Írország zászlaja
Írország zászlaja három függőleges sávból áll, amelyek színe a zászlórúd oldalától kifelé rendre zöld, fehér és narancssárga. A lobogót írül An Bhratach Náisiúnta néven emlegetik. Írország trikolórja nem tekint vissza túl nagy múltra, hiszen első megjelenése 1848-hoz köthető, és a függetlenné váló Írország 1922-ben tette hivatalos jelképévé a háromszínű lobogót. Az ír föld lobogói viszont már sokkal távolabbi múltra tekinthetnek vissza. Írország területén ugyanis mind a mai napig több lobogó is használatban van, amelyek szintén nemzeti jelképekké váltak az idők folyamán.
Írország zászlaja | |
Használat | ? Nemzeti zászló és lobogó |
Arányok | 1:2 |
Elfogadva | 1922 |
Adoptálás | 1922 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Írország zászlaja témájú médiaállományokat. |
Az ír trikolór
szerkesztésA háromszínű ír lobogó tehát elsőként az európai forradalmak évében, 1848. március 7-én született meg, bár valószínűleg akkor fordított sorrendben használták a színeket. A brit elnyomás ellen fellázadó ír ifjak élén Thomas Francis Meagher lengette meg a trikolort Waterford City-ben. A zászlót a Nagy Francia Forradalom hatására alakították háromszínűvé. A lobogó színeit ekkor határozták meg, és ezek jelentése még ma is elfogadott. Ezek szerint a zöld szín a nemzeti függetlenség pártján álló katolikus íreket szimbolizálja. A zászló másik szélén található narancssárga Írország protestáns lakóit jelképezi, akik támogatták a britekkel való egyesülést. A narancssárga Orániai Vilmos, angol királyra utalt. Ugyan a népszerű hiedelmekkel ellentétben a húsvéti lázadás idején nem ez a lobogó mutatott irányt az íreknek, mégis a háromszínű zászlót 1919-ben hivatalosan is ír lobogóvá tették, majd 1922-től a független Írország nemzeti jelképe a három szín.
Észak-Írország azonban a függetlenségi harcokban úgy döntött, hogy az Egyesült Királyság részeként folytatja útját, nem függetlenedik. Mindemellett a trikolór itt is gyakran előfordul. Azonban az Ír-sziget északi részén már egészen más jelentéstartalommal töltődik az ír trikolor. Északon ugyanis 1953-ban a Union Jack-en kívül az északír parlament hivatalosan elfogadott egy újabb lobogót, amely Ulster tartomány történelmi zászlójából alakult ki (lásd: Észak-Írország zászlaja). A zászló szimbólumainak ellentmondva északon a protestánsok és a katolikusok nem békültek ki, sőt Írország függetlenedése óta folyamatosak a harcok. Ezért a trikolór a szakadárok jelképe lett, azon katolikusoké, akik szívesebben válnának meg London irányításától. Ezzel szemben a protestánsok a brit lobogó színeivel jelzik hovatartozásukat. Nem ritka, hogy az északír házak kéményeinél vagy erkélyein a kétfajta zászló jelzi, hogy a benne lakók protestánsok vagy katolikusok. Leggyakrabban azonban minden város és tartomány a saját jelképeit használja.
Az ír trikolór fordított sorrendben az elefántcsontparti lobogót jelöli. Tehát amennyiben nem a zöld szín van a rúd felől, hanem a narancssárga, Elefántcsontpart zászlaját látjuk.
Más ír lobogók
szerkesztésA történelem folyamán Írországnak több ismert zászlaja is kialakult. Az angol elnyomás ellensúlyozására az írek igyekeztek jelezni különállóságukat. Ezért az ír földet külön zászlókkal jelképezték. A leginkább ismert ír történelmi lobogó az ország védőszentjétől, Szent Patriktól származik. A Patrik-keresztes zászló már a 15. században Írország egyik jelképe volt. De a sziget korai történelmében Patrik keresztje sohasem jelent meg egyedül. A kereszt szinte mindig a ma is az ír címerben látható hárfa kíséretében jelent meg. Amikor Írország Anglia része lett egyre gyakrabban használták a Patrik-keresztet. 1783-tól pedig az angolok Írország hivatalos jelképévé tették a fehér háttér előtti piros keresztet.
A keresztet az írek jelentős hányada hazug jelképnek tartotta, és ezért nem is tisztelték. Ennek több oka is volt, azonban szinte mindegyik oda vezetett, hogy a zászlót az angolok erőltették a szigetországra. Történelmi tény, hogy Szent Patrik nem szenvedett vértanúhalált, tehát nem is feszítették keresztre. A Patrik-keresztet a Szent Patrik Rend jelképeként használták Írországban. A rend pedig feltehetőleg az angolok által támogatott Kildare-i earl címeréből vette a motívumot. Ezért aztán 1922-ben végül örökre száműzték az ország jelképei közül a keresztet, amely ráadásul 1801-től a brit lobogón Írország jelképeként is megjelent.
Ma a zászló még mindig felfedezhető Észak-Írország lobogóján, és gyakran használják akkor, amikor ír küldöttség érkezik a sziget protestáns északi felébe, semleges ügyben. Sőt Szent Patrik keresztje jelzi azt is, ha valahol az egész ír nemzet együtt képviselteti magát (így például a közös rugby-csapat esetében.)
A kereszt egyébként az Amerikai Egyesült Államok két államának lobogójában is megjelenik: Alabama és Florida lobogóiban.
Az ír tartományi zászló, vagy más néven a négy tartomány-zászló Írország történelmi lobogója. A zászló négy részre van osztva, amely a sziget négy történelmi tartományának zászlaját mutatja. A korábbi időkben az írek szívesen használták ezt a lobogót, ha minden írt képviselni akartak. Manapság is az egész sziget ír lakóit jelképezi ez a lobogó. A bal felső negyedben Munster zászlaja látható. Mellette Connacht, a bal alsó negyedben Ulster (amely ma javarészt Észak-Írországhoz tartozik), és mellette Leinster lobogója látható. Ezt a zászlót használják mind a mai napig a curling és rugby csapatok.
A 19-20. században Írország katolikus vidékeinek jelképévé vált az úgynevezett zöld zászló. A lobogó megtalálható a tartományi zászlóban is, a déli részt képviselő zászló Leinster tartomány lobogójával egyezik meg. A zöld háttér előtt látható arany hárfa az ír nemzetiség régi jelképe. Mindemellett a sziget politikai és közigazgatási központjának, Dublinnak a tartománya Leinster. A lobogó tehát nem csupán az ír függetlenséget fejezte ki, hanem azt is, hogy Dublin az írek központja.
Külső hivatkozások
szerkesztés- Írország zászlaja a Világ zászlói (Flags of the World) weboldalon