rugó
Kiejtés
- IPA: [ ˈruɡoː]
Főnév
rugó
- Acél vagy más rugalmas anyag szálából, szalagjából hajlított vagy csavart, rugalmas alkatrész. [1]
- az óra, a dívány rugója
- (sajtónyelvi) Indítóok. [1]
- tettének rugói
- (szleng) ezres [1], lepedő
Szinonimák
Származékok
- (összetételek): acélrugó
Fordítások
alkatrész
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | rugó | rugók |
tárgyeset | rugót | rugókat |
részes eset | rugónak | rugóknak |
-val/-vel | rugóval | rugókkal |
-ért | rugóért | rugókért |
-vá/-vé | rugóvá | rugókká |
-ig | rugóig | rugókig |
-ként | rugóként | rugókként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | rugóban | rugókban |
-on/-en/-ön | rugón | rugókon |
-nál/-nél | rugónál | rugóknál |
-ba/-be | rugóba | rugókba |
-ra/-re | rugóra | rugókra |
-hoz/-hez/-höz | rugóhoz | rugókhoz |
-ból/-ből | rugóból | rugókból |
-ról/-ről | rugóról | rugókról |
-tól/-től | rugótól | rugóktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | rugóm | rugóim |
a te | rugód | rugóid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
rugója | rugói |
a mi | rugónk | rugóink |
a ti | rugótok | rugóitok |
az ő | rugójuk | rugóik |
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6