Anatol Rapoport

Anatol Rapoport, oroszul: Анато́лий Бори́сович Рапопо́рт (Oroszország, 1911. május 22. – Toronto, 2007. január 20.) zsidó származású, orosz születésű, amerikai matematikai pszichológus. Részt vett az általános rendszerek elméletének megalkotásában, a matematikai biológia kutatásában, és a társadalmi interakciók matematikai modellezésében, valamint a fertőzések sztochasztikus modellezésében.

Anatol Rapoport
Született	1911. május 22. Lozova
Elhunyt	2007. január 20. (95 évesen) Toronto
Állampolgársága	amerikai (1928–) orosz
Foglalkozása	matematikus egyetemi oktató pszichológus biológus
Iskolái	Chicagói Egyetem
Kitüntetései	Harold Lasswell Award for Outstanding Scientific Accomplishment in Political Psychology (1986)
Halál oka	tüdőgyulladás
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Rapoport az oroszországi Lozоvayaban született, 1922-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol 1928-ban megkapta az állampolgárságot. Chicagóban kezdte zenei tanulmányait, majd zongorával, karmesterkedéssel és komponálással folytatta a bécsi Hochschule für Musik-on, ahol 1929-től 1934-ig tanult. A nácizmus előretörése következtében azonban képtelen volt munkát találni, mint zongorista.

A matematika irányába fordult, PhD fokozatot szerzett matematikából Otto Schilling és Abraham Adrian Albert irányítása alatt a Chicagói Egyetemen 1941-ben, diplomamunkájának címe: Előírt aritmetikájú nem-Abeli testek konstrukciója (Construction of Non-Abelian Fields with Prescribed Arithmetic). A Toronto Globe és a Mail szerint három évig az Amerikai Kommunista Párt tagja volt, de kilépett mielőtt jelentkezett volna az Egyesült Államok Légi Hadtestébe, 1941-ben.

Alaszkában és Indiában szolgált a második világháború alatt. A háború után belépett a Matematikai biológia bizottságba a Chicagói Egyetemen (1947–1954). 1950-ben kiadta első könyvét, a Science and the Goals of Man-t, melyet a szemantista S. I. Hayakawaval közösen írtak. Egyéves ösztöndíjat kapott a nagy presztízsű Viselkedéstudományok emelt szintű kutatócentrumába (Stanford Egyetem, Kalifornia).

1955-től 1970-ig Rapoport a matematikai biológia professzora és vezető kutató matematikus volt a Michigan Egyetemen, emellett 1955-ben alapító tagja volt a Mentálhigiénés Kutatóintézetnek (MHRI), szintén a Michigan Egyetemen. 1970-ben Rapoport Torontóba költözött, hogy elkerülje az USA Vietnámmal kapcsolatos propagandáját. A matematika és a pszichológia professzora volt a Torontói Egyetemen, 1970-1979 között. Bukolikus, a Wychwood Parkra néző lakásban élt Torontóban, Marshall McLuhan szomszédságában. Amikor nyugdíjba vonult a Torontói Egyetemről, az emelt szintű tudományok intézetének igazgatója lett 1983-ig.

1954-ben Rapoport és társai, Ludwig von Bertalanffy, Ralph Gerard, és Kenneth Boulding megalapították az Általános Rendszerkutató Társaságot, melynek Rapoport lett az elnöke 1965-ben. Rapoport Torontóban halt meg, tüdőtályog következtében. Hátrahagyta feleségét, Gwent, lányát Anya-t, és fiait, Alexandert és Anthonyt.

Munkássága

Részt vett az általános rendszerek elméletének megalkotásában, a matematikai biológiában, és a társadalmi interakciók matematikai modellezésében, valamint a fertőzések sztochasztikus modellezésében. Tanulmányaiban, a játékelmélet, a szociális kapcsolatrendszer és a szemantika területén egyesítette matematikai tapasztalatait pszichológiai tudásával.

Rapoport kiszélesítette ezeket az értelmezéseket a pszichológiai konfliktusokra, a nukleáris leszerelésre és internacionális politikára is. Önéletrajza, a Bizonyosságok és Kétségek : Egy Élet Filozófiája (Certainties and Doubts: A Philosophy of Life), 2001-ben jelent meg.

Játékelmélet

Rapoport sokoldalú érdeklődésének köszönhetően sokoldalú kutatásokat folytatott a matematika, pszichológia, biológia, játékelmélet és a szociális kapcsolatrendszer analízisének, valamint a béke és konfliktus tanulmányozásának terén. Például úttörő volt a parazitáskodás és szimbiózis modellezésében, a kibernetikus teóriát kutatva. Ez adott fogalmi alapot az egész életén át tartó kutatásának a konfliktus és együttműködés terén.

Sok jól ismert könyve jelent meg a harcok, játékok, erőszak és béke területek kapcsán, például Rapaport volt a szerzője több mint 300 cikknek, a Kétszemélyes Játékelméletnek (1966), és az N-személyes játékelméletnek (2001). Olyan versenyeket elemzett, ahol több, mint két egymásnak ellentmondó érdek volt, úgy, mint háborúban, diplomáciában, pókerben vagy alkudozásban. Ez a munkája a béke kutatásához vezetett (lásd lentebb), és olyan könyvekhez, mint Az erőszak forrásai (1989) és Béke, egy idea, aminek eljött az ideje (1993). Mindkettőt a Torontói Egyetemen írta.

Az 1980-as években megnyert egy számítógépes versenyt, Robert Axelrod The Evolution of Cooperation (Az együttműködés evolúciója) műve alapján. Arra törekedett, hogy megértse, hogyan alakult ki az együttműködés az evolúció során. A program lényege, hogy a siker érdekében együtt kell működni az ellenféllel. A Peace Magazine írója és szerkesztője, Metta Spencer szerint, a program "megbüntette a másik játékost az önző viselkedésért és megjutalmazta a kooperatív viselkedésért a másikat, de a büntetés csak addig tartott, ameddig az önző viselkedés tartott.

A gyermekei szerint jó sakkjátékos, de rossz póker játékos volt, mert non-verbális kommunikációja mindig elárulta a kezében lévő lapok erősségét.

Szociális hálózatok elemzése

Anatol Rapoport ennek az egyik korai kidolgozója volt. Eredetileg azon dolgozott, hogy kimutassa, hogy a nagy hálózatokat mérni lehet az őket átfogó nyomok és áramlások profiljának megalkotásával. Ez lehetővé teszi, hogy megismerjük az erőforrások – beleértve az információkat is – elosztásának sebességét és azt, hogy mi gyorsítja vagy akadályozza ezeket a folyamatokat (úgy, mint a rassz, a nemi, szocioökonómiai státusz, távolság, rokonság. Ez a munka összekapcsolta a szociális hálózatokat az innováció terjedésével, és tág értelemben az epidemiológiával. Rapoport empirikus munkássága felvázolta az információ terjedését egy iskolában. Megelőzte a szeparáció hat fokozatának tanulmányozását azzal, hogy megmutatta az információ gyors terjedését egy populációban az iskola majdnem minden tagjára.

A konfliktus és a béke stúdiumai

A második világháború után erősödtek Rapoport háborúellenes nézetei, ellene volt az USA Vietnám elleni háborújának. A nyilvánosság előtt is vállalta nézeteit. Író- és szerkesztőtársaival együtt aláírta a háborúellenes tiltakozást 1968-ban.

Torontóban 1970-ben civil szervezetek segítségével kurzust alapított a konfliktus és a béke témakörének programjával. Interdiszciplináris (matematika, politika, pszichológia, filozófia, tudomány, szociológia) megközelítésben adta elő a témát. Békéért való előadásait, tanulmányait méltó tudományos törekvés hatotta át. Rapoportnak 12 hallgatója volt, ma már három tanárral és kilencven hallgatóval működik a program.

Rapoport sokoldalú műveltsége, nagyvonalú szelleme, humora, a diákokkal való törődése, szuggesztív előadásmódja biztosította a program sikerét.

Békéért küzdő nemzetközi (NGO, Non-governmental organization, azaz nem kormányzati) szervezetekben sokat cselekedett a nukleáris konfliktus megelőzéséért. 1976-ban Lenz International Peace Research Prize (Lenz Nemzetközi Békekutató-díj) kitüntetésben részesült.

Publikációk (válogatás)

Könyvek

• 1950, Science and the Goals of Man, Harper & Bros., New York
• 1953, Operational Philosophy: Integrating Knowledge and Action, Harper & Bros., New York
• 1960, Fights, Games, and Debates, University of Michigan Press, Ann Arbor
• 1975, Semantics, Crowell, 1975
• 1989, The Origins of Violence: Approaches to the Study of Conflict, Paragon House, New York
• 2000, Certainties and Doubts : A Philosophy of Life, Black Rose Books, Montreal, 2000: His autobiography

Cikkeiből

• 1953, "Spread of information through a population with sociostructural bias: I. Assumption of transitivity." in: Bulletin of Mathematical Biophysics, 15, 523-533.
• 1956, with Ralph W. Gerard and Clyde Kluckhohn, "Biological and cultural evolution: Some analogies and explorations". Behavioral Science 1: 6-34.
• 1957, "Contribution to the Theory of Random and Biased Nets." in: Bulletin of Mathematical Biology 19:257-77.
• 1960 with W.J. Horvath, "The theoretical channel capacity of a single neuron as determined by various coding systems", in: Information and Control, 3(4):335-350.
• 1963, "Mathematical models of social interaction". In R. D. Luce, R. R. Bush, & E. Galanter (Eds.), Handbook of Mathematical Psychology (Vol. II, pp. 493–579). New York, NY: John Wiley and Sons
• 1966, Two-person game theory: the essential ideas. Ann Arbor, University of Michigan Press
• 1974, with Lawrence B. Slobodkin, "An optimal strategy of evolution". Q. Rev. Biol. 49:181-200
• 1979, "Some Problems Relating to Randomly Constructed Biased Networks." Perspectives on Social Network Research:119-164.
• 1989, with Y. Yuan, "Some Aspects of Epidemics and Social Nets." Pp. 327–348 in The Small World, ed. by Manfred Kochen. Norwood, NJ: Ablex

Róla szóló irodalomból

• Ron Csillag,"Anatol Rapoport, Academic 1911-2007." Toronto Globe and Mail, January 31, 2007, p. S7
• Chesmak Farhoumand-Sims, "Memories of Anatol Rapoport." Peace Magazine, April 2007, p. 14
• Alisa Ferguson, "Rapoport was Renowned Mathematical Psychologist, Peace Activist." University of Toronto Bulletin, February 20, 2007

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Anatol Rapoport című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Science for Peace website Archiválva 2022. december 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
• History of Science for Peace
• Profile of Anatol Rapoport
• Memories of Anatol Rapoport (1911-2007)