Ábrázoló geometria
Az ábrázoló geometria a matematika, s azon belül a geometria fejezete: a geometriai transzformációk elméletének gyakorlati alkalmazása.
A műszaki tervezés-kivitelezés igényel olyan közvetítő „nyelvet”, amelynek segítségével a tervező közölheti szándékait a kivitelezővel, aki e leírás alapján pontosan el tudja készíteni a munkadarabot. Ugyancsak szüksége van bizonyos formanyelvre a valóságot, a környezet látványát közvetíteni akaró művészetnek. Ezt a nyelvet az ábrázoló geometria alapozta meg, s egyes „dialektusait” az alkalmazási területek művelői alakították ki. A képzőművészet, a térképészet, a műszaki gyakorlat több ábrázolási módszert, jól használható konvenciót (szabványt), szerkesztési eljárást alakított ki.
Feladata
szerkesztés- a térben elhelyezkedő objektumok (geometriai alakzatok) helyzetének, méretes viszonyainak síkban való ábrázolása,
- a térbeli szerkesztési feladatoknak a vetület síkjában való elvégzése,
- az ábrázolt alakzatok rekonstruálása,
- a térbeli objektumok képies látványának létrehozása.
Módszerei
szerkesztés
Az alkalmazási területek igényeinek megfelelően különféle vetítési elrendezéseket és képalkotási technikát használ:
- Monge-féle több képsíkos ábrázolás: a műszaki tervezés legfontosabb eszköze,
- perspektivikus ábrázolás: a képzőművészet és az építészet eszköze,
- axonometria: a műszaki rajzok kiegészítését szolgáló képies ábrázolási módszer,
- szintvonalas (kótás) ábrázolás: a térképek domborzati viszonyainak megjelenítésére,
- relief (domborműves) perspektíva.
Irodalom
szerkesztés- Kárteszi Ferenc: Ábrázoló geometria, Tankönyvkiadó, Budapest (1957)
- Romsauer Lajos: Ábrázoló geometria, Franklin-társulat, Budapest (é.n.)
