Kiejtés

  • IPA: /ˈsoː/
  • hallgatás
  • Elválasztás: szó

Főnév

szó

  1. (nyelvészet) A nyelvnek az a legkisebb egysége, amelynek önálló hangalakja, nyelvtani formája és egy vagy több, meghatározott jelentése van.

Etimológia

  • Ősi örökség az ugor korból.
  • Az ugor szó talán ótörök eredetű (*sabh), vö. modern török sav.

Fordítások

Ragozás

szó ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset szó szavak
tárgyeset szav- szavakat
részes eset szavnak szavaknak
-val/-vel szaval szavakkal
-ért szavért szavakért
-vá/-vé szavá szavakká
-ig szavig szavakig
-ként szavként szavakként
-ul/-ül - -
-ban/-ben szavban szavakban
-on/-en/-ön szavon szavakon
-nál/-nél szavnál szavaknál
-ba/-be szavba szavakba
-ra/-re szavra szavakra
-hoz/-hez/-höz szavhoz szavakhoz
-ból/-ből szavból szavakból
-ról/-ről szavról szavakról
-tól/-től szavtól szavaktól
szó birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én szavam szavaim
a te szavad szavaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szava szavai
a mi szavunk szavaink
a ti szavatok szavaitok
az ő szavuk szavaik

Származékok

  • szó - Értelmező szótár (MEK)
  • szó - Etimológiai szótár (UMIL)
  • szó - Szótár.net (hu-hu)
  • szó - DeepL (hu-de)
  • szó - Яндекс (hu-ru)
  • szó - Google (hu-en)
  • szó - Helyesírási szótár (MTA)
  • szó - Wikidata
  • szó - Wikipédia (magyar)
  NODES