1954-es Formula–1 világbajnokság

Az 1954-es Formula–1-es szezon volt az 5. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1954. január 17-étől október 24-éig tartott, kilenc futamot rendeztek ez idő alatt. Kikerült a versenynaptárból a holland nagydíj, amely mindössze 2 szezont élt meg. Visszakerült viszont a spanyol nagydíj, így 1951 után másodszor rendeztek futamot Pedralbesben.

1954-es FIA Formula–1 világbajnokság
Juan Manuel Fangio a Mercedes W 196-tal 1986-ban
Egyéni világbajnok
Juan Manuel Fangio	42
← 1953 1955 →

A sportág első többszörös bajnoka, a kétszeres világbajnok Alberto Ascari elhagyta sikereinek csapatát, és a Officine Alfieri Maserati csapathoz igazolt. Az évad első három versenyét kihagyta, ezzel gyakorlatilag még azelőtt kiszállt a világbajnoki csatából, hogy az elkezdődött volna. Így a Ferrarinál előtérbe került Nino Farina, a sportág első világbajnoka. Bár címvédő évében csak negyedik lett, 1952-ben Ascari mögött második, 1953-ban pedig Ascari és Fangio mögött harmadik lett a bajnokságban, jelezve, hogy még mindig kész a bajnoki címért harcolni. De előtérbe került a fiatal Mike Hawthorn is, aki első Ferraris évében szerzett futamgyőzelmével hívta fel magára a figyelmet, és akit a brit közlemény is nagyra tartott, mivel ő volt az első nem argentin vagy olasz győztese a sportágnak, és az angol autóversenyzés előtérbe kerülését várták tőle. A Ferrari harmadik versenyzője az argentin José Froilán González volt, aki 1951-ben megszerezte a Ferrari első futamgyőzelmét és világbajnoki bronzérmes lett a Ferrarival, két Maseratinál töltött év után tért vissza Enzo Ferrari csapatához. Azonban mindhármuknál nagyobb esélyesnek tartották az argentin versenyzőfenomént, Juan Manuel Fangiót, aki három Formula–1-ben töltött évadja során egy világbajnoki arany- és két ezüstérmével a sportág legeredményesebb versenyzőjének számított Ascari után, de sokan már ekkor is a legnagyobbként emlegették (amire később rá is szolgált). Emellett a Maserati is eléggé megerősödött ahhoz, hogy az elmúlt két évben domináns Ferrarival felvegye a versenyt.

A szezon menete

argentin nagydíj

Az évad első futamát, akárcsak egy évvel korábban, Argentínában rendezték, Buenos Airesben. A pole-pozíciót Nino Farina szerezte meg a Ferrarival, mögötte a hazai pályán versenyző csapattársa, José Froilán González indult, harmadik helyről a szintén argentin Juan Manuel Fangio rajtolt. A versenyt végül a hazai közönség nagy kedvence, a Maestro nyerte meg Farina előtt, a dobogó harmadik fokára is argentin versenyző állhatott González személyében, aki a verseny leggyorsabb körét is megfutotta. Mike Hawthorn a negyedik helyről rajtolt, de diszkvalifikálták, mert a startnál korán indult.

belga nagydíj

Connaught Type A

Az évad harmadik (Indianapolist nem számolva második) futamát a belga Spa-Francorchamps pályán rendezték. Fangio pole-pozícióból rajtolva nyert, miközben megfutotta a verseny leggyorsabb körét. Mögötte a Ferrari francia versenyzője, Maurice Trintignant lett a második, a dobogó harmadik fokára pedig a fiatal angol tehetség, Stirling Moss állhatott fel. González, bár a második helyről rajtolt, már az első körben motorproblémája lett, mire autót cserélt az ötödik helyről rajtoló Hawthornnal. Végül a negyedik pozícióban ért be, de az azért járó három pontot meg kellett osztania az angollal. A harmadik helyről rajtoló Farina a 36 körös verseny 14. körében kiállni kényszerült. Összességében elmondható, hogy Fangio szárnyalt, miközben vetélytársai nem, vagy csak alig szereztek pontokat.

francia nagydíj

A bajnokságban két verseny alatt nagy előnyre szert tevő Fangio a belga nagydíj után átigazolt a Mercedeshez, és a Reimsben rendezett francia nagydíjon már a német csapat autójával állt rajthoz. A feltörekvő Mercedes megszerezte az első két rajtkockát Fangio és a német Karl Kling jóvoltából, majd a verseny végéig megőrizték pozíciójukat, ezzel meghozták a Mercedes első kettős győzelmét, ahol a két Mercedes egy tized másodpercre egymástól futottak át a célvonalon. Alberto Ascari átigazolt Fangio helyére a Maseratihoz, és bár a harmadik helyről rajtolt, már az első kört sem tudta befejezni. A dobogó harmadik fokára a Ferrari francia pilótája, Robert Manzon állhatott fel. A verseny leggyorsabb körét a Mercedest vezető Hans Hermann futotta, annak ellenére, hogy már a hetedik körben motormeghibásodás miatt kiállni kényszerült.

brit nagydíj

A negyedik versenyt az angliai Silverstone-ban rendezték, ahol 1951-ben González meghozta a Ferrari első futamgyőzelmét. Bár Fangio rajtolhatott az élről, végül még a dobogóról is lecsúszott, csupán a negyedik helyen ért célba. A második helyről rajtoló González megismételte három évvel korábbi sikerét, ezzel második és egyben utolsó futamgyőzelmét aratta a Formula–1-ben. Mögötte a harmadik helyről rajtoló Hawthorn ért célba, így a Ferrari kettős győzelmet ünnepelhetett. A dobogó legalsó fokára a szintén argentin Onofre Marimón állhatott a Maseratival, az utolsó pontszerző helyen pedig Trintignant futott be. A leggyorsabb kör tekintetében történelmi esemény következett be a tizedmásodperc pontos időmérésnek köszönhetően. Ascari, Behra, Fangio, González, Hawthorn, Marimón és Moss mind 1:50-es kört futottak, így a leggyorsabb körért járó egy pontot megosztották közöttük. Mindegyikük 1/7 pontot kapott.

német nagydíj

Ferrari 625

Az ötödik versenyt a németországi Nürburgringen rendezték, ahol a német szurkolók nagy örömére a Fangio a Mercedes volánjánál ülve, pole-pozícióból indulva nyert, és a verseny leggyorsabb körét is egy Mercedes futotta, Karl Klinggel a volánjánál, aki végül negyedik lett, Sergio Mantovani előtt. A dobogóra Fangio mögött két Ferraris állhatott fel, Mike Hawthorn és Maurice Trintignant. Hawthornnak meg kellett osztania pontjait Gonzálezzel, akivel autót cserélt hat körrel a 22 körös verseny vége előtt. Fangio ezzel világbajnok lett. A nagydíj szomorú véget is ért, mert ekkor halt meg Onofre Marimón, a Maserati versenyzője a Wehrseifen kanyarnál.

svájci nagydíj

A svájci nagydíjon, Bremgartenben González szerezte meg a pole-pozíciót Fangio előtt, de végül a Maestro honfitársa előtt ért célba majd egy perccel, és a verseny leggyorsabb körét is megfutotta. A két argentin mögé Fangio német csapattársa, Hans Herrmann állhatott fel. A két utolsó pontszerző helyen két Maseratis pilóta, az argentin Roberto Mieres és az olasz Sergio Mantovani ért célba.

olasz nagydíj

A monzai olasz nagydíjon is Fangio rajtolt az első rajtkockából, mögötte Alberto Ascari indult a Ferrariban, ám az olasz a 48. körben motorhiba miatt kiesett a versenyből, így Fangio hatalmas előnnyel nyert. Egy kört vert Hawthornra, kettőt Gonzálezre, aki ráadásul a harmadik helyért járó pontokat kénytelen volt megosztani Umberto Magliolival, akivel a verseny 16. körében autót cserélt, igaz, a leggyorsabb körért járó egy pontot ő kapta. A további két pontszerző a Mercedes német pilótája, Hans Hermann, és Maurice Trintignant.

spanyol nagydíj

Az évadzáró spanyol nagydíjon, Pedralbesben a Lanciához szerződött Ascari szerezte meg a pole-t, és a vezetett is a versenyben, megfutva annak a leggyorsabb körét, de a futam 10. körében kiállni kényszerült, így megszülethetett a Ferrari az évi második győzelme, a harmadik helyről rajtoló Mike Hawthorn jóvoltából. A második helyről induló Fangio csak a harmadik helyen ért célba két Maseratis, a második Luigi Musso, és a negyedik Mieres között. Az utolsó pontszerző helyet a Mercedes német versenyzője, Karl Kling szerezte meg.

Futamok

#	Futam	Dátum	Pálya	Pályakép	Győztes versenyző	Győztes csapat	Összefoglaló
33	Formula–1 argentin nagydíj	Január 17.	Oscar Gálvez		Juan Manuel Fangio	Maserati	Összefoglaló
34	indianapolisi 500	Május 31.	Indianapolis		Bill Vukovich	Kurtis Kraft-Offenhauser	Összefoglaló
35	Formula–1 belga nagydíj	Június 20.	Spa-Francorchamps		Juan Manuel Fangio	Maserati	Összefoglaló
36	Formula–1 francia nagydíj	Július 4.	Reims		Juan Manuel Fangio	Mercedes	Összefoglaló
37	Formula–1 brit nagydíj	Július 17.	Silverstone		José Froilán González	Ferrari	Összefoglaló
38	Formula–1 német nagydíj	Augusztus 1.	Nürburgring		Juan Manuel Fangio	Mercedes	Összefoglaló
39	Formula–1 svájci nagydíj	Augusztus 22.	Bremgarten		Juan Manuel Fangio	Mercedes	Összefoglaló
40	Formula–1 olasz nagydíj	Szeptember 5.	Monza		Juan Manuel Fangio	Mercedes	Összefoglaló
41	Formula–1 spanyol nagydíj	Október 24.	Pedralbes		Mike Hawthorn	Ferrari	Összefoglaló

A világbajnokság végeredménye

Fangio hatalmas fölénnyel nyerte a bajnokságot, és ezzel Ascari után a második többszörös bajnok versenyző lett. A Mercedes megállíthatatlannak tűnt, így Fangio címvédésre készülhetett. Igaz, Fangio mögött a pontversenyben három Ferraris pilóta következett, González, Hawthorn és Trintignant sorrendben. Farina mindössze két versenyen indult, és csak egy második helyig jutott, így az első világbajnok formája megkérdőjelezhető volt, akárcsak a sportág kétszeres világbajnokáé, Ascarié, aki három különböző csapattal négy futamon indult, de egyen sem tudott célba érni. Viszont feltűnt Stirling Moss, aki a későbbi évek egyik legnagyobb pilótája, és Fangio legfőbb kihívója lett.

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	Lk.	6.-20.
Pont	8	6	4	3	2	1	0

(Félkövér: pole-pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található)

Helyezés	Versenyző	ARG	500‡	BEL	FRA	GBR	GER	SUI	ITA	ESP	Pontszám
1	Juan Manuel Fangio	1		1	1	4**	1	1	1	3	42 (57.14)
2	José Froilán González	3		4†	Ki	1**	2†	2	3† / Ki		25.14 (26.64)
3	Mike Hawthorn	KIZ		4†	Ki	2**	2†	Ki	2	1	24.64
4	Maurice Trintignant	4		2	Ki	5	3	Ki	5	Ki	17
5	Karl Kling				2	7	4	Ki	Ki	5	12
6	Bill Vukovich		1								8
7	Hans Herrmann				Ki		Ki	3	4	Ki	8
8	Luigi Musso	NI							Ki	2	6
9	Giuseppe Farina	2		Ki							6
10	Jimmy Bryan		2								6
11	Roberto Mieres	Ki		Ki	Ki	6	Ki	4	Ki	4	6
12	Jack McGrath		3								5
13	Stirling Moss			3		Ki**	Ki	Ki	10	Ki	4.14
14	Onofre Marimón	Ki		Ki	Ki	3**					4.14
15	Robert Manzon				3	Ki	9		Ki	Ki	4
16	Sergio Mantovani			7			5	5	9	Ki	4
17	Prince Bira	7		6	4	Ki†	Ki			9	3
18	Umberto Maglioli	9						7	3†		2
19	André Pilette			5		9	Ki				2
20	Luigi Villoresi				5	Ki†			Ki	Ki	2
21	Élie Bayol	5									2
22	Mike Nazaruk		5								2
23	Troy Ruttman		4†								1.5
24	Duane Carter		4† / 15†								1.5
25	Alberto Ascari				21	Ki** / Ki†			Ki	Ki	1.14
26	Jean Behra	KIZ		Ki	6	Ki**	10	Ki	Ki	Ki	0.14
27	Harry Schell	6			Ki	12	7	Ki		Ki	0
28	Ken Wharton				Ki	8		6		8	0
29	Fred Wacker							Ki	6		0
30	Fred Agabashian		6								0
31	Piero Taruffi						6				0
32	Paco Godia									6	0
33	Louis Rosier	Ki			Ki	Ki	8		8	7	0
34	Peter Collins					Ki			7		0
35	Don Freeland		7								0
36	Jacques Swaters			Ki				8		Ki	0
37	Toulo de Graffenried	8								Ki†	0
38	Paul Russo		8								0
39	Larry Crockett		9								0
40	Cal Niday		10								0
41	Bob Gerard					10					0
42	Jorge Daponte	Ki							11		0
43	Art Cross		11								0
44	Don Beauman					11					0
45	Chuck Stevenson		12								0
46	Manny Ayulo		13								0
47	Leslie Marr					13					0
48	Bob Sweikert		14								0
49	Leslie Thorne					14					0
50	Horace Gould					15					0
51	Jimmy Jackson		15†								0
52	Ernie McCoy		16								0
53	Jimmy Reece		17								0
54	Ed Elisian		18								0
55	Frank Armi		19								0
—	Clemar Bucci					Ki	Ki	Ki	Ki		0
—	Paul Frère			Ki	Ki		Ki				0
—	Roy Salvadori				Ki	Ki					0
—	Jacques Pollet				Ki					Ki	0
—	Roger Loyer	Ki									0
—	Sam Hanks		Ki								0
—	Pat O'Connor		Ki								0
—	Rodger Ward		Ki								0
—	Gene Hartley		Ki								0
—	Andy Linden		Ki								0
—	Johnny Thomson		Ki								0
—	Jerry Hoyt		Ki								0
—	Jimmy Daywalt		Ki								0
—	Tony Bettenhausen		Ki								0
—	Spider Webb		Ki								0
—	Bill Homeier		Ki								0
—	Johnnie Parsons		Ki								0
—	Len Duncan		Ki								0
—	Pat Flaherty		Ki†								0
—	Jim Rathmann		Ki†								0
—	Lance Macklin				Ki						0
—	Georges Berger				Ki						0
—	Bill Whitehouse					Ki					0
—	John Riseley-Prichard					Ki					0
—	Reg Parnell					Ki					0
—	Peter Whitehead					Ki					0
—	Eric Brandon					Ki					0
—	Hermann Lang						Ki				0
—	Theo Helfrich						Ki				0
—	Ron Flockhart					Ki†					0
—	Ottorino Volonterio									Ki†	0
—	Alan Brown					NI					0
Helyezés	Versenyző	ARG	500‡	BEL	FRA	GBR	GER	SUI	ITA	ESP	Pontszám

• ** Több versenyző futott ugyanolyan gyors leggyorsabb kört (megosztott 1 pont).
• † A helyezés ugyanannak az autónak két versenyzője között megoszlott

---

A csapatok számára 1958-ig nem rendeztek világbajnokságot.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz 1954-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.

• Az 1954-es szezonról a formula1.com honlapon
• Videó a szezonról. YouTube