Árja fajelmélet
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az árja fajelmélet egy áltudományos fajelméleti teória volt a a 19. század vége és a 20. század közepe között, hogy az indoeurópai népek és őseik az árják közé tartoznak. Azt állították, hogy az "árják" fizikailag és intellektuálisan felülmúlták a többi fajt[1] és vezetői a magas kultúra terjesztői, valamint az ókortól a modern időkig a nagy civilizációk alapítói voltak. Az árják (indoeurópaiak) civilizációs szerepét hangsúlyozó történelmi elméletek, a német romantikus nacionalizmus pángermán mozgalma és egyes teozófikusok misztikus fajelméleti tanainak összekapcsolásából született.
Az árják, mint a tiszta, „fehér faj” felsőbbrendűségét a 19. század folyamán olyan rasszista és antiszemita gondolkodók és írók népszerűsítették, mint Arthur de Gobineau, Richard Wagner és Houston Stewart Chamberlain, akiknek tudományos rasszizmusa hatással volt a későbbi náci faji ideológiára. Gyakorlati alkalmazására a nemzetiszocialista Harmadik Birodalom fennállása alatt került sor.
Kialakulása
szerkesztésAz indoeurópaiak (árják) civilizációs szerepének kutatása
szerkesztés
A földrajzi felfedezések elterjedésével megingott a keresztény teremtéstörténet hitelessége, több európai gondolkodó felvetette azt az elképzelést, hogy az emberiség története előbbre nyúlik vissza Ádám és Éva teremtésénél, illetve kétségbe vonták, hogy az emberi civilizáció alapnyelve a héber nyelv volt.
A 18. század végén Sir William Jones másodbíróként szolgálta a brit koronát Indiában. Szabadidejében bejárta Ázsia nagy részét, és behatóan tanulmányozta a hindu mitológiát. Megtanulta a szanszkrit nyelvet, és kutatásai során kétségbe vonta a bibliai tanítások alapvető kitételeit. Hazatérése után megalapította az Ázsia Társaságot, ahol előadásokat tartott.
Kutatásai szerint a szanszkrit nyelv nagymértékben hasonlít a görög és latin nyelvekre, de szókincse kifinomultabb és gazdagabb azoknál. Állítása szerint a nagy földrajzi távolság ellenére, a nagyfokú hasonlóság abból ered, hogy e három nyelv egy közös ősi nyelvből fejlődött ki, mely nyelvet beszélő népcsoport már kihalt, és valaha India területén élt.
Wilhelm Schlegel német kutató Sir Jones tanításai alapján az 1800-as évek elején megpróbálta megcáfolni, vagy alátámasztani angol elődjei téziseit. Schlegel előbb jogászi, majd irodalmi tanulmányokat folytatott, és amatőr nyelvészként is kutakodott. 1808-ban kiadott, Az indiaiak nyelvéről és bölcsességéről című művében fejtette ki kutatásai eredményeit.
Véleménye szerint az első civilizáció India északi területein alakult ki, nyelve a szanszkrit volt. Ez a harcos faj meghódította az egész világot, és útjaik során megalakították az első történelmi civilizációkat. Ezek a civilizációk indogermán nyelvjáráson alapuló nyelveket beszéltek, és nordikus testi vonásaik voltak. Schlegel ezeket az ősöket a szanszkrit árja szóról nevezte el, mely nemest, vagy fenségest jelent.
Pángermán mozgalom
szerkesztésA pángermanizmus egy, a 19. században született politikai mozgalom volt, amelynek célja az összes európai német nyelvű nép egységének megteremtése volt.
A mozgalom az ókori germánság árja (indoeurópai) származásának elméletét használta fel az egységes Nagy-Németország megteremtésének tudományos alapjaként. 1871-ben megalakult az egységes Németország, melyben elfogadott volt a német népi hagyományok tisztelete, és a régi germán mitológia alapvető ismerete.
Ernst Haeckel német biológus, pszichológus, anatómia professzor a darwinista evolúciós elmélet alapjaira építette fel az árja fajelmélet alapjait.
Tanulmányaiban azt fejtegette, hogy a különböző fajok nem egyenrangúak, a rasszok génállományukban hordozzák őseik tanításait, az alsóbbrendű fajok pedig megpróbálnak keveredni az árják leszármazottaival, fertőzve ezzel a nemes vérvonalat. Politikai síkon harcolt a vegyes házasságok ellen, és meghirdette a szegregáció programját.
Richard Wagner német zeneszerző erősen antiszemita kirohanásokat tartott a zsidóság ellen,[2] és a romantikus germán mondakör tagjait dolgozta fel több drámai operájában (Lohengrin, A Rajna kincse, A walkür, Siegfried, Az istenek alkonya, Parsifal).
Főbb alakjai
szerkesztés- Helena Blavatsky, a Teozófiai Társulat alapítója, okkultista (az árja faj misztikus felsőbbrendűségét vallotta, de még egy békés világnézet keretében, és nem a germánságra értve);
- Arthur de Gobineau
- Reinhard Heydrich, SS-Obergruppenführer
- Karl Ernst Haushofer, közgazdaságtan professzor, az árja fajelmélet kutatója
- Rudolf Hess, Haushofer tanítványa
- Karl Maria Wiligut, Weisthor néven Heinrich Himmler fajelméleti főtanácsadója
- Bruno Beger, fajelméleti kutató
- Hans Günther, árja szellemiségű író, a nemzetiszocialista irodalom több alapművének írója
- Julius Friedrich Lehmann, szélsőjobboldali kiadó
- Adolf Eichmann, orvos, fajelmélet kutató, a deportálások fő szervezője
- Heinrich Himmler
- Adolf Hitler
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Pereltsvaig, Asya; Lewis, Martin W. The Indo-European Controversy. - Cambridge University Press, 2015. -ISBN 978-1107054530.
- ↑ Weiner, Marc A. (1997). Richard Wagner and the Anti-Semitic Imagination. Lincoln: University of Nebraska Press. ISBN 978-0-8032-9792-0
