Borotvakés
| Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A borotvakés a hagyományos nedves borotválkozás klasszikus eszköze. Jellemzője a nyélbe hajtható penge, ami biztonságos tárolást, szállítást és használatot tesz lehetővé. A biztonsági borotvák megjelenésével csökkent ugyan a borotvakések népszerűsége, használatuk azonban ma is széles körben elterjedt. A mai napig gyártanak borotvakéseket világszerte, valamint az antik borotvákkal is aktívan kereskednek napjainkban.
A borotvakések használata megfelelő gyakorlatot igényel.
A borotvakés megalkotása
szerkesztésAz első összecsukható borotvakés az angliai Sheffield városában jelent meg 1680-ban, melynek végleges formáját 1740-ben Benjamin Huntsman alkotta meg. Ennek már homorú élezésű (az angol hollow grind alapján) kialakítású volt a pengéje, melyet öntéssel, majd egy több fázisú, különböző csiszolóköveken elvégzett élezési folyamat révén hoztak létre. A borotvakés készítésének teljes folyamata Hunt találmánya.
Később a borotvakés készítésének technológiája szerte európában elterjedt, és a különböző gyártók megjelenésével, illetve a piaci verseny fokozódásával jelentősen javult a felhasznált anyagok minősége és az előállítási technológia. A penge kialakításában elterjedt a rideg szénacél használata, amely annak ellenére, hogy igen törkény, rendkívűl jól élezhető. A nyelek tekintetében is igen nagy fejlődés ment végbe a borotvakés megalkotása óta, melynek eredményeképpen a legkülönfélébb anyagok felhasználásával készülnek borotvakések (szaru, csont, különböző fa és fém anyagok, valamint a műanyagok).
A cserélhető pengés borotvák megjelenésével a borotvakések népszerűsége egyértelműen csökkent, egyre többen tértek át az eldobható pengés borotvákra, mivel ezen készülékek esetében nincs szükség rendszeres élezésre, továbbá használatuk is jóval biztonságosabb.
Részei
szerkesztésA borotvakés két fő alkotórésze a penge és a nyél - e két alkotórészt egy szegecs rögzíti egymáshoz olyan módon, hogy a penge könnyen elfordítható legyen.
A penge
A penge anyaga túlnyomó részt magas széntartalmú szénacél. A szénacél alkalmas arra, hogy a legfinomabb penge-szemcseszerkezetet hozzák létre a gyártás során, lehetővé téve az igen éles homorú élezésű penge-kialakítást.
A penge elkeskenyedő vége a farok, amely a kés stabil tartásában segít. Nyitott állapotban ezt a gyűrűs és/vagy kisújjal kell tartani. A penge szélesebbik része a szár. Ennek a forgó szegecs felé eső része a pengető, ami általában rovátkolt, hogy használat közben ne csússzon meg. A penge kiszélesedő részén van kiképezve a vágóél és a gerinc. A vágóél és a pengető között található a váll, amely főleg a homorú élezésű pengéknél a vágóél stabilitását adja. A penge orrának kiképzése különböző lehet. Általános a lekerekített forma, amely megakadályozza a bőr borotválkozás közbeni esetleges megsérülését.
A penge méreteinek meghatározás hüvelyk-mértékegységben történik, törtszámok segítségével. A 8/8-os méret megközelítőleg 25mm szélességet jelent. A leginkább elterjedt a 3/8 és a 7/8 közötti méretek.
Váll
A váll, más néven stabilizátor szerepe a vékonyra köszörült penge stabilizálása. Létezik váll nélküli, illetve dupla vállas kiképzés is.
Penge profilok
Sokféle pengeprofil létezik, de mára a legelterjedtebb a homorú élezésű kialakítás. A homorú élezésű kialakítás eredményezi a legélesebb vágóélet - ezen kialakítás hátránya azonban sérülékenysége, mely gyakori karbantartással és borotvaszíjon történő élezéssel kezelhető.
A nyél
A nyél alapvető szerepe elsősorban a borotvakés védelme, amely a vágófelület nyélbe történő behajtásával történik.
A nyelet a pengéhez egy szegecs rögzíti, amit úgy helyeznek be, hogy a penge könnyen becsukható legyen. A két nyélpanel egymáshoz rögzítését a nyél másik végén szintén szegecs látja el. Léteznek olyan nyelek, ahol egy harmadik, távtartó szegecs is van a nyélpanel közepén - ez nagyobb stabilitást ad a nyélnek, ám használatuk a körülményesebb kialakítás miatt nem túl elterjedt.
A nyélpanelek közötti optimális távolságot a nyél végében található ék biztosítja. Az ék határozza meg, hogy a penge milyen mélyen záródik a nyélbe. Az ék helytele illesztése a penge instabilitását és annak nyélrészből történő kilógását eredményezheti.
A borotvakés karbantartása
szerkesztésA borotvakések karbantartása általánosságban a tisztán, szárazon és élesen tartást jelenti. Tisztítása történhet meleg vizes átmosással, illetve alkoholos fertőtlenítéssel, amely elpusztítja a pengén esetlegesen megtelepedő kórokozókat a penge károsítása nélkül
A borotvakés élezése két fázisú folyamat. A élezés elvégezhető alapesetben a borotválkozást megelőzően borotvafenő szíj segítségével, amely a napi karbantartás része. Amennyiben a penge élezése nem megoldható a napi karbantartás keretében (szíjjal történő élezés), úgy a penge csiszolósor által történő élfrissítése adja vissza a borotvakés élét.
Források
szerkesztésKülső hivatkozások
szerkesztés