Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛlɛm]

Főnév

elem

  1. alkímiai elem
  2. elektromos árammal töltött tárgy
  3. kémiai elem vagy vegyi elem
  4. alkotóelem, alkatrész
  5. (matematika) Egy halmaz eleme vagy tagja. Jelölése:   (x eleme az A halmaznak)

Származékok

Fordítások

Ragozás

elem ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset elem elemek
tárgyeset elemet elemeket
részes eset elemnek elemeknek
-val/-vel elemmel elemekkel
-ért elemért elemekért
-vá/-vé elemmé elemekké
-ig elemig elemekig
-ként elemként elemekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben elemben elemekben
-on/-en/-ön elemen elemeken
-nál/-nél elemnél elemeknél
-ba/-be elembe elemekbe
-ra/-re elemre elemekre
-hoz/-hez/-höz elemhez elemekhez
-ból/-ből elemből elemekből
-ról/-ről elemről elemekről
-tól/-től elemtől elemektől
elem birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én elemem elemeim
a te elemed elemeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
eleme elemei
a mi elemünk elemeink
a ti elemetek elemeitek
az ő elemük elemeik
  NODES