Alkörmösfélék
Az alkörmösfélék (Phytolaccaceae) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének egyik családja. 16 nemzetségébe mintegy 120 faj tartozik.
Alkörmösfélék | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Amerikai alkörmös (Phytolacca americana) éretlen termései
| ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Nemzetségek | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Alkörmösfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Alkörmösfélék témájú kategóriát. |
Az APG a családot a valódi kétszikűeken belül a core eudicots kládba sorolja.
Elterjedésük
szerkesztésA fajok többsége a trópusokon él.
Megjelenésük, felépítésük
szerkesztésA család fajain számos ősi bélyeg figyelhető meg.
Virágaik spirociklikusak, a virágtakaró egy- vagy különnemű is lehet. Termésük bogyó, tok vagy makk. Ép szélű, tagolatlan leveleik szórt állásúak.
Életmódjuk
szerkesztésA fajok között fák, cserjék és liánok is előfordulnak.
Felhasználásuk
szerkesztésGazdasági jelentőségük csekély. Legismertebb képviselőjük az amerikai alkörmös (Phytolacca americana), amelynek éretten bíborvörös bogyóit sokáig élelmiszerszínezékként használták; Franciaországban a vörösbor színezésére termesztették is – színezőanyaga az a betacián, ami a cukorrépában is megtalálható. Miután kiderült, hogy triterpénszaponint és lektint tartalmaz, ilyetén használatát betiltották.
Néhány fajukból gyógyászatilag hasznosítható anyagokat nyernek ki.
Egyes fajok gyökere szaponint tartalmaz; ezeket helyenként mosószernek használják.
Néhány fajuk leveleiből főzeléket főznek.