Anthony Perkins
Anthony Perkins (New York, 1932. április 4. – Hollywood, Kalifornia, 1992. szeptember 12.) Golden Globe-díjas amerikai színész.
| Anthony Perkins | |
 | |
| Született | 1932. április 4.[1][2][3][4][5] New York[6] |
| Elhunyt | 1992. szeptember 12. (60 évesen)[1][2][3][4][5] Hollywood[7][8][9] |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | Berry Berenson (1973–1992) |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Janet Esselstyn Rane Osgood Perkins |
| Foglalkozása | színész |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán |
| Halál oka |
|
| Magassága | 187 cm |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1953–1992 |
| Híres szerepei | Norman Bates (Psycho) |
| Műfajok |
|
| Díjai | |
| Golden Globe-díjak | |
| További díjak | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anthony Perkins témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Legismertebb szerepe Norman Bates az Alfred Hitchcock által rendezett Psycho (1960) című filmben.
Kezdetek
szerkesztésÉdesanyja Janet Esselstyn (leánykori nevén Rane), édesapja pedig Osgood Perkins, aki szintén színész volt.[10] 1942-ben, 5 évvel apja halála után Bostonba költözött. A Brooks School, a The Browne & Nichols School, a Columbia Egyetem és a Rollins College hallgatója is volt.[11]
Pályafutása
szerkesztésElőször 21 évesen debütált a The Actress című filmben. Második filmjéért, az 1956-ban bemutatott Szemben az erőszakkal című háborús filmdrámáért Golden Globe-díjat kapott az év új sztárja kategóriában és Oscar-díjra is jelölték.
Ezt követően három popzenei albumot adott ki 1957-ben és 1958-ban Tony Perkins néven.[12] 1958-ban Shirley Booth-szal és Shirley MacLaine-nel játszott együtt a Házasságszerző című filmben. Perkins színházban is dolgozott a Broadwayn, a Look Homeward, Angel című darabban nyújtott alakításáért a legjobb férfi főszereplőnek járó Tony-díjra jelölték. 1959-ben Audrey Hepburnnel játszott a Zöld palotákban.
1960-ban megkapta az Alfred Hitchcock által rendezett Psycho című horrorfilm főszerepét, amely újabb kritikai elismerést és nemzetközi hírnevet hozott a számára. A Szereti ön Brahmsot? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznek járó díjat az 1961-es cannes-i filmfesztiválon.
Néhány évig Európában dolgozott, majd visszatért Amerikába, ahol szerepet kapott a Pretty Poison, majd A 22-es csapdája című filmekben. 1972-ben Paul Newmannel, Jacqueline Bisset-vel és Victoria Principallal játszott együtt a Roy Bean bíró élete és kora című vígjátékban. 1974-ben a Gyilkosság az Orient expresszen c. filmben számos híresség mellett szerepelt. 1979-ben forgatta pályafutása egyetlen sci-fi filmjét, A fekete lyukat.
1983-ban több mint 20 év után újra felvette Norman Bates szerepét a Psycho 2-ben, majd a harmadik és negyedik Psycho-filmben is.
Perkins 1992. szeptember 12-én hunyt el 1986-ban diagnosztizált AIDS-betegsége következtében fellépő tüdőgyulladásban, 60 éves korában.[13]
Magánélete
szerkesztésFiatalkorában homoszexuálisként élt olyan hírességekkel, mint Rudolf Nurejev balett-táncos, Tab Hunter és Nick Adams színészek, Christopher Makos képzőművész vagy Stephen Sondheim zeneszerző-szövegíró. 1973-ban Victoria Principallel, első női szexpartnerével élt együtt egy darabig, miután visszautasította Brigitte Bardot és Jane Fonda közeledését.[14] 1973-ban a fényképész Berry Berensont vette feleségül. Két fiuk született, Oz, aki szintén színész 1974, és Elvis, aki zenész lett, 1976 februárjában. Neje 2001. szeptember 11-én vesztette életét, a World Trade Centerbe csapódott két repülőgép egyikén utazva.
Filmjei
szerkesztés- 1992 – Az erdei gyilkos
- 1990 – Ma este harapok
- 1990 – Psycho 4. – Ahogyan kezdődött
- 1987 – Napóleon és Josephine sorozat
- 1986 – Psycho 3.
- 1984 – Rettegés Londonban
- 1984 – Szenvedélyes bűnök
- 1983 – Életfogytiglan
- 1983 – Psycho 2.
- 1983 – Dorian Gray bűnei
- 1980 – 25 millió fontos váltságdíj
- 1979 – Téli gyilkosságok
- 1979 – A fekete lyuk
- 1978 – A nyomorultak (Les Miserables); Javert felügyelő
- 1975 – Mahogany
- 1974 – Drága Molly
- 1974 – Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express); Hector Willard MacQueen
- 1972 – Roy Bean bíró élete és kora
- 1971 – Valaki az ajtó mögött
- 1971 – A tizedik nap
- 1970 – WUSA
- 1970 – A 22-es csapdája (Catch 22); Tappman káplán
- 1968 – Csinos kis méreg
- 1966 – A botrány
- 1964 - A bájos kis ostoba nő
- 1962 – Kés a sebben
- 1962 – Phaedra
- 1962 – A per (Le procès); Josef K
- 1961 – Szereti ön Brahmsot?
- 1960 – Magas történet
- 1960 – Psycho; Norman Bates
- 1959 – Zöld paloták
- 1959 – Az utolsó part
- 1958 – Vágy a szilfák alatt
- 1957 – Bádogcsillag
- 1956 – Szemben az erőszakkal[15]
- 1953 – The Actress
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ 1992. szeptember 13., 2022. október 16., Los Angeles Times, https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1992-09-13-mn-1407-story.html
- ↑ 1992. szeptember 28., 2022. október 16., People, https://people.com/archive/one-final-mystery-vol-38-no-13/
- ↑ 2010. szeptember 28., https://www.nytimes.com/1992/09/16/arts/anthony-perkins-s-wife-tells-of-2-years-of-secrecy.html, The New York Times, 1992. szeptember 16., https://web.archive.org/web/20100928110506/nytimes.com/1992/09/16/arts/anthony-perkins-s-wife-tells-of-2-years-of-secrecy.html, 2022. október 16.
- ↑ Osgood Perkins, stage star, dies; Stricken after premiere of Susan and God, in Which He Was Leading Man. The New York Times, 1937. szeptember 22. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
- ↑ Anthony Perkins Biography. Yahoo! Movies. (Hozzáférés: 2007. június 18.)
- ↑ Anthony Perkins. AllMusic. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
- ↑ Berry Berenson. The Guardian, 2011. szeptember 14. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
- ↑ Anthony Perkins utolsó fotója. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 14.)
- ↑ Szemben az erőszakkal. iszdb.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Anthony Perkins című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Anthony Perkins a PORT.hu-n (magyarul)
- Anthony Perkins az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Anthony Perkins az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Anthony Perkins a Rotten Tomatoeson (angolul)
