Adásvétel

A polgári jogban az adásvétel, illetőleg az adásvételi szerződés az egyik leggyakrabban előforduló jogviszony, illetve szerződéstípus. Hatályos magyar szabályozását a polgári törvénykönyv (2013. évi V. törvény) tartalmazza.

A hatályos polgári törvénykönyvben

A hatályos polgári törvénykönyv harmadik részében („Egyes szerződések”) a XIV. cím („A tulajdonátruházó szerződések”) alá tartozó XXXII. fejezet szabályozza az adásvételi szerződés általános szabályait.

Adásvételi szerződés

Adásvételi szerződés alapján az eladó dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére köteles.

Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül köteles a dolog birtokának átruházására is. Ha a szerződés tárgya ingatlan, az adásvételi szerződést írásba kell foglalni.

A dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad. Az adásvételi szerződés tehát mintaként szolgál egyes egyéb szerződésfajták számára is.

Tulajdonjog-fenntartás

Az adásvételi szerződést meg lehet kötni tulajdonjog-fenntartással vagy anélkül.

Az eladó a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig fenntarthatja.

A tulajdonjog-fenntartásra vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni.

Az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényének és a vevő személyének a feltüntetésével az ingatlan-nyilvántartásba feljegyeztetni.

Az ingó dologra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényének és a vevő személyének a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, vagy ha az ingó dolog tulajdonjogát közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és jogszabály a dolog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a megfelelő lajstromba bejegyeztetni. Nyilvántartásba vétel hiányában

• a) a vevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az átruházással az ingó dolog tulajdonjogát; és
• b) a vevő által az ingó dolgon harmadik személy javára alapított zálogjog a vevő rendelkezési joga hiányában is létrejön.

Hasznok szedése, teher- és kárveszélyviselés ingatlan adásvétele esetén

Ha az eladó az adásvétel tárgyát képező ingatlan birtokát a vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt a vevőre átruházza, a vevő a birtokátruházás napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.

A költségek viselése

Az eladó viseli a birtokátruházással és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségeket. A dolog átvételének és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevőt terhelik.

Mezőgazdasági vonatkozások

A hatályos polgári törvénykönyv (2013. évi V. törvény) az addigi mezőgazdasági termékértékesítési szerződést mint szerződésfajtát nem ismeri. Ugyanakkor az adásvételi szerződés altípusairól szóló XXXIV. fejezete két mezőgazdasági vonatkozású altípust szabályoz: a saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést és a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést

Az adásvétel különös nemei

A 2013. évi V. törvény XXXIII. Fejezete szól az adásvétel különös nemeiről. Ezek a következők:

• Elővásárlási jog
  • A vételi ajánlat közlése az elővásárlásra jogosulttal
  • Az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés hatálytalansága
• Visszavásárlási jog
• Vételi és eladási jog

A fenti négy különös adásvételi nem közös szabályait a Ptk. 6:226. §-a szabályozza. Pl. ezeket írásba kell foglalni. Megszűnik a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog, ha a dolog a kötelezettnek fel nem róható okból megsemmisül.

• Részletvétel
• Megtekintésre vétel
• Próbára vétel
• Minta szerinti vétel

Története

A római jogban

A kezdetekkor, az áru a pénz átadással egybeesett mindig, tipikus régi csereügyletként is felfogható ez, amikor az egyik cserélt dolgot a pénz helyettesíti.

A két dolog (az adásvételi szerződés megkötése és a vételár kifizetése) akkor vált szét, mikor megjelent a hitelezés lehetősége. Tehát az eladó átadja a szerződés tárgyát, azonban, az ellenértéket ő csak később kapja meg.

Ennél is újabb, amikor a szolgáltatás is elválik, tehát később teljesítik, mint a szerződést aláírnák. Így vált az adásvétel dologi ügyletből (készvételből) kötelmi ügyletté (szerződéssé), vagyis a dologátruházó ügylet (traditio) puszta causájából önálló szerződéssé (emptio venditio). Az adásvételi szerződés jogi kötelező erejének alapját a felek ilyen irányú megegyezésében, consensusában találták meg a rómaiak. Így vált általánossá, hogy az adásvételi szerződés alapja a megegyezés, minden más csak lebonyolítás igazából.

A praetor peregrinus és a praetor urbanus is javasolta edictumában az actio emptit és az actio venditit, s ezzel jött létre a római jogban az első konszenzuál szerződés, az emptio venditio, amely a Kre. I. században civiljogi recepciót nyert.

A posztklasszikus korban a készvétel ismét előtérbe került. Emellett az értékesebb dolgok adásvételénél kötelezővé vált az írásbeliség, aminek következtében az adásvétel szinte elvesztette konszenzuál – szerződési jellegét.

Iustinianus idejében a felek kiköthették az írásbeliséget, s ilyenkor az adásvétel csak akkor jön létre, akkor kész (emptio perfecta) ha azt a felek írásba foglalták, és az adásvételről szóló okiratot aláírták.

A már nem hatályos 1959. évi IV. törvényben

Az 1959. évi Ptk. az adásvételt Az adásvétel és a csere címet viselő XXXIII. fejezetében szabályozta.

Források

• 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről
• 2013. évi V. törvény a polgári törvénykönyvről
• Nochta Tibor, Kovács Bálint, Nemessányi Zoltán: Magyar polgári jog Kötelmi jog Különös rész, Dialóg Campus Kiadó, 2. kiadás, 2012, Budapest-Pécs, ISBN 978-963-7296-58-1

Külső hivatkozások

• Nemzeti Jogszabálytár

Kapcsolódó szócikkek

• Csere
• Szállítási szerződés
• Ingatlanügynökség
• Okirat