Charles G. Dawes
Charles Gates Dawes (Marietta, 1865. augusztus 27. – Evanston, 1951. április 23.) amerikai bankár, tábornok, diplomata, zenész, zeneszerző és politikus, aki az Amerikai Egyesült Államok 30. alelnöke volt 1925 és 1929 között, Calvin Coolidge elnöksége alatt. 1925-ben megkapta a Nobel-békedíjat a Dawes-terv létrehozásáért az első világháború után.[1]
Pályafutása
szerkesztésMariettában született, a Cincinnati Jogi Iskolába járt, mielőtt Lincolnban elkezdte jogászi pályafutását.[2] Egy gázüzemet irányított, mielőtt William McKinley elnökségi kampányának menedzsere lett volna 1896-ban.[1] A választás után McKinley kinevezte valutaszámvevőnek. 1901-ig maradt a pozícióban, mikor megalapította a Illinois Központi Vagyonkezelő Társaságát.[1] Az első világháború idején dandártábornokként szolgált.[3] 1921-ben Warren G. Harding kinevezte a Költségvetési Iroda első igazgatójának, majd tagja volt a Szövetségesi Jóvátételi Bizottságnak, ami létrehozta a Dawes-tervet, aminek később átvette a helyét a Young-terv.[4]
Az 1924-es Republikánus Nemzeti Gyűlésen a párt Calvin Coolidge mellett döntött, mint elnökjelölt.[5] Miután Frank Lowden, Illinois kormányzója nem fogadta el az alelnöki jelölést, a gyűlés Dawes-t választotta helyette.[5] A republikánusok megnyerték a választást, Dawes 1925-ben lett beiktatva.[6] Dawes segítségével a kongresszus elfogadta a McNary–Haugen Farm Relief Bill törvényjavaslatot, de Coolidge megvétózta.[7] Dawes jelölt volt 1928-ban is, de Coolidge ellenezte kiválasztását, így helyette Charles Curtis lett az alelnökjelölt.[7] 1929-ben Herbert Hoover kinevezte, mint az ország nagykövete az Egyesült Királyságba.[2] 1932-ig tagja volt a kormány nagy gazdasági világválsággal foglalkozó bizottságának, mielőtt visszatért volna a magánszektorba. 1951-ben halt meg trombózis következtében.[8]
Választási eredmények
szerkesztés| Párt | Jelölt | Szavazatszám | % |
|---|---|---|---|
| Albert Jarvis Hopkins | 1 015 | 67,31% | |
| Charles G. Dawes | 493 | 32,69% | |
| Összesen | 1 508 | 100,0% | |
| Párt | Jelölt | Elektorok száma | % |
|---|---|---|---|
| Albert Jarvis Hopkins | 382 | 71,94% | |
| Charles W. Bryan | 136 | 25,61% | |
| Burton K. Wheeler | 13 | 2,45% | |
| Összesen | 1 508 | 100,0% | |
1928-ban és 1932-ben is indult az alelnöki, illetve az elnöki posztért is, de az 1928-as alelnöki előválasztás kivételével mindig kevesebb, mint a szavazatok egy százalékát szerezte meg.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Henry Blaine Davis: Generals in Khaki. 1998. ISBN 1-57197-088-6 Hozzáférés: 2023. február 14.
- ↑ a b Annette Dunlap: Charles Gates Dawes: A Life. 2016. ISBN 978-0-8101-3419-5 Hozzáférés: 2023. február 14.
- ↑ Charles Dawes - Recipient - (angol nyelven). valor.militarytimes.com. (Hozzáférés: 2023. február 14.)
- ↑ Schuker, Stephen A.. The End of French Predominance in Europe – The Financial Crisis of 1924 and the Adoption of the Dawes Plan. U of North Carolina Press (1976)
- ↑ a b Hatfield, Mark O.: Vice Presidents of the United States Charles G. Dawes (1925–1929). U.S. Government Printing Office, 1997. [2022. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 14.)
- ↑ Paterson, Thomas: Outlines & Highlights for American Foreign Relations: A History, Volume 2: Since 1895. 2011. ISBN 978-1-61906-664-9 Hozzáférés: 2023. február 14.
- ↑ a b Charles G. Dawes, 30th Vice President (1925–1929). US Senate. [2014. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 14.)
- ↑ „CHARLES G. DAWES DIES IN HOME AT 85; Vice President Under Coolidge Stricken With Heart Ailment – Won Nobel Peace Prize”, The New York Times, 1951. április 24. (Hozzáférés: 2023. február 14.) (amerikai angol nyelvű)
