társ
Kiejtés
- IPA: [ ˈtaːrʃ]
Főnév
társ
- Egy valakivel valamilyen kapcsolatot tartó személy, de lehet állat.
Etimológia
Egy szláv tovariš szóból.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | társ | társak |
tárgyeset | társat | társakat |
részes eset | társnak | társaknak |
-val/-vel | társsal | társakkal |
-ért | társért | társakért |
-vá/-vé | társsá | társakká |
-ig | társig | társakig |
-ként | társként | társakként |
-ul/-ül | társul | - |
-ban/-ben | társban | társakban |
-on/-en/-ön | társon | társakon |
-nál/-nél | társnál | társaknál |
-ba/-be | társba | társakba |
-ra/-re | társra | társakra |
-hoz/-hez/-höz | társhoz | társakhoz |
-ból/-ből | társból | társakból |
-ról/-ről | társról | társakról |
-tól/-től | társtól | társaktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | társam | társaim |
a te | társad | társaid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
társa | társai |
a mi | társunk | társaink |
a ti | társatok | társaitok |
az ő | társuk | társaik |
Szinonimák
Származékok
- anyóstárs, asztaltárs, asszonytárs
- bajtárs, betegtárs
- csapattárs
- élettárs
- harcostárs, házastárs
- iskolatárs
- katonatárs, kortárs
- munkatárs
- osztálytárs
- sorstárs, sporttárs, szaktárs, szobatárs
- turistatárs, tudóstárs
- útitárs
- váltótárs, vetélytárs
- társadalom, társas, társaság, társít, társtalan, társul
- társbérlet, társbérlő, társbirtokos, társcsászár, társelnök, társelnökség, társhatározó, társkereső, társnő, társország, társörökös, társtettes, társtulajdonos, társutas, társüzem, társszerkesztő, társszerző