Az ezred lánya
Az ezred lánya Gaetano Donizetti kétfelvonásos vígoperája (opéra comique). A szövegkönyvét St. Georges és J. A. F. Bayard írták. Ősbemutatójára 1840. február 11-én került sor a párizsi Opéra-Comique-ban. A mű olasz változatát – Callisto Bassi fordítása alapján – a milánói Teatro alla Scala mutatta be 1840. október 3-án. Az átdolgozás révén a tiroliakból svájciak lettek, és a szerző az olasz ízlésnek megfelelően a prózai dialógusok helyett is recitativokat komponált.
| Az ezred lánya | |
 | |
| Eredeti nyelv | francia |
| Zene | Gaetano Donizetti |
| Szövegkönyv |
|
| Felvonások száma | 2 felvonás |
| Főbb bemutatók | 1840. február 11. (Opéra-Comique, Gaetano Donizetti) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Az ezred lánya témájú médiaállományokat. | |
Szereplők
szerkesztés| Szereplő | Hangfaj |
|---|---|
| Marie, markotányosnő | lírai koloratúrszoprán |
| Tonio, fiatal tiroli legény | lírai tenor |
| Berkenfield márkiné | komikus alt |
| Sulpiz, őrmester | basszus |
| Hortensio, a márkiné udvarmestere | lírai bariton |
| Egy káplár | basszus |
| Egy parasztlegény | tenor |
| Crakentorp hercegné | szoprán |
| Egy inas | próza |
| Jegyző | próza |
| Francia katonák, tiroli parasztok, bajor előkelőségek, szolgák | vegyeskar |
Cselekménye
szerkesztés- Helyszín:Tirol (I. felv.), Bajorország (II. felv.)
- Idő: 1805
Első felvonás
szerkesztés- Szín: egy tiroli falucska környéke
A vitézségéről híres francia 21. ezred katonái egy ütközet után újszülött csecsemőt találtak a csatatéren. Nagy szeretettel nevelték fel lányukat, aki idővel bájos hajadon lett, és mint markotányosnő élt az ezred katonái között. Az egész ezred, de főként Sulpiz őrmester elvárja, hogy a katonák közül válasszon magának jövendőbelit. Annál nagyobb az elképedésük, amikor kiderül, hogy Marie szívét egy fiatal tiroli legény, Tonio rabolta el. Pedig ennek a Toniónak komoly érdemei vannak, hiszen egy alkalommal megmentette Marie életét. Ennek ellenére a lányt csak úgy kaphatja meg, ha beáll katonának. Ekkor azonban váratlan dolog történik. Megjelenik Berkenfield márkiné, aki régen elvesztett rokonát véli felfedezni a lányban. Követeli, hogy hagyja el az ezredet és költözzön a palotájába, ahol rangjának megfelelő nevelést fog kapni. Ráadásul Toniónak – aki Marie kedvéért felcsapott katonának – másnap a csapatával együtt tovább kell vonulnia. Így a szerelmesek sorsa ugyancsak keservesre fordul.
Második felvonás
szerkesztés- Szín: terem a márkiné palotájában
Marie nem érzi jól magát a palotában, de aláveti magát a márkiné akaratának, és engedelmesen készülődik a számára kijelölt hercegi vőlegénnyel való eljegyzésre. A fényes kézfogón azonban csapatával együtt megjelenik az időközben tisztté előléptetett Tonio. Mivel másképp nem kaphatja vissza Marie-t, az egybegyűlt előkelőségek legnagyobb megbotránkozására elmondja, hogy a lány mint markotányosnő szolgált a hadseregnél. A kényeskedő arisztokraták felháborodva, fintorogva vonulnak vissza, Tonio pedig katonái lelkes éljenzése közben viszi magával Marie-t.
Híres részletek
szerkesztés- Chacun le sait, chacun le dit – Marie dala, I. felv.
- Ah! mes amis, quel jour de fête! – Tonio cavatinája, I. felv.
Diszkográfia
szerkesztés- francia változat
- Dame Joan Sutherland (Marie), Luciano Pavarotti (Tonio), Monica Sinclair (Berkenfield márkiné), Spiro Malas (Sulpice) stb.; a Covent Garden Ének- és Zenekara, vezényel: Richard Bonynge (1968) DECCA 414 520-2
Források
szerkesztés- Till Géza: Opera. Zeneműkiadó, Budapest, 1989.
