Barátposzáta

Barátposzáta
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Óvilági poszátafélék (Sylviidae);
Nem:	Sylvia;
Faj:	S. atricapilla;
Tudományos név
	Sylvia atricapilla; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
	Elterjedési területe nyári költőhely egész éves téli migráció valószínűleg kihalt
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barátposzáta témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barátposzáta témájú médiaállományokat és Barátposzáta témájú kategóriát.

A barátposzáta (Sylvia atricapilla) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2] A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1993-ban „Az év madarává” választotta.

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Motacilla nembe Motacilla Atricapilla néven.^[3]

Alfajai

Sylvia atricapilla atlantis
Sylvia atricapilla atricapilla
Sylvia atricapilla dammholzi
Sylvia atricapilla gularis
Sylvia atricapilla heineken
Sylvia atricapilla koenigi
Sylvia atricapilla pauluccii
Sylvia atricapilla riphaea

Előfordulása

Európa északi és mérsékelt övi részén fészkel, ősszel Afrikába vonul. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők és cserjések, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, mangroveerdők, hegyi esőerdők, cserjések és szavannák, valamint ültetvények, vidéki kertek és városi régiók.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres fészkelő, március és október között lehet észlelni, de át is telelhet.^[5]

Megjelenése

Átlagos testhossza 13 centiméter, szárnyának fesztávolsága 20-23 centiméter, testtömege 16-25 gramm. A hím sapkája fekete, a tojóé és a fiataloké vörösesbarna.^[5]

A hím

és a tojó

Életmódja

Rovarokkal, pókokkal és csigákkal táplálkozik, de a télen gyümölcsöket, bogyókat is fogyaszt.^[5]

Szaporodása

Fészkét száraz növényi részekből, gyökerekből, szőrszálakból készíti, általában bokrokra. A fészek kialakítása olyan kezdetleges, hogy a költés után magától megsemmisül. Fészekalja három-hét tojásból áll, melyen 11-14 napig kotlik, többnyire a tojó. Évente kétszer költ, május és június között.