Wien Südbahnhof

A Wien Südbahnhof (szó szerinti fordításban: Bécs Déli pályaudvar) Bécs egyik multimodális tömegközlekedési csomópontja és 2009. december 13-án kezdődött átépítéséig legnagyobb vasúti fejpályaudvara volt. A pályaudvar másfél évszázadnál is hosszabb története az osztrák vasutak fejlődését követi. A bontásra ítélt épületegyüttes jelentős része az 1960-as években épült, magán hordozta a korszak jellegzetes stílusjegyeit. A megkezdődött átépítés során a pályaudvar túlnyomó részét lebontották, és csak bizonyos viszonylatok forgalma maradt itt átmeneti kialakítású állomásépületben. Az állomás szerepét 2012-től a helyén felépülő Wien Hauptbahnhof vette át.

Wien Südbahnhof (Bécs Déli pályaudvar)
Az állomás homlokzata 2005 júliusában
Cím
Ország	Ausztria
Hely	Ausztria, Bécs X. kerülete
Névadó	Bécs dél (szövetségi főváros, önálló tartományi város, osztrák tartomány, metropolisz, enklávé, városállam, osztrák község, legnagyobb város és ausztriai járás)
Állomáskód	Wb Wbo Mat H3S
UIC állomáskód	8102851
Építési adatok
Építés éve	1841–1846
Megnyitás	1865
Lebontás éve	2009. december 13.
Építési stílus	klasszicista
Építész(ek)	Mathias von Schönerer, Wilhelm von Flattich, Heinrich Hrdlička, Rudolf Maculan, Kurt Walder
Felhasználási terület	vasúti pályaudvar
Tulajdonos	Osztrák Szövetségi Vasutak
Üzemeltető	Osztrák Szövetségi Vasutak ÖBB-Infrastruktur
Peronnal rendelkező vágányok száma	12
Szomszédos állomások	Wien Grillgasse ( – 2012. december 8., Hegyeshalom vasútállomás, Ostbahn)
Időzóna	UTC+01:00 UTC+02:00 közép-európai idő
Vasútvonalak
Südbahn Ostbahn Laaer Ostbahn
Elhelyezkedése
Wien Südbahnhof Pozíció Bécs térképén
é. sz. 48° 11′ 12″, k. h. 16° 22′ 48″48.1866, 16.3801
A Wikimédia Commons tartalmaz Wien Südbahnhof témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

A Gloggnitzer Bahnhof és a Raaber Bahnhof, később a névadó vasúttársaságok egyesülésével az egész lett a Südbahnhof

A mostani állomás legkorábbi előzményei a Gloggnitzer Bahnhof, a Südbahn végállomása és a Raaber Bahnhof, az Ostbahn kiinduló állomása. A két állomás kb. 90 fokban van elforgatva egymáshoz képest. Az épületet Mathias von Schönerer építette 1841 és 1846 között klasszicista stílusban a Belvedere kastély és a Favoriten külvárosa között.

Az állomás szerepe az átépítés megkezdése előtt

A 2000-es években a Südbahnhof a bécsi városi és elővárosi közlekedésben játszott meghatározó szerepe mellett a nemzetközi vasúti forgalomban is fontos volt.

A többszintes állomás alsó, felszín alatti állomásrészben (21-es és 22-es vágányok) a bécsi S-Bahn egyes vonalainak állomása található, itt napközben 3-5 percenként követik egymást a szerelvények. A vonatok itt az S-Bahnra jellemző módon balra tartás szerint közlekednek, azaz a két sín közül a menetirányba eső bal oldali sínen futnak.

A földszinten, ahol az épületegyüttes csatlakozott a városi villamos- és buszforgalomhoz, volt található a tágas légterű, jellegzetesen 60-as évekbeli építészeti stílusú utasforgalmi csarnok, ahol a jegyárusító automaták, pénztárak, utastájékoztatás és üzletek kaptak helyet, továbbá az állomásépület előtt volt a Schwechatra induló reptéri busz megállója is. Az épület jelentős üvegfelületeinek köszönhetően napközben jól bevilágított volt, ekkorra azonban ez már hátrányokat is hordozott magában: a tetőszerkezet az állomás bezárása előtt már olyannyira megrongálódott, hogy esős időben számos helyen befolyt a víz.

A földszintről érdekes térbeli megoldással elrendezett mozgójárdák és mozgólépcsők vezettek az Ostbahnhof (1-9 vágányok) peronjára, illetve az ennél is magasabban fekvő, tulajdonképpeni Südbahnhof peronjaira.

A pályaudvar Ostbahnhof része szolgálta ki az S60-as S-Bahn-vonalat Bruck an der Leitha felé, mely Hegyeshalmon át Győrbe, illetve Nezsideren keresztül Fertőszentmiklósra menő Eurorégió-vonalakban folytatódik Magyarország, illetve Köpcsényen keresztül Pozsony (Bratislava-Petržalka) felé, de ugyancsak innen indultak Marcheggen át a pozsonyi főpályaudvar felé a vonatok, biztosítva ebben az irányban is Szlovákia és tovább Csehország, Lengyelország és Németország egyes részei felé a nemzetközi vasúti összeköttetést.

Ugyancsak a Südbahnhofról indultak Wien Meidling állomáson át a mödlingi vonal járatai, illetve Bécsújhely és Sopron (és tovább Sopronkeresztúr) felé a GYSEV-vonatok, a Semmeringi vasúton át pedig Mürzzuschlag, Graz felé belföldi, illetve Maribor, valamint Olaszország felé a nemzetközi expresszek.

Ideiglenes forgalmi megoldások az átépítés idejére

Már 2009 közepén elkezdődtek a bontási munkálatok, amint az időközben átépített Wien Meidling állomás teljesen üzemszerűen tudott már működni. A tároló- és rendezővágányokat, és a nem közvetlenül az utasforgalmat szolgáló épületeket már 2009 novemberére elbontották, az Ostbahnhof peronjait két vágány kivételével megrövidítették. 2010 elején a megrövidített vágányokból (1-9 vágányok) és két másik, korábban más célra használt vágányból (új, 10-11 vágányok) egy ideiglenes fejpályaudvart és utasforgalmi zónát alakítottak ki a korábban is innen induló vonalak nagy részének kiszolgálására. A mélyszinti S-Bahn-állomáshoz pedig új kijáratokat nyitottak a korábbi (immár jórészt elbontott) állomásépülettel átellenben, közvetlenül a villamosmegálló felé. A két állomásrész egymástól jelenleg hosszabb gyalogúttal volt csak elérhető. Az ideiglenes fejpályaudvar kijáratánál gyalogátkelőt is létesítettek, mivel a korábbi ostbahnhofi oldalon az építkezés miatt ilyen mérvű gyalogosforgalom veszélyes lenne.

A szűk értelemben vett südbahnhofi részt gyakorlatilag teljesen elbontották, az átépítés alatt az érintett vonatok Wien Meidling állomásra érkeztek és onnan indulnak. Ezzel az átépítés idejére a Südbahnhof megmaradó részeinek a közvetett metrócsatlakozása (U1 Südtiroler Platz) is megszűnt.

Képek

• 
  Wien Südbahnhof, 1875 körül
• 
  Az utasforgalmi csarnok 2006-ban. A hídszerű mozgójárda a jobb oldalon a südbahnhofi állomásrészhez vezetett, a kép hátsó részének irányában volt az ostbahnhofi állomásrész. Jobbra alul a személypénztárak sora látható
• 
  Az állomás südbahnhofi részének egyik peronja (2006) egy bécsi S-Bahn szerelvénnyel, egy EuroCity vonattal és egy regionális vonattal. A bal oldalon jól látható a személygépkocsik bevagonírozására szolgált rakodórámpa

További információk

• Plans of the 1874 Südbahnhof. Österreichische Nationalbibliothek (németül)
• Der neue Hauptbahnhof (PDF). ÖBB. [2006. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (németül)