1903-ban L'Auto című sportlapja népszerűsítésére Henri Desgrange találta ki, hogy 6 szakaszból álló kerékpárversenyt hirdet a hazafias hangzású "Le Tour de France" néven. A versenyen, amely július 1-től 19-ig tartott és összesen 2428 km hosszú volt. A győzelmet 25 km/h átlagsebességgel Maurice Garin szerezte meg. A győzelemért járó 3000 frankkal együtt az akkori időkben szép összegnek számító 6075 frankot keresett. A hatvan indulóból huszonegyen teljesítették a versenytávot. A 21. helyen utolsóként célba érkező Millocheau már több mint 64 órás hátrányt szedett össze. Garin mind a mai napig tart egy rekordot: ő nyerte a Tourt a valaha volt legnagyobb különbséggel, 2 óra 49 perccel a második helyezett előtt.
Az 1903-as Tour de France hat szakaszból állt. A kerékpárosok egyénileg versenyeztek, nem tömörültek csapatokba, habár az ismertebb, profi versenyzőknek voltak szponzoraik, elsősorban kerékpárgyártó cégek. Az összetett versenybe nevezőknek fejenként 10 frank nevezési díjat kellett befizetniük, illetve aki csak egy-egy szakaszon szállt versenybe, annak 5 frank volt a nevezési díja szakaszonként.[1] Az első Tour de France útvonala jórészt sík terepen futott, leszámítva a Lyon és Marseille közötti második szakaszt, amely áthaladt az 1161 méter magas Col de la République (más néven Col du Grand Bois) hágón.[2] Összehasonlítva a modern versenyekkel, az egyes szakaszok rendkívül hosszúak voltak. 1903-ban az átlagos szakasztáv meghaladta a 400 km-t, szemben például az átlag 171 km-es szakasztávval a 2004-es Tour de France. A kerékpárosok az egyes szakaszok között 1-3 pihenőnapot kaptak. A szakaszok hossza miatt minden versenynap, leszámítva az elsőt, napfelkelte előtt megkezdődött, a záró szakasz rajtja pedig előző este 21:00-kor volt.[3]
1903-ban elfogadott volt, hogy a professzionális kerékpárosok irammenőket bérelnek fel, akik segítik őket a versenyeken. A versenyt szervező Desgrange azonban megtiltotta ezt a Tour-on. Eredetileg az utolsó, leghosszabb szakaszon engedélyezték volna az irammenők használatát, de az ötödik szakasz után ezt visszavonták.[4][5][6] Hogy a versenyzők biztosan végigtekerjék a teljes útvonalat, számos ellenőrzőpontot állítottak fel a rendezők.[4] A versenyen bármilyen típusú kerékpárral indulni lehetett, amit kizárólag izomerővel hajtottak. A kerékpárosokat se edzők, se kísérő járművek nem követhették az egyes szakaszokon, önerőből kellett megtenniük a teljes távot.[7] Minden szakasz után összesítették az időeredményeket. Az összetettben élen álló versenyzőt egy zöld karszalaggal különböztették meg, a sárga trikót ekkor még nem vezették be.[4] Végül az a kerékpáros nyerte meg a Tour de France-t, aki a legkevesebb idő alatt teljesítette a teljes versenytávot.[8] A mai modern versenyekkel ellentétben 1903-ban, ha egy kerékpáros feladta a versenyt valamelyik szakaszon, akkor is rajthoz állhatott a következő szakaszon, csak az összetettben nem számított tovább az időeredménye, nem nyerhette meg a versenyt.
A nyolc leggyorsabb kerékpáros minden szakaszon pénzdíjat kapott, 50 és 1500 frank között, szakasztól függően. Az összetett legjobb tizennégy versenyzőjét, akik mind a hat szakaszt teljesítették, szintén díjazták. A győztes 3000 frankot, míg a tizennegyedik helyezett 25 frankot kapott. Ezen felül az első ötven célba érkezőnek utazási és költségtérítés címén versenynaponként 5 frankot, összesen 95 frankot fizettek ki, feltéve hogy az egyéb pénzdíjakból kevesebb mint 200 frankot szereztek, és legalább 20 km/h átlagsebességgel teljesítették az összes szakaszt.[7]
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1903 Tour de France című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.