Cygnus (űrhajó)
A Cygnus személyzet nélküli, nem újrafelhasználható teherűrhajó, amelyet az Orbital Sciences Corporation fejlesztett ki a NASA COTS („Kereskedelmi orbitális szállító szolgáltatások”) programjának keretén belül. Az űrjármű feladata utánpótlás és kísérleti eszközök szállítása a Nemzetközi Űrállomásra 2011 után. A teherűrhajókkal a NASA a külföldi partnerektől való függőségét enyhíti a Nemzetközi Űrállomás ellátásában az űrrepülők kivonása utáni időszakban.[1]
Cygnus | |
A Cygnus teherűrhajó az ISS-ről fényképezve | |
Általános adatok | |
Ország | Egyesült Államok |
Űrügynökség | NASA |
Rendeltetés | teherűrhajó |
Első repülés | 2013. szeptember 18. |
Dokkolás az ISS-hez | 13 |
Műszaki adatok | |
Hordozórakéta | Antares, Atlas V |
Össztömeg | kb. 5,3 t |
A program története
szerkesztésMiután a COTS programban korábban kiválasztott Rocketplane Kistler vállalat nem tudta teljesíteni a NASA követelményeit, a felszabaduló helyre kiírt pályázatot 2008. február 19-én az Orbital Sciences Corporation nyerte.[2]
2008. december 23-án a NASA 1,9 milliárd dolláros megbízást adott az Orbital Sciences Corporationnek, hogy 2016-ig nyolc Cygnus teherűrhajóval juttasson fel rakományt a Nemzetközi Űrállomásra.[1]
A Cygnus első demonstrációs repülését 2011-re tervezték a szintén az Orbital Sciences Corporation által fejlesztett Taurus II hordozórakétával.[3] de a program 2013-ra eltolódott.
Felépítés
szerkesztésAz űrjármű két fő részből áll, a tehermodulból és a műszaki egységből. A műszaki egység az Orbital Sciences Corporation STAR típusú műszaki egységén alapul, részben geoszinkron-műholdak műszaki egységeinek alkatrészeiből, részben a Dawn űrszonda műszaki egységéhez kifejlesztett alkatrészekből áll. Az 1800 kg tömegű műszaki egység tartalmazza a teherűrhajó navigációs, kommunikációs, energiaellátó és hajtóműrendszereit. A hajtóművek hidrazin tüzelőanyagot és nitrogén-tetroxid oxidálóanyagot használnak. Az energiaellátásról két gallium-arzenid napelemcellákat tartalmazó napelemszárny gondoskodik, összesen maximum 4 kW teljesítménnyel.[4]
Az űrhajóhoz eredetileg kétfajta teher részegységet fejlesztettek: egy hermetikus és egy nem hermetikus szállítóplatformot. A hermetikus egység az űrrepülőhöz kifejlesztett olasz építésű MPLM lekicsinyített változata. Átmérője 3,5 m, maximális tömege 3,5 t (ebből a rakomány tömege kb. 2 t), belső terének térfogata 18,7 m³. A nem hermetikus szállítóplatform az űrállomásra tervezett Express Logistics Carrier kísérleti és tárolóplatform lekicsinyített változata lett volna. Maximális tömege 3,5 t, ebből a rakomány tömege kb. 2 t, a rakomány maximális térfogata 18,1 m³. Ezt a változatot törölték.[5] A tehermodult a Nemzetközi Űrállomás amerikai részegységén a hermetikus modulok csatlakoztatására használt passzív CBM csatlakozóval szerelik fel.
A repülés menete
szerkesztésAz űrhajó repülésének menete a japán HTV teherűrhajóéhoz hasonlít. A teherűrhajó Föld körüli pályán GPS segítségével navigál. Az űrállomás megközelítése után kapcsol be a lézerradaros rendszer. A Cygnus a Harmony modul alá manőverezik és tartja a 10 m-es távolságot, ekkor az űrállomás Canadarm2 robotkarja fogja be és csatlakoztatja a Harmony modul alsó csatlakozójához. A rakomány kirakodása után a teherűrhajót hulladékkal töltik fel. A küldetés végén a robotkar lekapcsolja és elengedi a szállítóhajót. A Cygnus ezután lassan eltávolodik az űrállomástól, majd a légkörbe irányítva megsemmisül.[4]
Repülések
szerkesztésAz üzembe vétel 2011-től eltolódott. Teljes üzembe vétel előtt egy próbarepülésre volt szükség az üzemképesség bizonyítására, Erre 2013. szeptember 18-án került sor.
Orb–D1 repülés
szerkesztésA Cygnus űrhajó próbarepülése 2013 szeptemberében.
Orb–1 repülés
szerkesztésA próbarepülés sikere lehetővé tette, hogy az űrhajó teherszállítási munkáját megkezdhesse. Az ellátásszolgáltatási munka 2014 januárjában kezdődött és 12-ére az első friss gyümölccsel és megkésett karácsonyi ajándékokkal, valamint felszerelési tárgyakkal rakott űrjármű megérkezett a Nemzetközi Űrállomásra. A késedelmet az űrállomáson végzett javítási munka, a szokatlanul hideg idő és a Nap szokatlanul magas fler-aktivitása késleltette. Az űrhajó visszatérte után a terveknek megfelelően a Földre való leszállás folyamán a visszahozott hulladékanyagokkal együtt az atmoszférában megsemmisült.
Orb–2 repülés
szerkesztésA második pilóta nélküli űrhajó, ami megbízatása élelmiszer és berendezési tárgyaknak az űrállomásra való szállítása volt annak hat lakója számára 2014. július 13-án az Egyesült Államok Wallops szigetéről (VA, USA) egy Antares rakétán hagyta el a Földet. Ez megközelítőleg egy hónapig a Nemzetközi űrállomáson tartózkodott, augusztus 15-én elhagyta parkolóhelyét a Földre való visszajövetelre készen, majd meghajtó rakétáját az űrállomásról irányítva megkezdte a Földre való leszállási programját.[6]
Orb–3 repülés
szerkesztésAz űrhajó sikertelen repülése 2014. október 28-án. Az űrhajót szállító Antares 130 hordozórakéta a közvetlenül az indítás után felrobbant.
NG–12 repülés
szerkesztés2019. november 2-án indult el a CRS-2 program első teherűrhajója egy Antares 230+ rakétával a nemzetközi űrállomáshoz.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Tariq Malik: NASA Taps SpaceX, Orbital Sciences to Haul Cargo to Space Station (angol nyelven). Space.com, 2008. december 23. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
- ↑ Orbital beat a dozen competitors to win NASA COTS contract (angol nyelven). NASASpaceflight.com
- ↑ Orbital Sciences To Build Taurus II. AviationWeek.com. [2011. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b Cygnus™ Advanced Maneuvering Spacecraft - fact sheet (angol nyelven) (pdf). Orbital.com, 2016. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
- ↑ Space Act Agreement NNJ08TA32S Amendment 2 (R4) 359985 (pdf). NASA. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
- ↑ Stephen Clark: Cygnus cargo spacecraft flies away from space station (angol nyelven). spaceflightnow.com, 2014. augusztus 15. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
Források
szerkesztés- Orbital Commercial Orbital Transportation Services
- Orbital CRS Award Media Center
- Vicki Cox: CYGNUS SPACECRAFT (angol nyelven). northropgrumman.com