Alojs Andritzki
Alois Andritzki, másképpen Aloys illetve Alojs Andricki (Radibor, 1914. július 2. – Dachaui koncentrációs tábor, 1943. február 3.) szorb katolikus pap, a nemzetiszocializmus eltökélt ellenzője, vértanú, akit a római katolikus egyház boldoggá avatott. Emléknapja február 3.
| Alojs Andritzki | |
 | |
| Született | 1914. július 2.[1][2][3][4] Radibor[1] |
| Elhunyt | 1943. február 3. (28 évesen)[1][2][3][4] dachaui koncentrációs tábor |
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége | szorb |
| Szülei | Jan Andricki, Madlena Andriccyna |
| Foglalkozása | katolikus pap |
| Sírhelye |
|
| Tisztelete | |
| Boldoggá vagy szentté avatási státusz | boldog (2011. június 13., Drezda, Angelo Amato) |
| Ünnepnapja | február 3. |
| Védőszentje | üldözött keresztények |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alojs Andritzki témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésSzülei Johann Andritzki (Jan Andricki) tanító, iskolavezető, kántor és felesége, született Magdalena Ziesch (Madlena Cyžec). Két lány- és három fiútestvére volt. A fiúk mindannyian teológiát tanultak; a legfiatalabb fiú, a jezsuita szerzetes Alfons, katonaként elesett a második világháborúban.
Alois Andritzki szülőhelyén kezdte az iskolát, majd négy év után Bautzenben folytatta, és kitüntetéssel érettségizett. 1934 és 1938 között a paderborni teológiai akadémián teológiát és filozófiát tanult.[5] Tanulmányai végén a meisseni püspökség schmochtitzi papi szemináriumában élt. A gimnáziumban tagja és két éven át az elnöke a „Włada“ szorb diákegyletnek. Tanulmányai idején a Serbski student című szorb diáklap szerkesztője és a szorb diákok szóvivője volt.
1939. július 30-án Petrus Legge püspök szentelte pappá a bautzeni Szent Péter-székesegyházban. Első szentmiséjét 1939. augusztus 6-ám celebrálta Radiborban. A drezdai Szentháromság-székesegyház káplánja lett; feladatai közé tartozott az ifjúság lelki gondozása, továbbá ő volt a drezdai fiúkórus nevelőtanára és a drezdai Kolping mozgalom elöljárója.
Őszintesége és a nemzetiszocialista ideológia elutasítása miatt Alois Andritzki kényelmetlenné vált a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) és az állami szervek számára. Feltehetőleg a szorb néphez tartozás hangsúlyozása miatt is gyanús volt a fajelmélet képviselőinek. Előadásokon és összejöveteleken elítélte a hívők és szellemi vezetőik üldözését, és kritikával illette Alfred Rosenberg nemzetiszocialista ideológus írásait.
Miután kihallgatásokon próbálták megfélemlíteni, 1941. január 21-én a Gestapo letartóztatta, és további kihallgatások után 1941. február 7-én Drezdába szállították vizsgálati fogságba. 1941. júliusban a drezdai Sondergericht elé állították „alattomos állam- és pártellenes támadásokért,” és hat hónapos börtönbüntetésre ítélték. Mivel elutasította a nemzetiszocialistákkal való együttműködést, 1941. október 2-án átszállították a dacahui koncentrációs táborba, ahol 27829-s fogolyszámmal a lelkészbarakkba került.
A lágerben Andritzki káplán a rossz körülmények ellenére is törekedett a megfelelő papi magatartásra és életvitelre. A többi lelkésszel együtt rendszeresen tanulmányozta a Szentírást, és kialakítottak egy liturgiakört. Csatlakozott a schönstatti apostoli mozgalom egyik csoportjához, és megismerkedett Josef Kentenich atyával, a mozgalom alapítójával, aki 1942. március 12-én került a lelkészbarakkba.[6] 1942. decemberben az alultáplált foglyok között a lágerberi rossz higiéniai körülmények miatt tífuszjárvány tört ki. Röviddel 1942. karácsonya után Alois Andritzki is megbetegedett. Csak 1943. január 19-én jelentette betegségét. Az ugyanott fekvő Hermann Scheipers elmondása szerint a haldokló Alois Andritzki megkért egy ápolót, hogy hívjon hozzá papot a szentségek kiszolgáltatására, de az ápoló „Krisztust akar? Egy szúrást kap!” szavakkal egy méreginjekcióval megölte.
A meggyilkolt pap hamvait tartalmazó urnát a tábori adminisztráció elküldte a családnak, és 1943. április 15-én temették el Drezdában a régi katolikus temetőben. 2011. február 5-én az urnát több ezer hívő jelenlétében ünnepélyesen átvitték a Szentháromság-székesegyházba.
Emlékezete és tisztelete
szerkesztés
1946. húsvétkor leplezték le a radibori templomban a szorb diákok által Alois Andritzkinek állított emléktáblát. Emlékét a szorb lakosság folyamatosan ápolta az NDK-korszakban, amikor a hívő keresztényeket és a fasizmus nem kommunista áldozatait általában alig értékelték. 1984-ben szorb fiatalok keresztet állítottak panschwitz-kuckaui sáncon, amely azután a szorb katolikus fiatalok találkozóhelye lett.
Alois Andritzkis radibori szülőházára 1984-ben egy domborművet helyeztek el, Werner Juza alkotását. A település katolikus óvodája a Dom Alojsa Andrickeho (Alois Andritzki-ház) nevet kapta. Az 1987-es drezdai katolikus találkozó előtt egy drezdai utcát Andritzkiról neveztek el.[7] Bautzenben szintén utca, az alsó-sziléziai Rząsinyban egy elemi iskola viseli nevét.
A katolikus egyház 1999-ben felvette Alois Andritzkit a 20. század német vértanúi közé.
2010. december 10-én a Szentek Ügyeinek Kongregációja közzétette, hogy az 1998. július 2-án elkezdett boldoggá nyilvánításai eljárás lezárult. Alois Andritzkit 2011. június 13-án a drezdai Szentháromság-székesegyházban avatták boldoggá; ő az egyetlen boldoggá avatott szorb,[8]
2011. június óta a drezdai székesegyház előtt egy botlatókő emlékeztet Andritzkire.
2014. április 12-én a bautzeni Német–Szorb Népszínházban mutatták be Eva-Maria Zschornack és Ulrich Pogoda Chodźić po rukomaj – Alois Andritzki című zenés drámáját.[9]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b Ökumenisches Heiligenlexikon
- ↑ a b GCatholic.org
- ↑ 75. Todestag des Seligen Alois Andritzki. www.thf-paderborn.de (2018. február 5.) (Hozzáférés: 2021. április 13.) arch
- ↑ Der Märtyrer, der auf den Händen ging. www.schoenstatt.de (2011. április 21.) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
- ↑ Dietrich Scholze: Stätten und Stationen religiösen Wirkens: Studien zur Kirchengeschichte der zweisprachigen Oberlausitz. Bautzen: (kiadó nélkül). 2009. 327. o. ISBN 978-3-7420-2136-6
- ↑ Sorbischer Priester und NS-Gegner Andritzki seliggesprochen. www.domradio.de (2011. június 13.) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
- ↑ Chodźić po rukomaj (Auf Händen gehen) - Alois Andritzki. theater-bautzen.de (2014. április 12.) (Hozzáférés: 2021. április 13.) arch
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Alojs Andritzki című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Marja Kubašec: Alojs Andricki. Budyšin: Ludowe nakładnistwo Domowina. 1967.
- Maria Kubasch: Alois Andritzki. Einsatz für eine bessere Welt. Berlin: Union-Verlag. 1974. = Christ in der Welt, 37.
- Hermann Scheipers: Gratwanderungen – Priester unter zwei Diktaturen. Leipzig: Benno-Verlag. 1997. ISBN 3-7462-1221-9
- Joachim Reinelt: Ein Lichtzeichen für unsere Zeit. Kirchliches Amtsblatt für das Bistum Dresden-Meißen, VIII. évf. 14. sz. (1998) 188–192. o.
- David Zimmer: Andritzki, Alois. In Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon Band 25. Nordhausen: Bautz. 2005. 15–17. o. ISBN 3-88309-332-7 arch Hozzáférés: 2021. április 13.
- Marcus Knaup: Zeuge für Christus: Alois Andritzki (1914–1943). Theologie und Glaube, 4. sz. (2010) 493–498. o.
- Benno Schäffel: Alojs Andritzki – Ein Lebensbild. Leipzig 2011: Benno-Verlag. ISBN 978-3-7462-3063-4
- Marcus Knaup: Bekenner und Martyrer: Ernst Kuhlmann (1916–1940) und Alois Andritzki (1914–1943). In Die Academia Theodoriana. Von der Jesuitenuniversität zur Theologischen Fakultät Paderborn 1614–2014. Hrsg. Josef Meyer zu Schlochtern. Paderborn: Schöningh. 2014. 337–346. o.
- Zeugen für Christus. Das deutsche Martyrologium des 20. Jahrhunderts Band I. Hrsg. Helmut Mollim Auftrag der Deutschen Bischofskonferenz. Paderborn: (kiadó nélkül). 2019. 190–192. o. ISBN 978-3-506-78012-6
