Viljuj-felföld

A Viljuj-felföld (oroszul Вилюйское плато [Viljujszkoje plato]) tájegység Oroszországban, Észak-Ázsiában, Szibériában, a Közép-szibériai-fennsík része. Közigazgatásilag a Krasznojarszki határterülethez, nagyobbik része Jakutföldhöz tartozik.

Viljuj-felföld (Вилюйское плато)
Hely	Oroszország
Hegység	Közép-szibériai-fennsík
Legmagasabb pont	962 m
Hosszúság	400 km
Szélesség	200 km
Elhelyezkedése
Viljuj-felföld Pozíció a Távol-keleti szövetségi körzet térképén
é. sz. 63° 31′, k. h. 109° 40′63.51666667, 109.66666667
Viljuj-felföld Pozíció Jakutföld térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Viljuj-felföld témájú médiaállományokat.

Elhelyezkedése

A Közép-szibériai-fennsík középső és keleti részén fekszik. A Viljuj felső szakaszának vízgyűjtő területét foglalja el. Északnyugaton a Anabar-fennsíktól az Arga-Szala folyó forráságainak medencéje választja el, nyugaton a Sziverma-felfölddel határos.

A felföld körülbelül 400 km hosszú, 200 km széles. Főként mészkőből és dolomitból épül fel, melyet több helyen trapp fed be. Völgyei gyakran mélyek, kanyon formájúak, a tetők laposak. A völgyekből kiemelkedő fennsíkjai 700–900 m magasak, legmagasabb pontja 962 m. A lejtőket vörösfenyőből álló ritka tajga uralja, a lapos tetők jellemzője a hegyi tundra.

Az éghajlat kontinentális, száraz, hideg. A Viljuj felső folyásánál mérték a Föld legmélyebb permafroszt sávját: az örökké fagyott kőzet vastagsága körülbelül 1,5 km volt.

A Viljuj-felföld északi peremén ered az Olenyok, keleti részén a Viljujba torkolló Márha, és itt folyik annak nagy mellékfolyója, a Morkoka is.

Források

• Székely András. Szovjetunió (I. kötet). Budapest: Gondolat Kiadó, 364–370. o.. ISBN 9632803035 I. kötet (1978) 
• Nagy szovjet enciklopédia, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978). Hozzáférés ideje: 2013. január 5. 
• Reljef (Közép-Szibéria domborzata) (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2013. január 8.)
• szerk.: A. V. Borodko, V. F. Habarov: Nacionalnij atlasz Rosszii (orosz nyelven). Moszkva: Roszkartografija, 234-235. o. (2004). ISBN 5851202173