Coluche

francia színész, humorista
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 6.

Coluche, eredeti nevén Michel Gérard Joseph Colucci (Párizs, 1944. október 28.Cannes, 1986. június 19.), César-díjas francia színész, humorista, aki provokatív, pimasz hangnemével vitt új színt a francia humorba.

Coluche
SzületettMichel Gérard Joseph Colucci[1]
1944. október 28.[2][3][4][5][6]
Párizs 14. kerülete[7]
Elhunyt1986. június 19. (41 évesen)
Opio[7]
ÁlneveColuche
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Házastársa
  • Fred Romano (1982. december 4. – 1985. november 5.)
  • Véronique Colucci (1975–1982)
Foglalkozása
Tisztségealapító (Restaurants du Cœur)
KitüntetéseiCésar-díj a legjobb színésznek
Halál okaközúti baleset
SírhelyeCimetière de Montrouge[8]
Színészi pályafutása
Aktív évek1970–1981
Díjai
César-díjak
Legjobb színész
Viszlát, Pantin! (1984)

Coluche aláírása
Coluche aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Coluche témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Nem vagyok újgazdag, régi szegény vagyok.

Élete, munkássága

szerkesztés
 
Coluche sírja a montrouge-i temetőben

Családja Észak-Olaszországból költözött át Franciaországba, apja szobafestő, anyja virágkötő volt. Apját korán elvesztette (1947), így őt és lánytestvérét anyja nevelte szerény jövedelméből. Gyermekkorát Párizs egyik déli peremvárosában, Montrouge-ban töltötte. A tanulás nem érdekelte, ezért csupán az elemi iskolát végezte el.

Volt postai távírász, fotós, zöldség- és gyümölcsárus, virágárus, felszolgáló, anyagmozgató, de valójában csak a szereplés, a zene és az előadó-művészet érdekelte. Együttesével kávéházak teraszán lépett fel, Boris Vian, Georges Brassens, Léo Ferré és főleg Yves Montand dalaival. 1968-ban kapta barátaitól a Coluche nevet.

1971-ben ismerte meg az újságírónak tanuló Véronique Kantort, akit 1975. október 16-án feleségül vett. Kapcsolatukból két fiúgyermek született: Romain (1972) és Marius (1976).

1981-ben elvált, depresszióba esett, inni és drogozni kezdett.[9]

1986 júniusában előadásának előkészítésére utazott a Francia Riviérára, amikor két barátjával viszonylag kis sebességgel, de sisak nélkül motorozva a Cannes és Opio közötti kanyargós úton belehajtott egy teherautóba. Párizsban, a montrouge-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

A 2004-ben felfedezett 170906 Coluche nevű kisbolygót róla nevezték el.

Coluche, a színész

szerkesztés

Tagja volt Romain Bouteille 1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak; ide tartozott többek között Gérard Depardieu, Patrick Dewaere és Miou-Miou is. Rendkívül gyors népszerűségre tett szert, ezért a kabaréból egyenes út vezetett a filmezéshez.

Sokan szerették, csodálták, mások viszont ócsárolták a nyíltan provokátori szerepbe bújt személyt, aki népszerűségét felhasználva 1981-ben még a köztársasági elnöki székért folytatott küzdelembe is belevetette magát.[10] A nyolcvanas évek elején versengtek érte a rádió- és tévécsatornák, ahol egyfajta „one man show”-t adott elő. Jellemző volt rá külvárosi zsargon, a durva beszéd, melyet büszkén vállalt: „Mindig durva, sosem vulgáris”.

Felismerve a média hatékonyságát, óriási avantgárd provokációt szervezett a homoszexuálisok házasságkötésének elismerése érdekében: 1985. szeptember 25-én a televízió-kamerák kereszttüzében kötött házasságot egy másik szertelen humoristával, Thierry Le Luron-nal.

Coluche, a karitatív személyiség

szerkesztés

Mivel maga is a hátrányos helyzetűek közül származott („Nem vagyok újgazdag, régi szegény vagyok”), és látta a francia segélyezési rendszer nehézkességét, az elesettekkel szembeni hatékonyság hiányát, „Les Restos du Cœur” (A Szív Éttermei) néven menedékhelyet alapított és adományokat gyűjtött a hajléktalanok számára. A ma is jól működő karitatív szervezet 1988-ban elérte, hogy a nemzetgyűlés külön „Coluche-törvényt” hozzon, melynek alapján az adományozók adójuk egy hányadát leírhatják.

Híres fellépő ruháját, a munkásoverallt az Emmaüs mozgalom adományozta neki, amikor egy jelentős összegű csekket adott át vezetőjüknek, Pierre abbénak, noha a két ember – Jacques Brel szavaival élve – „nem egy hajóban evezett, de egy kikötőbe tartott.”

Coluche, a sportember

szerkesztés

Imádta a motorsportokat, indult a Paris-Dakar versenyen is. 1985. szeptember 29-én megdöntötte az 1000 méteres sebességi motorozás világcsúcsát, melynek során 252,087 km/h sebességet ért el (Yamaha 750 OW31).

  • 1970Le pistonné, rendező: Claude Berri
  • 1970 – Szamárbőr[11] (Peau d'âne), rendező: Jacques Demy
  • 1971Madame êtes-vous libre?, rendező: Claude Heymann (tévéfilmsorozat)
  • 1971 – Hadd keringőzzön[12] (Laisse aller… c'est une valse), rendező: Georges Lautner
  • 1973Szalad, szalad a külváros (Elle court, elle court la banlieue), rendező: Gérard Pirès
  • 1973 – L'an 01, rendező: Jacques Doillon
  • 1973 – Themroc, rendező: Claude Faraldo
  • 1973 – A nagy kóceráj (Le grand bazar), rendező: Claude Zidi
  • 1973 – Alex, rendező: Jacques Ertaud (La ligne de démarcation tévéfilmsorozat 1 epizódja)
  • 1975Salavin, rendező: André Michel (tévéfilm)
  • 1975 – Les Nomades, rendező: Serge Friedman (La cloche tibétaine mini tévésorozat része)
  • 1976Gyilkosság zárt ajtók mögött (Les vécés étaient fermés de l'intérieur), rendező: Patrice Leconte
  • 1976 – Szárnyát vagy combját? (L'aile ou la cuisse), rendező: Claude Zidi
  • 1977Drôles de zèbres, rendező: Guy Lux
  • 1977 – Vous n'aurez pas l'Alsace et la Lorraine, rendező: Coluche
  • 1980Gyanútlan gyakornok [13] (Inspecteur la bavure), rendező: Claude Zidi
  • 1981Signé Furax, rendező: Marc Simenon
  • 1981 – Törekvő tanerő (Le maître d'école), rendező: Claude Berri
  • 1981 – Reporters, rendező: Raymond Depardon (dokumentumfilm)
  • 1982Elle voit des nains partout !, rendező: Jean-Claude Sussfeld
  • 1982 – Deux heures moins le quart avant Jésus-Christ, rendező: Jean Yanne
  • 1983Titokban Hongkongban (Banzaï), rendező: Claude Zidi
  • 1983 – A haverom nője (La femme de mon pote), rendező: Bertrand Blier
  • 1983 – Viszlát, Pantin! (Tchao Pantin !), rendező: Claude Berri
  • 1984A pajzán Dagobert király (Le Bon Roi Dagobert), rendező: Dino Risi
  • 1984 – A tollaskígyó bosszúja (La vengeance du serpent à plumes), rendező: Gérard Oury
  • 1985A gag királyai (Les rois du gag), rendező: Claude Zidi
  • 1985 – Sac de nœuds, rendező: Josiane Balasko
  • 1985 – A háború bolondja (Scemo di guerra)1985 – Dino Risi
  • 1985 – Coluche 1-faux (tévésorozat)
  1. Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2021. október 12.)
  2. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. BnF-források (francia nyelven)
  5. GeneaStar
  6. Roglo
  7. a b Fichier des personnes décédées mirror
  8. https://actu.fr/societe/toussaint-ces-10-celebrites-enterrees-dans-des-cimetieres-des-hauts-de-seine_46066982.html
  9. Ezzel kapcsolatban egy televíziós műsorban a következőket nyilatkozta: „…mert szertelen egyéniség vagyok és ha csinálok valamit, azt eltúlzom. Előbb betettem az orromat, aztán betettem a fejemet, fülig benne voltam. De nem szégyellem.”
  10. Sokan viccnek vették, azonban az előzetes felmérések szerint 16%-ot ért volna el, ha nem lép időben vissza.
  11. Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu, Interaktív filmkatalógus és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  12. Előfordul Bohózat lőporralcímen is.
  13. Alternatív címe: Fürkész felügyelő.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Coluche című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Coluche témájú médiaállományokat.
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Coluche témában.
  NODES
INTERN 3