A végbélnyílás rákja

Az anális rák olyan ráktípus, amely közvetlenül a végbél kimeneti nyílását, az anust közvetlenül körülvevő szövetekből indul ki. A végbélnyílás környékéről kiinduló bőr (vagy egyéb) eredetű daganatok már nem sorolhatók ebbe a kategóriába. A colorectális rákoktól elkülönítendő kórképnek tekintik. A kór okai (etiológiája), kockázati tényezői, klinikai lefolyása, a diagnózishoz használatos festés és a kezelés, mind különböznek. A végbélnyílás rákja típusosan többrétegűlaphám-rák, amelynek kiindulási helye jellemzően a végbélnek azon zónája, ahol a hengerhám laphámba megy át.

A végbélnyílás rákja
DiseasesDB	31467
MedlinePlus	007652
A Wikimédia Commons tartalmaz A végbélnyílás rákja témájú médiaállományokat.

Kockázati tényezők

• Humán papilloma vírusos (HPV) fertőzés.
• 50 év fölötti életkor
• Több szexuális partner egyidejűleg, vagy gyakran váltogatva.
• Gyakori anális közösülés (anális szex), akár külön nemű, akár azonos nemű partnerek között.
• HIV fertőzöttség.
• Az anális terület gyakori gyulladásai.
• Aranyerek (különösen elhanyagolt állapotban).
• Időben nem kezelt végbélsipolyok (kóros, a végbélnyílást megkerülő kivezető csatornák).
• Dohányzás.
• Egyéb karcinogén tényezőknek (vegyszerek, sugárzás stb.) való fokozott kitettség.
• Az immunrendszer bármilyen eredetű elégtelen működése (akár veleszületett, akár szerzett jellegű) Az immunrendszer gyengülését okozhatják orvosi beavatkozások (pl. átültetett szervek kilökődését megakadályozását célzó, vagy daganatterápiában alkalmazott kezelések), vagy a HIV fertőzöttség, de számos más betegség is.

Előfordulási gyakorisága

Nem gyakori daganat, az összes rosszindulatú daganat 1,8%-át adja. A National Cancer Institute adatai szerint az Egyesült Államokban 2010-ben 5200 új esetet regisztráltak, a betegségben elhunytak száma 720 volt.

Okai

Mint a rosszindulatú daganatok esetében általánosságban a genetikai hajlamosító tényezők és a kockázati tényezők kedvezőtlen egybeesése gyakori ok. Multikauzális betegségnek tekintik, aminél esetenként nagyon változik, hogy melyik ok/kockázati tényező játszik meghatározó szerepet. Utóbbiak közül alapvetően a HPV-16, amit a kockázati tényezőkből inkább ide sorolható. Nagyon nehéz a HIV fertőzöttséget is besorolni, mivel összefügg a szexuális szokásokkal, de egyik külső oki tényező is lehet immunrendszert károsító hatása miatt. A genetikai okok szerepe lényegében biztosnak tekinthető, annak ellenére, hogy még nem tisztázott, melyik gén mutációja a felelős, és hogy öröklött vagy az egyéni élet során bekövetkezett mutációról van-e szó, vagy mindkét eset lehetséges. (Mivel viszonylag ritka daganatféleség, érthető, hogy ezek az ismeretek ma még hiányosabbak, mint a gyakori, jobban tanulmányozott daganatoknál.)

Panaszok és tünetek

• Vérzés a végbélnyílásból. Székeléskor friss vér a székleten.
• Fájdalom vagy nyomásérzés a végbélnyílás körül.
• A végbélnyílás vagy a környező bőr viszketése (pruritus).
• Folyás a végbélnyílásból
• Nehéz és fájdalmas székletürítés.
• Szorulás (obstipatio): Hetente háromszorinál ritkábban történő székletürítés.
• Tapintható csomó közvetlenül a végbélnyílás mellett.

Egy anoszkóp és két különböző hosszúságú rektoszkóp.

Diagnosztika

A kórisme (diagnózis) megállapításához a következő vizsgálatok használatosak a legáltalánosabban:

• A páciens kórelőzményeinek kikérdezése (anamnézis) és általános fizikális vizsgálata. Az anamnézis kiterjed a korábbi betegségekre, a családi előzményekre, szexuális orientációra, a beteg által is ismert fertőzöttségére, valamint az orvosi vizsgálatra való jelentkezést közvetlenül megelőző panaszokra, és a páciens által észlelt valamennyi szokatlannak talált jelenségre, rendellenességre. Különös figyelmet kell fordítani az általános állapotra, a közérzet romlására, fogyásra, és természetesen a betegségre utaló speciális panaszokra (végbéltáji viszketés, szorulás, székletürítéskor jelentkező rendellenességek, fájdalom, vérzés stb.)
• Az általános fizikális vizsgálatot az elvárható legnagyobb körültekintéssel kell végezni, különös tekintettel a nyirokcsomók tapintására. Ha a kórelőzmény felvétele során gyanú merül fel, a vizsgálat során – az egyébként is minden esetben kívánatos - megfelelő óvintézkedések igen gondos betartása elengedhetetlen. (A vizsgáló orvos, a segítő személyzet és a többi beteg védelme érdekében.)
• A végbél vizsgálata a gátnak és a végbélnyílás közvetlen környezetének megtekintésével kezdődik. Ezután megfelelő erősségű gumikesztyűt húzva, és azt síkosító anyaggal bekenve, a vizsgáló ujjával kíméletesen, de alaposan kitapintja a végbél ujjal elérhető szakaszának minden részletét, valamint a végbél falán keresztül tapintható környező szerveket. Minden elérhető vizsgálandó, függetlenül a vizsgálat részben célzott voltától.
• Végbélnyílás tükrözés (anoscopia). Ez a végbél alsó szakaszába felvezethető, megfelelő megvilágító és optikai rendszerrel ellátott eszközzel történő megtekintést jelent. Inkább csak akkor jön szóba, ha a végbél hosszabb szakaszának áttekintését lehetővé tevő végbéltükrözés valamilyen okból ellenjavallt.
• Végbéltükrözés (rectoscopia). A végbél teljes hosszának áttekintését lehetővé tevő, megvilágító és optikai rendszerrel felszerelt eszközzel történik. (Az említett eszközök mai modern változatai viszonylag kis méretűek, száloptikájuknak köszönhetően hajlékonyak, így a vizsgálat távolról sem olyan mértékben kellemetlen, mint a korábbi, nagyobb méretű, merev változatokkal volt.) Emellett pontosabb vizsgálatra alkalmasak.
• Endo-anális vagy endorectális ultrahangos vizsgálat. Speciális ultrahangos vizsgálóeszköz felvezetésével történik. Ez az ultrahang visszaverődéséből keletkező jelek detektálásával képet tud alkotni a környező szövetekről.
• Szövettani vizsgálat. A végbélnyílás vagy a végbéltükrözés során a rendellenességet mutató területről anyagmintát lehet nyerni (biopszia), amelynek kórszövettani vizsgálatával az elváltozás jellege pontosabban megállapítható, és ennek alapján az alkalmazandó terápiás eljárás megválasztható.

Terápia

Műtét, később kombinált műtéti, sugár- és citosztatikus kezelés.

Prognózis

A gyógyulás esélyeit az határozza meg, hogy melyik stádiumban történik a beavatkozás. Az első két stádiumban a sebészeti beavatkozások 80 százalék feletti eredményességgel végezhetőek. (Az esetleg szükséges járulékos kezeléseket a kezelőorvosok határozzák meg.) A későbbiekben az adott betegre szabott kombinált sebészeti, sugár és citosztatikus kezelésre van szükség. Ekkor viszont már csak a folyamat lassítása érhető el nem kevés kellemetlen mellékhatás kíséretében.

Források

• Chiao, E. Y., Giordano, T. P., Palefsky, J. M., Tyring, S., El Serag, H.: Sreening HIV-infected individuals for precursor lesions: a systematic review. Clin. Infect. Dis. 43 (2): 223–33. (2006)
• Colon Cancer (Colorectal Cancer) [1] (angolul)
• Longnecker, M. P.: Alcohol consumption in relation to risk of cancers of the breast and large bowel. Alcohol Health Res World 16 (3): 223–9. (1992)
• Markowitz, S. D., Bertagnolli, M. M.: Molecular basis of colorectal cancer. N. Engl. J. Med. 361 (25): 2449–60. (2009)
• Medical Information for Healthy Living (angolul)