Őzantilop

emlősfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 17.

Az őzantilop (Pelea capreolus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj. Nemének az egyetlen faja.

Őzantilop
Őzantilop a San Diego állatkertben
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: ?Őzantilopformák (Peleinae)/?Nádiantilop-formák (Reduncinae)
Nem: Pelea
J. E. Gray, 1851
Faj: P. capreolus
Tudományos név
Pelea capreolus
(Forster, 1790)
Szinonimák
  • Antilopa (sic) capreolus Forster, 1790
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Őzantilop témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Őzantilop témájú médiaállományokat és Őzantilop témájú kategóriát.

Egyes rendszerezések a családon belül, az önálló őzantilopformák (Peleinae) alcsaládjába sorolják be, azonban az alcsaládi önállósága kétséges mivel 2000-ben az amerikai biológus, George Schaller és paleontológus, Elisabeth Vrba azt javasolták, hogy a monotipikus Pelea-t, az alcsalád egyetlen nemét vonják be a nádiantilop-formák (Reduncinae) közé, habár az őzantilop alaktanilag nem hasonlít a nádiantilop-formákra.[1][2]

Előfordulása

szerkesztés

A Dél-afrikai Köztársaság, Zimbabwe, Lesotho és Szváziföld területén honos. Becslések szerint a védett területeken körülbelül 2000 őzantilop él, míg a vadonban akár 18 000 példány is lehet.[3]

Megjelenése

szerkesztés

Szürkésbarna színű, sima, dús de rövid szőrzete van. A bak körülbelül 15-25 centiméter hosszú egyenes, azonban a tövénél gyűrűzött szarvakat visel; a nősténynek nincs szarva. Ennek az állatnak a testtömege 19-30 kilogramm között mozog. A nyaka hosszú, fülei keskenyek.[4]

Életmódja

szerkesztés

Az őzantilop főleg a hegyvidéki füves pusztákat választja élőhelyül, általában 1000 méteres tengerszint feletti magasságban, azonban elterjedése nem korlátozódik ezekre a helyekre, hiszen Fokváros közelében a tengerparton is megfigyelték. Kisebb csordában él, amely egy bakból, általában 15 nőstényből és azok gidáiból tevődik össze. Táplálkozási alapon, a bokorevő állatok közé tartozik. Vízigényének nagy részét a táplálékából képes kivonni, emiatt a vizektől távolabb is megtalálható.[4]

Szaporodása

szerkesztés

A párzási időszaka január és április között van. A bakok párzási időszakban rendkívül agresszívak és az összecsapások gyakoriak. A vemhesség körülbelül 7 hónapig tart, emiatt a gidák általában november - január között jönnek világra.[4]

  1. Antelopes, Deer, and Relatives : Fossil Record, Behavioral Ecology, Systematics, and Conservation. New Haven: Yale University Press (2000. november 26.). ISBN 978-0300-081-428 
  2. [1]
  3. Taylor, A., Cowell, C. & Drouilly, M. 2017. Pelea capreolus. The IUCN Red List of Threatened Species 2017: e.T16484A50192715. https://dx.doi.org/10.2305/IUCN.UK.2017-2.RLTS.T16484A50192715.en.
  4. a b c Estes, Richard Despard. The Behaviour Guide to African Mammals. University of California Press, 111. o. (2012. március 28.). ISBN 978-0-520-27297-2 

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Grey rhebok című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  NODES
eth 1