Ausztrál Munkáspárt
Az Ausztrál Munkáspárt (ALP), más néven Munkáspárt, Ausztrália legnagyobb balközép, és egyben legrégebbi politikai pártja, az ausztrál politikai két nagy párt egyike, a jobbközép Liberális Párt mellett. A Munkáspárt egy szövetségi szintű párt, amely minden államban és tartományban rendelkezik helyi szervezetekkel. Jelenleg Victoria államban, Queenslandben, Nyugat-Ausztráliában, Dél-Ausztráliában, az ausztrál fővárosi területen és az Északi területen vannak kormányon.[1]
| Ausztrál Munkáspárt | |
| Adatok | |
| Elnök | Anthony Albanese |
| Alelnök | Richard Marles |
| Alapítva | 1901. május 8. |
| Tagok száma | 60,085  (2020) |
| Ideológia | |
| Politikai elhelyezkedés | balközép |
| Parlamenti jelenlét | Képviselőház: 73 / 151 Szenátus: 26 / 76 Kormányzók: 6 / 8 Területi alsóházi mandátumok 258 / 455 Területi felsőházi mandátumok 65 / 155 |
| Nemzetközi szövetségek | Progresszív Szövetség |
| Hivatalos színei | vörös |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztrál Munkáspárt témájú médiaállományokat. | |
Az Munkáspártot csak az ausztrál parlament első ülése után, 1901-ben jegyezték be szövetségi pártként. Az Ausztráliában feltörekvő munkásmozgalom által a különböző ausztrál gyarmatokon alapított munkáspártok leszármazottjának tekintik, ami formálisan már 1891-ben is létezett. Az 1910-es szövetségi választásokon a Munkáspárt volt az első párt Ausztráliában, amely többséget szerzett az ausztrál parlament bármelyik házában. Nemzetközi szinten az Munkáspárt a szociáldemokrata pártok hálózatának, a Progresszív Szövetségnek a tagja, korábban a Szocialista Internacionálé tagja volt.[2][3][4]
Története
szerkesztésAz Ausztrál Munkáspárt az 1890-es években, a föderációvá alakulás előtti ausztrál gyarmatokon alapított Munkáspártokból származik. A munkáspárti hagyomány a Queenslandi Munkáspárt megalapítását a sztrájkoló munkások 1891-ben, Barcaldine-ben (Queensland) egy kísértetgumifa (a "tudás fája") alatti összejövetelének tulajdonítja. 1892. szeptember 9-én a Queenslandi Munkáspárt Kiáltványát felolvasták a jól ismert Tudás Fája alatt Barcaldine-ban, egy nagy munkásmozgalmi sztrájkot követően. A kiáltványt jelenleg a Queenslandi Állami Könyvtár őrzi, 2008-ban a történelmi dokumentumot felvették az UNESCO Világemlékezete ausztrál nyilvántartásába, 2009-ben pedig az UNESCO Világemlékezete nemzetközi nyilvántartásába. [5][6][7][8]
A munkáspárti jelöltek első megmérettetése az 1891-es új-dél-walesi választáson került sor, amikor a munkáspárti jelöltek (akkori nevén Új-Dél-Wales Munkáspárt Választási Ligája) 35-öt szereztek meg a 141 helyből. Akkoriban Ausztráliában főként a Protekcionista és a Szabadkereskedelmi Pártok voltak jelen a területi parlamenteken, de a Munkáspárt megjelenésével ez megbomlott, mivel a harmadik erő "elvette" az abszolút többséget (50%) hol az egyik, hol a másik párttól. Így a Protekcionista Pártnak nem volt más választása, engedményekért cserébe megnyerte magának a Munkáspártot, így az új-dél-walesi régióban a párt gyakorlatilag legelsőre már döntő szerepben tetszeleghetett. A Dél-Ausztráliai Egyesült Munkáspártot (ULP) 1891-ben alapították, és abban az évben három jelöltet választottak be a Dél-Ausztráliai Törvényhozó Tanácsba. Az első sikeres dél-ausztráliai képviselőjelölt John McPherson volt az 1892-es Kelet Adelaide-i időközi választáson. Richard Hoopert azonban független munkáspárti jelöltnek választották meg az 1891-es Wallaroo-i időközi választáson, miközben ő volt a Nemzetgyűlés első "munkáspárti" tagja, de nem volt tagja az újonnan alakult ULP-nek.[9][10]
Az 1905-ös állami választásokon olyan sikeresen szerepeltek, hogy kevesebb mint egy évtizeddel később Thomas Price megalakíthatta a világ első stabil munkáspárti kormányát.
A gyarmati munkáspártok és a szakszervezetek vegyesen támogatták az Ausztrál Államszövetség megalakítását. Egyes munkáspárti képviselők a javasolt alkotmány ellen érveltek, azt állítva, hogy a javasolt szenátus túl erős, hasonlóan a reformellenes gyarmati felsőházhoz és a brit Lordok Házához. Attól tartottak, hogy a föderáció tovább erősíti a konzervatív erők hatalmát.
A Munkáspárt az Ausztrál Államszövetségben
szerkesztés
A Munkáspárt a II. világháború után és napjainkban
szerkesztésIdeológiája
szerkesztésA Munkáspárt alapító irata kimondja: "Az Ausztrál Munkáspárt demokratikus szocialista párt, és célja az ipar, a termelés, az elosztás és a társadalmi tulajdon erősítése, olyan mértékben, ami a kizsákmányolás és más antiszociális jellemzők kiküszöböléséhez szükséges ezeken a területeken." . Ezt a „szocialista célkitűzést” 1921-ben vezették be, de később két további célkitűzés is a régi mellé került: „a versenyképes, nem monopolisztikus magánszektor fenntartása és támogatása” és „a magántulajdonhoz való jog”. A munkáspárti kormányok az 1940-es évek óta, amikor a Chifley-kormánynak nem sikerült államosítania a magánbankokat, egyetlen iparág "társadalmi tulajdonná varázsolását" sem kísérelték meg, sőt számos iparágat, például a légi közlekedést és a bankszektort privatizáltak. A Munkáspárt jelenlegi Nemzeti Platformja „modern szociáldemokrata pártként” írja le a pártot.[11][12][13][14][15][16][17][18][19]
Frakciói
szerkesztésA Munkáspártnak mindig is volt bal- és jobbszárnya, de az 1970-es évektől kezdve "formális" frakciókká fejlődött a két szárny, amelyekhez a párttagok is tartozhatna. A két legnagyobb frakció a Munkáspárti Baloldal és a Munkáspárti Jobboldal. A Munkáspárti Jobboldal általában támogatja a szabadpiaci politikát és az Egyesült Államokkal való szövetkezést, és hajlamos a konzervativizmus felé hajlani bizonyos társadalmi kérdésekben. A Munkáspárti Baloldal a nagyobb állami intervenciót részesíti előnyben a gazdaságban, általában kevésbé lelkes az amerikai szövetség iránt, és gyakran progresszívebb a szociális kérdésekben. [20][21]
Egyes szakszervezetek szorosan a Munkáspárthoz kötődnek. A jobboldali frakciót támogató legnagyobb szakszervezetek az Ausztrál Dolgozók Szakszervezete (AWU), a Bolti, Disztribúciós és Alkalmazotti Szövetség (SDA) és a Közlekedési Dolgozók Uniója (TWU). A baloldalt támogató fontos szakszervezetek közé tartozik az Ausztrál Gyáriparosok Szakszervezete (AMWU), az Egyesült Dolgozók Szakszervezete, az Építőipari, Erdészeti, Tengerészeti, Bányászati és Energiaügyi Unió (CFMMEU), valamint a Közösségi és Közszféra Uniója (CPSU).[22]
A Munkáspárt tartományi és területi képviselete
szerkesztésAz Ausztrál Munkáspárt egy szövetségi párt, amely államonként és területenként nyolc tagozatból áll. Míg az Országos Vezetőség felelős a nemzeti kampánystratégiáért, az egyes államok és területek Munkáspártjai autonómiával rendelkeznek e téren, és felelősek a saját joghatóságukban folytatott kampányért a szövetségi, állami és helyi választásokon. Az állami és területi tagozatok mind egyéni tagokból, mind összekapcsolt szakszervezetekből állnak, amelyek döntenek a párt politikájáról, megválasztják annak vezető testületeit és kiválasztják a jelöltjeiket a választásokra.
Az új tagok mindig a saját tartózkodási helyük, államuk vagy területünk Munkáspártjához csatlakozhatnak, és jövedelemarányos tagdíjat kell fizetniük. Ausztráliában a szakszervezetek többsége állami szinten kapcsolódik a párthoz.
A tagoknak általában évente legalább egy ülésen részt kell venniük helyi szervezetükben, bár a szabályok államonként eltérőek. Sok tag csak a választási kampányok idején aktív.
A tagok és a szakszervezetek küldötteket választanak az állami és területi konferenciákra (ilyet elvileg évente tartanak, bár gyakorlatban jóval többször). Ezek a konferenciák határozzák meg a párt lokális politikáját, és megválasztják az állami vagy területi végrehajtó tiszteket, az elnököt, és a főtitkárt .
Helyi parlamenti jelenlét
szerkesztés| Tagozat | Vezető | Utolsó választás | Státusz | ||
|---|---|---|---|---|---|
| Év | Szavazatok (%) | Mandátumok | |||
| Új-Dél-walesi Munkáspárt | Chris Minns | 2019 | 33.3 | 36 / 93
|
Ellenzék |
| Victoriai Munkáspárt | Daniel Andrews | 2018 | 42.9 | 55 / 88
|
Kormánypárt |
| Queenslandi Munkáspárt | Annastacia Palaszczuk | 2020 | 39.5 | 52 / 93
|
Kormánypárt |
| Nyugat-ausztrál Munkáspárt | Mark McGowan | 2021 | 59.1 | 53 / 59
|
Kormánypárt |
| Dél-ausztrál Munkáspárt | Peter Malinauskas | 2022 | 40.0 | 27 / 47
|
Kormánypárt |
| Tasmán Munkáspárt | Rebecca White | 2021 | 28.2 | 9 / 25
|
Ellenzék |
| Ausztrál Fővárosi | Andrew Barr | 2020 | 37.8 | 10 / 25
|
Munkáspárt-Zöldek |
| Északi területi Munkáspárt | Natasha Fyles | 2020 | 42.2 | 14 / 25
|
Kormánypárt |
Választási eredményei
szerkesztésKépviselőház
szerkesztés| Év | Vezető | Szavazatok | % | Mandátumok | ± | Státusz |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1901 | Chris Watson | 79,736 | 15.76 | 14 / 75
|
14
|
Kormánytámogatás |
| 1903 | 223,163 | 30.95 | 22 / 75
|
7
|
Kormánytámogatás (1903-04) | |
| Kormánypárt (1904) | ||||||
| Ellenzék | ||||||
| Kormánytámogatás (1905-06) | ||||||
| 1906 | 348,711 | 36.64 | 26 / 75
|
4
|
Kormánytámogatás (1906-08) | |
| Kisebbségi kormánypárt (1908-09) | ||||||
| Ellenzék | ||||||
| 1910 | Andrew Fisher | 660,864 | 49.97 | 42 / 75
|
16
|
Kormánypárt |
| 1913 | 921,099 | 48.47 | 37 / 75
|
 5
|
Ellenzék | |
| 1914 | 858,451 | 50.89 | 42 / 75
|
5
|
Kormánypárt | |
| 1917 | Frank Tudor | 827,541 | 43.94 | 22 / 75
|
20
|
Ellenzék |
| 1919 | 811,244 | 42.49 | 26 / 75
|
4
|
Ellenzék | |
| 1922 | Matthew Charlton | 665,145 | 42.30 | 29 / 75
|
3
|
Ellenzék |
| 1925 | 1,313,627 | 45.04 | 23 / 75
|
6
|
Ellenzék | |
| 1928 | James Scullin | 1,158,505 | 44.64 | 31 / 75
|
8
|
Ellenzék |
| 1929 | 1,406,327 | 48.84 | 46 / 75
|
15
|
Kormánypárt | |
| 1931 | 859,513 | 27.10 | 14 / 75
|
32
|
Ellenzék | |
| 1934 | 952,251 | 26.81 | 18 / 74
|
4
|
Ellenzék | |
| 1937 | John Curtin | 1,555,737 | 43.17 | 29 / 74
|
11
|
Ellenzék |
| 1940 | 1,556,941 | 40.16 | 32 / 74
|
3
|
Ellenzék | |
| Kormánypárt (1941–43) | ||||||
| 1943 | 2,058,578 | 49.94 | 49 / 74
|
17
|
Kormánypárt | |
| 1946 | Ben Chifley | 2,159,953 | 49.71 | 43 / 75
|
6
|
Kormánypárt |
| 1949 | 2,117,088 | 45.98 | 47 / 121
|
4
|
Ellenzék | |
| 1951 | 2,174,840 | 47.63 | 52 / 121
|
5
|
Ellenzék | |
| 1954 | H. V. Evatt | 2,280,098 | 50.03 | 57 / 121
|
5
|
Ellenzék |
| 1955 | 1,961,829 | 44.63 | 47 / 122
|
10
|
Ellenzék | |
| 1958 | 2,137,890 | 42.81 | 45 / 122
|
2
|
Ellenzék | |
| 1961 | Arthur Calwell | 2,512,929 | 47.90 | 60 / 122
|
15
|
Ellenzék |
| 1963 | 2,489,184 | 45.47 | 50 / 122
|
10
|
Ellenzék | |
| 1966 | 2,282,834 | 39.98 | 41 / 124
|
9
|
Ellenzék | |
| 1969 | Gough Whitlam | 2,870,792 | 46.95 | 59 / 125
|
18
|
Ellenzék |
| 1972 | 3,273,549 | 49.59 | 67 / 125
|
8
|
Kormánypárt | |
| 1974 | 3,644,110 | 49.30 | 66 / 127
|
1
|
Kormánypárt (1974–75) | |
| Ellenzék | ||||||
| 1975 | 3,313,004 | 42.84 | 36 / 127
|
30
|
Ellenzék | |
| 1977 | 3,141,051 | 39.65 | 38 / 124
|
2
|
Ellenzék | |
| 1980 | Bill Hayden | 3,749,565 | 45.15 | 51 / 125
|
13
|
Ellenzék |
| 1983 | Bob Hawke | 4,297,392 | 49.48 | 75 / 125
|
24
|
Kormánypárt |
| 1984 | 4,120,130 | 47.55 | 82 / 148
|
7
|
Kormánypárt | |
| 1987 | 4,222,431 | 45.76 | 86 / 148
|
4
|
Kormánypárt | |
| 1990 | 3,904,138 | 39.44 | 78 / 148
|
8
|
Kormánypárt | |
| 1993 | Paul Keating | 4,751,390 | 44.92 | 80 / 147
|
2
|
Kormánypárt |
| 1996 | 4,217,765 | 38.69 | 49 / 148
|
31
|
Ellenzék | |
| 1998 | Kim Beazley | 4,454,306 | 40.10 | 67 / 148
|
18
|
Ellenzék |
| 2001 | 4,341,420 | 37.84 | 65 / 150
|
2
|
Ellenzék | |
| 2004 | Mark Latham | 4,408,820 | 37.63 | 60 / 150
|
5
|
Ellenzék |
| 2007 | Kevin Rudd | 5,388,184 | 43.38 | 83 / 150
|
23
|
Kormánypárt |
| 2010 | Julia Gillard | 4,711,363 | 37.99 | 72 / 150
|
11
|
Kisebbségi kormánypárt |
| 2013 | Kevin Rudd | 4,311,365 | 33.38 | 55 / 150
|
17
|
Ellenzék |
| 2016 | Bill Shorten | 4,702,296 | 34.73 | 69 / 150
|
14
|
Ellenzék |
| 2019 | 4,752,631 | 33.34 | 68 / 151
|
1
|
Ellenzék | |
| 2022 | Anthony Albanese | 4,776,030 | 32.58 | 77 / 151
|
9
|
Kormánypárt |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Australian Labor Party, Britannica (angol nyelven)
- ↑ Rhodes, Campbell: A perfect picture of the statesman: John Christian Watson. Museum of Australian Democracy, 1904. április 27. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
- ↑ Australian Labor Party. AustralianPolitics.com , 2013. október 6. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Participants. Progressive Alliance. [2015. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
- ↑ OM69-18 Charles Seymour Papers 1880-1924. State Library of Queensland . [2021. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 23.)
- ↑ 125th anniversary of the Manifesto of the Queensland Labour Party | State Library Of Queensland (angol nyelven). www.slq.qld.gov.au , 2017. szeptember 8. (Hozzáférés: 2021. március 23.)
- ↑ Manifesto of the Queensland Labour Party to the people of Queensland (dated 9 September 1892) | United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization. www.unesco.org . (Hozzáférés: 2021. március 23.)
- ↑ Manifesto of the Queensland Labour Party, 1892 | Australian Memory of the World. www.amw.org.au . (Hozzáférés: 2021. március 23.)
- ↑ So Monstrous a Travesty: Chris Watson and the World's First National Labour Government. Carlton North, Victoria: Scribe Publications, 4. o. (2004). ISBN 978-1-920769-13-0
- ↑ Alison Painter: 9 May 1891 United Labor Party elected to Legislative Council (Celebrating South Australia). [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
- ↑ Wright, George (3 December 2011). "National Platform". Australian Labour Party. Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Retrieved 11 December 2014.
- ↑ Frankel, Boris (1997. november 23.). „Beyond Labourism and Socialism: How the Australian Labor Party developed the Model of 'New Labour'”. New Left Review 1 (221), 3–33. o. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
- ↑ Lavelle, Ashley (2005. december 1.). „Social Democrats and Neo-Liberalism: A Case Study of the Australian Labor Party”. Political Studies 53 (4), 753–771. o. DOI:10.1111/j.1467-9248.2005.00555.x.
- ↑ Lavelle, Ashley (2010. május 1.). „The Ties that Unwind? Social Democratic Parties and Unions in Australia and Britain”. Labour History 53 (98), 55–75. o. DOI:10.5263/labourhistory.98.1.55. JSTOR 10.5263/labourhistory.98.1.55.
- ↑ Humphrys, Elizabeth. How Labour Built Neoliberalism: Australia's Accord, the Labour Movement and the Neoliberal Project. Brill Academic Publishers (2018. október 8.). ISBN 978-90-04-38346-3
- ↑ Wright, George (3 December 2011). "National Platform". Australian Labour Party. Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Retrieved 11 December 2014.
- ↑ Gauja, Anika; Miragliotta, Narelle; Smith, Rodney, eds. (2015). Contemporary Australian Political Party Organisations. Monash University Publishing. ISBN 9781922235824.
- ↑ Johnson, Carol (2018. augusztus 8.). „The Australian Right in the "Asian Century": Inequality and Implications for Social Democracy” (angol nyelven). Journal of Contemporary Asia 48 (4), 622–648. o. DOI:10.1080/00472336.2018.1441894. ISSN 0047-2336.
- ↑ A century of compulsory voting in Australia : genesis, impact and future, 103. o. (2021. november 23.). ISBN 978-981-334-025-1. OCLC 1243534370
- ↑ McAllister, Ian. The Rise of New Politics and Market Liberalism in Australia and New Zealand. British Journal of Political Science, 381–402. o. (1994)
- ↑ Busky, Donald F.. Democratic Socialism in Asia, Australia, Africa, and the Middle East, Democratic Socialism: A Global Survey. Greenwood Publishing Group, 201. o. (2000). ISBN 9780275968861
- ↑ Inside the union factions that rule the ALP conference. Australian Financial Review , 2018. december 16. (Hozzáférés: 2019. augusztus 6.)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Australian Labor Party című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.