kincs
Kiejtés
- IPA: [ ˈkint͡ʃ]
Főnév
kincs
Etimológia
Egy ótörök *kincs szóból, vö. kirgiz кенч. Az ótörök szó iráni eredetű.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | kincs | kincsek |
tárgyeset | kincset | kincseket |
részes eset | kincsnek | kincseknek |
-val/-vel | kinccsel | kincsekkel |
-ért | kincsért | kincsekért |
-vá/-vé | kinccsé | kincsekké |
-ig | kincsig | kincsekig |
-ként | kincsként | kincsekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | kincsben | kincsekben |
-on/-en/-ön | kincsen | kincseken |
-nál/-nél | kincsnél | kincseknél |
-ba/-be | kincsbe | kincsekbe |
-ra/-re | kincsre | kincsekre |
-hoz/-hez/-höz | kincshez | kincsekhez |
-ból/-ből | kincsből | kincsekből |
-ról/-ről | kincsről | kincsekről |
-tól/-től | kincstől | kincsektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | kincsem | kincseim |
a te | kincsed | kincseid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
kincse | kincsei |
a mi | kincsünk | kincseink |
a ti | kincsetek | kincseitek |
az ő | kincsük | kincseik |
Származékok
- kincses, kincstári
- (összetételek): dallamkincs, kincsesbánya, kincsesház, kincseskamra, kincsesláda, kincskereső, kincslelet, kincsszomjas, kincstár, kincstárnok, kincstárós, kincstartó, kincsvágyó, közkincs, műkincs, olajkincs, szókincs