νυός

Ógörög

νυός (nuós)

Kiejtés

 

• IPA: /ny.ós/ → /nyˈos/ → /niˈos/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /ny.ós/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /nyˈos/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /nyˈos/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /nyˈos/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /niˈos/

Főnév

νῠός • (nuós) nn (genitivus νῠοῦ); második ragozás

1. meny

Etimológia

Tkp. *nuso, lásd a latin nurus szót.