κῦμα

Ógörög

κῦμα (kûma)

Kiejtés

 

• IPA: /kŷː.ma/ → /ˈcy.ma/ → /ˈci.ma/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /kŷː.ma/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈky.ma/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈcy.ma/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈcy.ma/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈci.ma/

Főnév

κῦμᾰ • (kûma) sn (genitivus κῡ́μᾰτος); harmadik ragozás

1. hullám