Abu Mohammad el-Dzsúlání
| Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Ahmad Huszeín es-Sar (arabul: أحمد حسين الشرع, Aḥmad Ḥusayn aš-Šar),[2] ismertebb nevén Abu Mohammad el-Dzsúlání (arabul: أبو محمد الجولاني, Abū Muḥammad al-Jawlānī)[3][4] (Rijád, 1982 –) szíriai militáns vezető, 2017 óta a Tahrír as-Sám politikai és félkatonai szunnita iszlám szervezet második emírje.[5] Szaúd-Arábiában született szíriai száműzöttek gyermekeként, családja az 1980-as évek végén tért vissza Szíriába.[6] Mielőtt 2016-ban megszakította kapcsolatait az al-Kaidával,[7] Dzsauláni az al-Kaida egykori szíriai ágának, az an-Nuszra Frontnak volt a vezetője.[8]
| Abu Mohammad el-Dzsúlání | |
 | |
| Szíria de facto államfője | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2024. december 8. | |
| Miniszterelnök | Mohammad Gázi el-Dzsaláli Mohammed el-Basír |
| Előd | Bassár el-Aszad (elnökként) |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái |
|
| Született | 1982 (42 éves) Rijád[1] |
| Szülei | Ḥusayn ʻAlī Sharʻ |
| Foglalkozás |
|
| Vallás | szunnita iszlám |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Abu Mohammad el-Dzsúlání témájú médiaállományokat. | |
Az al-Kaidával való szakítása után el-Dzsúlání nemzetközi legitimitásra törekedett azzal, hogy a globális dzsihadista célok helyett a szíriai ügyekre összpontosított. Csoportja kormányzatot hozott létre az általa ellenőrzött területen, ahol adót szedtek be, közszolgáltatásokat nyújtottak és személyi igazolványokat adtak ki a lakosoknak, bár a tekintélyelvű módszerek és a kritikusok elhallgattatása miatt bírálták.[6] Az Egyesült Államok külügyminisztériuma 2013 májusában a „Speciálisan Megjelölt Globális Terroristák” közé sorolta el-Dzsúlánít,[9] négy évvel később pedig 10 millió dolláros nyomravezetői díjat ajánlott az elfogásához vezető információkért.[10][11][12]
Az "el-Dzsúlání" felvett név a szíriai Golán-fennsíkra utal, melynek nagyobb része Izrael által megszállt terület az 1967-es hatnapos háború óta.[13] el-Dzsúlání 2014. szeptember 28-án nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentette, hogy harcolni fog az "Egyesült Államok és szövetségesei" ellen, és felszólította harcosait, hogy ne fogadják el a nyugati segítséget az Iszlám Állam elleni harcukban.[14] Az utóbbi években azonban mérsékeltebb képet mutatott magáról, ami azt sugallja, nem áll szándékában a nyugati nemzetek elleni háború, és megfogadta, hogy megvédi a kisebbségeket.[15][16]
Ifjúkora
szerkesztésCsaládi háttér
szerkesztésAhmed Husszein családja a szíriai Golán-fennsíkról származott. A családot 1967-ben költöztették ki, miután a hatnapos háború során izraeli megszállta e területeket. Dzsauláni apja, Husszein al-Sár'a a szíriai nasszeristák arab nacionalista diákaktivistája volt. A szíriai neo-baaszisták bebörtönözték az 1961-es és 1963-as államcsínyt követően elindított nasszerista tisztogatások során, amelyek szétverték az Egyesült Arab Köztársaságot, és hatalomra juttatták az arab szocialista Baasz pártot.[17]
Dzsauláni apja később megszökött a börtönből, hogy 1971-ben Irakban fejezze be felsőfokú tanulmányait. Ebben az időszakban Jordániába utazott, hogy együttműködjön a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. Miután az 1970-es években visszatért Szíriába - amely akkor Hafez el-Assad perszonalista diktatúrája volt - Dzsauláni apja ismét börtönbe került. Később szabadon engedték, és Szaúd-Arábiában kapott menedékjogot.[17]
A paraszti hátterű Husszein al-Shar'a, aki a bagdadi egyetemen végzett közgazdászként, a szaúdi olajiparban dolgozott, és számos könyvet adott ki arabul arról, hogy a természeti erőforrások, például az olaj hogyan járulhatnak hozzá az arab világ fejlődéséhez, felgyorsítja a régió gazdasági integrációját, és hogy a gazdasági többlet milyen módon fektethető be olyan kulcsfontosságú ágazatokba, mint az oktatás, a mezőgazdaság és a katonaság.[18]
Fiatalkori évei Szíriában
szerkesztésEl-Dzsúlání 1982-ben született a szaúd-arábiai Rijádban, ahol apja olajmérnökként dolgozott 1989-ig. Abban az évben az el-Dzsúlání család visszatért Szíriába, ő pedig Damaszkusz Mezzeh negyedének keleti villáiban nőtt fel és élt egészen 2003-as Irakba költözéséig.[19][20]
Szíriai éveiben el-Dzsúlání egy városi középosztálybeli családban nőtt fel, édesanyja tanár volt, apja pedig Mahmúd al-Zoubi miniszterelnök olajipari tanácsadója volt. El-Dzsúlánít úgy írták le, mint manipulatív, intelligens, introvertált, jó megjelenésű és egy alavita lánnyal ápol érzelmi kapcsolatot, amelyet mindkét család elutasítana.[18]
Katonai és politikai karrier
szerkesztésIraki háború
szerkesztés
A Frontline-nak adott 2021-es interjúja szerint el-Dzsúlání kijelentette, hogy 2000-ben a második intifáda idején radikalizálódott, amikor 17 vagy 18 éves volt. „Elkezdtem azon gondolkodni, hogyan tudnám teljesíteni a feladataimat, megvédeni a megszállók által elnyomott népet” – mondta.[21][22]
A 2001. szeptember 11-i támadások[18] után el-Dzsúlání néhány héttel a 2003-as iraki háború előtt busszal utazott Damaszkuszból Bagdadba, ahol gyorsan felemelkedett az Iraki Al-Kaida (AQI) soraiban.[21] A Times of Israel újság azt állította, hogy el-Dzsúlání közeli munkatársa volt az AQI vezetőjének, Abu Musab al-Zarqawinak.[3]
A Frontline-nak adott 2021-es interjújában azonban el-Dzsúlání tagadta, hogy valaha is találkozott volna al-Zarqawival, és azt állította, hogy csak az al-Kaida alatt szolgált gyalogosként Irakban az amerikai megszállás ellen. Az iraki polgárháború 2006-os kitörése előtt el-Dzsúlánít az amerikai erők letartóztatták, és több mint öt évre bebörtönözték, különböző létesítményekben tartották fogva, köztük Abu Ghraibban, Camp Buccában, Camp Cropperben és az al-Tajji börtönben.[23]
Szíriai polgárháború
szerkesztésSzíriai felkelés és az an-Nuszra megalapítása
szerkesztésA 2011-es szíriai polgárháborúval egy időben történő börtönből való kiszabadulása után el-Dzsúlání jelentős pénzügyi támogatással a birtokában Szíriába ment. Az al-Kaida iraki vezetésével fennálló feszültségek ellenére el-Dzsúlání megállapodást kötött Abu Bakr al-Bagdadival az al-Kaida szíriai ágának, Dzsabhat an-Nuszrának a létrehozásáról. A csoport 2013-ig szövetségben állt az Iszlám Állam iraki ágával. Idővel el-Dzsúlání kezdett elhatárolódni a transznacionális dzsihadista ideológiától, és egyre inkább szír nacionalista irányba fordult el.[21]
Az Iszlám Állam kezdetben harcosokat, fegyvereket és forrást biztosított el-Dzsúlánínak az al-Kaida szíriai ágának létrehozásához. El-Dzsúlání ezeket a terveket az Iszlám Állam iraki ágának vezetőivel együtt valósította meg, a börtönből való szabadulása után.[17]
el-Dzsúlání 2012 januárjában hivatalosan is az an-Nuszra Emírje lett. Az év decemberében az Egyesült Államok külügyminisztériuma terrorista szervezetnek minősítette a Jabhat al-Nusra-t, és az iraki Al-Kaida (más néven Iszlám Állam ) álneveként azonosította.[24] el-Dzsúlání vezetése alatt az An-Nuszra Szíria egyik legerősebb terroristacsoportja lett.[3]
Konfliktus az ISIL-lel
szerkesztésel-Dzsúlání 2013 áprilisában került előtérbe, amikor elutasította al-Bagdadi azon kísérletét, hogy az An-Nuszrát az Iszlám Államba olvasztja be, ezzel létrehozván az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) nevű terrorszervezetet. A javasolt egyesülés megszüntette volna az Al-Nuszra autonómiáját, minden vezetőjét Abu Bakr al-Bagdadi közvetlen irányítása alá helyezte volna. Az an-Nuszra függetlenségének megőrzése érdekében el-Dzsúlání hűséget fogadott közvetlenül az al-Kaida vezetőjének, Ajman al-Zavahirinek, aki támogatta el-Dzsúlání függetlenségi törekvését.
Az An-Nuszra csatlakozott az al-Kaidához, ám al-Bagdadi folytatni kívánta a két terrorista csoport egyesítését, ami fegyveres összecsapásokhoz vezetett az an-Nuszra Front és az ISIL között Szíria területén.[25][3]
Az an-Nuszra újjáéledése
szerkesztés2015 májusának végén, a szíriai polgárháború idején el-Dzsúlání arcát elrejtve interjút adott az Al Jazeera katari hírtelevíziónak. A genfi békekonferenciát bohózatnak minősítette, és azt állította, hogy a Nyugat által támogatott Szíriai Nemzeti Koalíció nem képviseli a szíriai népet, és nincs szárazföldi jelenléte Szíriában. El-Dzsúlání megemlítette, hogy az an-Nuszrának nem áll szándékában nyugati célpontok megtámadása, és elsődleges célja az el-Aszad szíriai kormány, a Hezbollah, valamint az Iraki és Levantei Iszlám Állam elleni harc.[26]
Amikor az al-Nuszra a háború utáni Szíriával kapcsolatos terveiről kérdezték, el-Dzsúláníkijelentette, hogy a háború befejezése után az ország összes frakciójával konzultálni fognak, mielőtt bárki "iszlám állam létrehozását" fontolgatja. Azt is megemlítette, hogy az an-Nuszra nem veszi célba az ország alavita kisebbségét, annak ellenére, hogy azok támogatják az Aszad-rezsimet. "A mi háborúnk nem az alaviták elleni bosszú, annak ellenére, hogy az iszlámban eretnekeknek tartják őket."[26] Az interjúhoz fűzött kommentár azonban kijelenti, hogy el-Dzsúlání azt is hozzátette, hogy az alaviták magukra maradnak mindaddig, amíg fel nem hagynak hitük olyan elemeivel, amelyek ellentmondanak az iszlámnak.[27]
Jabhat Fateh al-Sham
szerkesztés2016. július 28-án el-Dzsúlání egy videóüzenetben bejelentette, hogy a Dzsabhat al-Núszra nevet Jabha t Fateh al-Sham-ra (Szíria meghódításának frontja) fogja átnevezni.[28] Bejelentésében el-Dzsúlání kijelentette, hogy az átkeresztelt csoport "semmilyen külső entitással nem állt kapcsolatban". Míg egyes elemzők ezt az Al-Kaidától való szakításként értelmezték, el-Dzsúlání nem említette kifejezetten a szervezetet, és nem vonta vissza Ajman al-Zavahirinek tett hűségesküjét sem.[29]
A Tahrir al-Sham (HTS) megalakulása
szerkesztés2017. január 28-án el-Dzsúlání bejelentette a Jabhat al-Fath al-Sham feloszlatását és egy nagyobb szír iszlamista szervezettel, a Hayat Tahrir Al Sham-mel ("A Levante Felszabadításáért Mozgalom" vagy HTS) való egyesülését.[17] Az Egyesült Államok szíriai nagykövetsége kijelentette, hogy "A HTS magja az an-Núszra, egy terrorista szervezet. Ez a megjelölés attól függetlenül érvényes, hogy milyen nevet használ, vagy milyen csoportok olvadnak bele." A nagykövetség úgy jellemezte a HTS megalakulását, mint a „szíriai forradalom eltérítésére” irányuló kísérletet, nem pedig a mérséklődés irányába tett lépést.[30]
Ennek ellenére a HTS prioritásként kezelte az Al-Kaida és az ISIS elleni küzdelmet. A HTS sikeresen legyőzte az ISIS-t, az Al-Kaidát és a legtöbb ellentétes erőt a területén, ellenőrzését kiterjesztette Idlib kormányzóság nagy részére.[17]
Idlibi kormányzás
szerkesztés
Tahrir al-Sham (fehér) és a szíriai kormány (piros) birtokában lévő területek.
el-Dzsúlání kormányzása alatt Idlib jelentős fejlődésen ment keresztül, és Szíria leggyorsabban növekvő régiójává vált annak ellenére, hogy történelmileg a legszegényebb tartománya volt. A környéken új luxus bevásárlóközpontok, lakótelepek épültek, valamint éjjel-nappali áramszolgáltatás létesült. Az oktatási létesítmények közé tartozik egy 18.000 hallgatóval rendelkező egyetem is. Kormányzatát azonban bírálat érte adópolitikája miatt, ideértve a Törökországból származó árukra kivetett vámot és a csempészett áruk ellenőrzőponti díjait, valamint a török líra leértékelődésének gazdasági hatását, amely ezen régió leginkább használt valutája volt.[31]
2024. márciusában Idlib kormányzóságban széleskörű tiltakozások törtek ki el-Dzsúlání uralma ellen, a demonstrálók az „ Iszkát al-Jolani ” („Le Dzsaulánival”) szlogent skandálták, ami az Aszad-rezsim elleni korábbi tiltakozásokra emlékeztetett. Több mint egy hónapon keresztül tiltakozók százai, néha ezrei tüntettek Idlib településein.[31]
A zavargásokra reagálva el-Dzsúlání több engedményt is tett. Több száz foglyot engedett el, köztük volt helyettesét, Abu Maria al-Qahtanit, akit 300 másik emberrel együtt tartóztattak a tisztogatások során. Helyi választásokat és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek számára munkahelyzeremtést ígért.[31]
Törökország, amely korábban segített stabilizálni a tartományt azáltal, hogy csatlakoztatta azt elektromos hálózatához, és lehetővé tette az építőanyagok szabad bejutását, egyre jobban aggódott el-Dzsúlání befolyása miatt. Válaszul visszafogta az Idlib felé tartó kereskedelmet, ami hatással volt a HTS bevételére. A jelentések szerint el-Dzsúlání kétszer kísérelte meg más, török fennhatóság alatt álló területek elfoglalását Szíria északi részén.[31]
Lázadók hatalomátvétele (2024. november–december)
szerkesztés
2024. novemberének végén el-Dzsúlání vezette a HTS-t az Aszad-párti Szíriai Arab Hadsereg elleni Agresszió elleni támadásban.[32]
Aleppó elfoglalása során el-Dzsúlání utasította erőit, hogy ne "ijesszék meg a gyerekeket", a HTS kommunikációs csatornáin pedig felvételeket sugároztak a városban élő keresztényekről, akik folytatják szokásos életüket. Afram Ma'lui érsek kijelentette, hogy a hívőket nem érintik a vezetésbeli változások. Miután a rezsim erőit kiűzték a városból, el-Dzsúlání kijelentette, hogy "a sokszínűség erősség". A HTS gyorsan létrehozta a közigazgatási szerveket, hogy helyreállítsák az alapvető szolgáltatásokat, beleértve a szemétszállítást, az áramot- és a ivóvízszolgáltatást. A csoport általános Zakat Bizottsága megkezdte a sürgősségi kenyérkészletek szétosztását, míg a Gabonakereskedelmi és Feldolgozó Általános Szervezet üzemanyaggal látta el a helyi pékségeket. A Fejlesztési és Humanitárius Ügyek Minisztériuma arról számolt be, hogy az „Együtt visszatérünk” elnevezésű kampány keretében 65.000 vekni kenyeret szállítottak ki.[33]
December 6-án a CNN-nek adott interjújában el-Dzsúlání kijelentette, hogy az offenzíva célja Aszad eltávolítása a hatalomból, valamint ígéretet tett a kisebbségi csoportok védelmére.[15] Dareen Khalifa, az International Crisis Group munkatársa szerint el-Dzsúlání fontolóra vette a HTS feloszlatását a polgári és katonai kormányzási struktúrák megerősítése érdekében.[34] Kifejezte azon szándékát is, hogy megkönnyítse a szíriai menekültek hazatérését.[35]
December 8-án Mohammad Ghazi al-Dzsaláli szír miniszterelnök bejelentette, hogy a szíriai kormány átadja a hatalmat egy új választott kormánynak, miután el-Aszad távozott Damaszkuszból, el-Dzsúlání pedig bejelentette továbbá, hogy al-Dzsaláli „felügyeli az államot intézmények átadásáig”. Al-Dzsaláli később megjegyezte az Al Arabiának, hogy el-Dzsúlání a bejelentés előtt kapcsolatba lépett vele, hogy megvitassák az átadás-átvételi folyamatot.[36]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://orient-news.net/ar/news_show/190448/0/الجولاني-يكشف-أسراراً-تتعلق-بـ-النصرة-والبغدادي-وجيفري-يعلق-ربما-من-الحكمة-العمل-معه
- ↑ The Nusra Front breaks ties with al-Qaeda. The World Weekly. [2016. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 30.)
- ↑ a b c d Elusive Al-Qaeda leader in Syria stays in shadows. Times of Israel, 2013. november 4. [2018. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
- ↑ Who is Abu Mohammed al-Golani, the leader of Syria's shock insurgency? (angol nyelven). AP News , 2024. december 4. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
- ↑ Julani is a temporary leader of the "Liberation of the Sham". This is the fate of its former leader. HuffPost, 2017. október 2. [2017. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 2.)
- ↑ a b Adam Rasgon and Raja Abdulrahim. „Who Is the Leader of Syria's Rebel Offensive?”, The New York Times, 2024. december 8.. [2024. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2024. december 8.)
- ↑ „Al-Nusra leader Jolani announces split from al-Qaeda”, Al Jazeera, 2016. július 29.. [2022. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ „Syrian Nusra Front announces split from al-Qaeda”, BBC News, 2016. július 29.. [2016. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. július 30.)
- ↑ Terrorist Designations of Al-Nusrah Front Leader Muhammad Al-Jawlani. U.S. Department of State. [2019. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ Cone: U.S. offers $10M reward for information on al-Nusra leader. United Press International, 2017. május 10. [2017. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 6.)
- ↑ Muhammad al-Jawlani. Rewards for Justice. [2021. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 2.)
- ↑ Jalabi: Abu Mohammad al-Jolani, the Syrian rebel leader hoping to overthrow Assad. Financial Times, 2024. december 5. (Hozzáférés: 2024. december 6.)
- ↑ Abouzeid. „Meet the Islamist militants fighting alongside Syria's rebels”, Time, 2012. július 26.. [2019. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. október 2.)
- ↑ „U.S. and its allies strike ISIS tank, refineries and checkpoints”, CNN, 2014. szeptember 28.. [2018. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. október 2.)
- ↑ a b Kourdi: Syrian rebel leader says goal is to 'overthrow' Assad regime (angol nyelven). CNN, 2024. december 6. (Hozzáférés: 2024. december 6.)
- ↑ „Who is Abu Mohammed al-Jolani, the Islamist rebel leading the Syrian advance?”, Washington Post
- ↑ a b c d e The Jihadist. PBS. [2021. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 7.)
- ↑ a b c Almustafa: Syria war: Inside the world of HTS leader Abu Mohammad al-Jolani. Middle East Eye, 2021. június 22. [2024. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ „بعد شهور.. الجولاني يكشف عن أسرار حياته لمارتن سميث”, Al Alam TV, 2021. június 5.. [2021. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. június 7.)
- ↑ الجولاني يكشف أسراراً تتعلق بـ النصرة والبغدادي وجيفري يعلق: يجب علينا العمل معه (angol nyelven). أورينت نت. [2022. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 28.)
- ↑ a b c Raya Jalabi: Abu Mohammad al-Jolani, the Syrian rebel leader hoping to overthrow Assad. Financial Times, 2024. december 7. [2024. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
- ↑ Salem: How Syria's rebel leader went from radical jihadist to a blazer-wearing 'revolutionary'. CNN News, 2024. december 6.
- ↑ „Interview-Abu Mohammad al-Jolani”, PBS Frontline, 2021. április 2. „Most of the information available on the internet is false... No, I didn't meet Abu Musab al-Zarqawi. Abu Musab al-Zarqawi was mostly present in Fallujah and Ramadi and around this region, and I was in Mosul during that time. I was a regular soldier. I wasn't involved in any major operations that I would meet al-Zarqawi.”
- ↑ „Terrorist Designations of the al-Nusrah Front as an Alias for al-Qa'ida in Iraq”, U.S. Department of State. [2017. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. január 13.)
- ↑ „ISIS vows to crush rival rebel groups”, The Daily Star, 2014. január 8.. [2014. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. október 2.)
- ↑ a b Syria Al-Qaeda leader: Our mission is to defeat regime, not attack West. al-Jazeera, 2015. május 28. [2015. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 30.)
- ↑ Lund: "Abu Mohammed al-Golani's Aljazeera Interview". Syria Comment, 2015. május 29. [2015. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
- ↑ „Syrian Nusra Front announces split from al-Qaeda”, 2016. július 28.. [2016. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. július 28.)
- ↑ Analysis: Al Nusrah Front rebrands itself as Jabhat Fath Al Sham | FDD's Long War Journal. FDD's Long War Journal, 2016. július 28. [2019. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 17.)
- ↑ US Stands Firm: HTS and Jolani Still Part of al-Qaeda Network. Times of India. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
- ↑ a b c d „Protests have erupted against another Syrian dictator”, The Economist, 2024. április 4.. [2024. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2024. december 7.)
- ↑ Sakr: From Riyadh to Rebellion: Rise of Syria's Abu Mohammad Al-Golani (amerikai angol nyelven). Dailynewsegypt, 2024. december 8. (Hozzáférés: 2024. december 8.)
- ↑ Zelin: How Syria's 'Diversity-Friendly' Jihadists Plan on Building a State. The Washington Institute, 2024. december 3. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
- ↑ Taylor. „Who is Abu Mohammed al-Jolani, the Islamist rebel leading the Syrian advance?”, The Washington Post, 2024. december 6.
- ↑ Thousands flee as Syrian rebels advance on crossroads city of Homs (amerikai angol nyelven). The Times of Israel. (Hozzáférés: 2024. december 6.)
- ↑ „Ex-Syrian PM to supervise state bodies until transition”, Al Jazeera, 2024. december 8. (Hozzáférés: 2024. december 8.) (angol nyelvű)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Abu Mohammad el-Dzsúlání című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.