Disznófélék

Disznófélék
	Evolúciós időszak: Kora oligocén - jelen, 33,9–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Szakállas disznó (Sus barbatus)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Artiofabula;
Alrend:	Disznóalakúak (Suina);
Család:	Suidae; J. E. Gray, 1821
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Disznófélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Disznófélék témájú kategóriát.

A disznófélék (Suidae) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjének egyik családja.

A családba 20 recens faj tartozik.

A disznófélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a kan, koca és malac szavakkal jelöljük.

A disznófélék Ázsiában jelentek meg először, az oligocén idején. Utódaik a miocén korban Európa területén is szétterjedtek.^[1] Már ismernek néhány ősdisznófajt, ezeknek a fogazatuk változatos étrendre utalnak, a teljesen növényevőktől a dögevőkig (Tetraconodon esetében).^[2]

Megjelenésük

A disznóféléket, sokan az őspárosujjú patásokhoz hasonlítják. Eltérően a rend többi tagjától, a disznóféléknek mindegyik lábán négy ujj található, habár csak a két középsőn járnak. Az emésztőrendszerük is sokkal egyszerűbb, mint a kérődzőké.^[3]

A méretük igen változatos: az 58-66 centiméter hosszúságtól és 6-9 kilogramm tömegtől, a törpedisznó esetében, a 130-210 centiméter hosszúságig és 130-275 kilogramm tömegig, az erdei disznó esetében. Jellemzőik a rövid nyak és a nagy fej, amelyen kis szemek és kiemelkedő fülek ülnek. Az orrüregük, kerek orrban végződik. Szőrzetük durva tapintású, rövid farkuk rojtban végződik. A kanok hímvesszője dugóhúzó alakú.

Az állatok hallása igen fejlett, és sokféle hangot képesek kiadni. Finom szaglásuk segítségével sokféle táplálékot tudnak megkeresni: füveket, leveleket, gyökereket, rovarokat, gilisztákat, sőt békákat és egereket is. Vannak válogatosabb és teljesen növényevő fajok is.^[3]

A fogazatuk az étrendjükről tanúskodik. Eltérően a többi párosujjú patástól, a disznófélék megtartják a felső metszőfogaikat. A szemfogak megnagyobbodtak és agyarrá alakultak, amelyekkel az állatok túrnak és verekednek. Két fog között nagyon kicsi a hely. A fogak száma fajtól függően változik, de az átlag számozás a következő: ${\tfrac {1-3.1.2-4.3}{3.1.2.3}}$ .

Életmódjuk és szaporodásuk

Az „ősi” megjelenésük ellenére, az állatok okosak és alkalmazkodó képesek. A felnőtt kocák és malacaik kondákban járnak, míg a kanok magányosak vagy kisebb legénycsapatokban élnek. Általában nem területvédők, az összetűzésekre csak a szaporodási időszak alatt kerül sor.

Az alomnagyság fajtól függően változik 1 és 12 között. A koca fűből készít fészket vagy kis gödröt ás, ezt csak 10 nap után hagyják el a malacok. Az elválasztás körülbelül 3 hónap után következik be, és az ivarérettséget 18 hónaposan érik el. A kanok nem párosodhatnak négyéves korukig, amíg el nem érik teljes kifejlettségüket. Mindegyik fajnál a kanok mérete és agyara nagyobb, mint a kocáké.^[3]

Rendszertani besorolásuk

A legtöbb rendszerező szerint az összes élő disznófaj (beleértve a házi sertést és a babirusszát is), néhány fosszilis fajjal együtt ebbe az alcsaládba tartozik. Míg mások, például Jan van der Made őslénykutató 2010-ben kijelentette, hogy szerinte egyes élő taxonokat, köztük a Phacochoerini- és a Babyrousini-fajokat, külön-külön alcsaládokba kéne áthelyezni.^[4] Az őslénykutatók még abban sem értenek egyet, hogy a fosszilis taxonok közül, például a Suoidea csoportbeli - csoport, mely magába foglalja a disznóféléket, pekariféléket (Tayassuidae), valamint néhány kihalt családot - állatok alsóbb taxonjai, tulajdonképpen melyik felsőbb taxonhoz tartoznak.^[5]

Rendszerezésük

A család az alábbi élő, illetve kihalt alcsaládokat, nemzetségeket és nemeket foglalja magába:^[2]

†Cainochoerinae
- †Albanohyus
- †Cainochoerus

†Hyotheriinae
- †Aureliachoerus
- †Chicochoerus
- †Chleuastochoerus^[6]
- †Hyotherium
- †Nguruwe (korábban a ma már nem használt Kubanochoerinae alcsaládba sorolták)^[7]^[6]
- †Xenohyus

†Listriodontinae^[7]
- †Kubanochoerini
  - †Kubanochoerus
- †Listriodontini
  - †Eurolistriodon
  - †Listriodon (szinonimája: Bunolistriodon)
- †Namachoerini
  - †Lopholistriodon
  - †Namachoerus

Suinae^[8]^[9]
- Suini Gray, 1821 - 4 nem
  - †Eumaiochoerus
  - †Hippopotamodon - szinonimái: Dicoryphochoerus, Limnostonyx
  - †Korynochoerus
  - †Microstonyx
  - Porcula Hodgson, 1847^[10]
    - törpedisznó (Porcula salvania) Hodgson, 1847
  - Sus Linnaeus, 1758
- Potamochoerini Gray, 1873 - 5 nem
  - †Celebochoerus
  - Hylochoerus Thomas, 1904
  - †Kolpochoerus van Hoepen & van Hoepen, 1932 - szinonimái: Ectopotamochoerus, Mesochoerus, Omochoerus, Promesochoerus
  - Potamochoerus Gray, 1854
  - †Propotamochoerus
- †Hippohyini Thenius, 1970 - 3 nem
  - †Hippohyus Falconer & Cautley, 1847
  - †Sinohyus
  - †Sivahyus
- Phacochoerini Gray, 1868 - 4 nem; egyes rendszerezők külön, a Phacochoerinae alcsaládba helyezik
  - †Metridiochoerus
  - varacskosdisznó (Phacochoerus) F. Cuvier, 1826
  - †Potamochoeroides
  - †Stylochoerus
- Babyrousini Thenius, 1970 - 1 nem; egyes rendszerezők külön, a Babyrousinae alcsaládba helyezik
  - Babyrousa Perry, 1811

†Tetraconodontinae
- †Conohyus
- †Notochoerus
- †Nyanzachoerus
- †Parachleuastochoerus
- †Sivachoerus
- †Tetraconodon^[11]

Incertae sedis (az alábbi nemek nincsenek alcsaládokba foglalva):
- †Hemichoerus
- †Hyosus
- †Kenyasus (korábban a ma már nem használt Kubanochoerinae alcsaládba sorolták)^[6]
- †Libycochoerus
- †Megalochoerus
- †Schizochoerus^[6]
- †Sinapriculus^[6]

Jegyzetek

↑ szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 269. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9
↑ ^a ^b Savage, RJG, & Long, MR. Mammal Evolution: an illustrated guide. New York: Facts on File, 212–213. o. (1986). ISBN 0-8160-1194-X
↑ ^a ^b ^c Cumming, David.szerk.: Macdonald, D.: The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 500–503. o. (1984). ISBN 0-87196-871-1
↑ Van der Made, 2010, p. 115
↑ Grubb, 2005; McKenna and Bell, 1997, pp. 393–397; Orliac et al., 2010
↑ ^a ^b ^c ^d ^e (2010) „Phylogenetic relationships of the Suidae (Mammalia, Cetartiodactyla): new insights on the relationships within Suoidea”. Zoologica Scripta 39 (4), 315–330. o. DOI:10.1111/j.1463-6409.2010.00431.x.
↑ ^a ^b (2009) „The differentiation of bunodont Listriodontinae (Mammalia, Suidae) of Africa: new data from Kalodirr and Moruorot, Kenya”. Zoological Journal of the Linnean Society 157 (3), 653–678. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.2008.00525.x.
↑ McKenna and Bell, 1997, pp. 394–397
↑ Grubb, 2005
↑ (2007) „The pygmy hog is a unique genus: 19th century taxonomists got it right first time round”. Molecular Phylogenetics and Evolution 45 (2), 427–436. o. DOI:10.1016/j.ympev.2007.08.007. PMID 17905601.
↑ (2005) „A revision of Tetraconodon (Mammalia, Artiodactyla, Suidae) from the Miocene of Myanmar and description of a new species”. Paleontological Research 9 (3), 243–254. o. DOI:10.2517/prpsj.9.243.

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Suidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 269. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9

[MamEv-2] Savage, RJG, & Long, MR. Mammal Evolution: an illustrated guide. New York: Facts on File, 212–213. o. (1986). ISBN 0-8160-1194-X

[EoM-3] Cumming, David.szerk.: Macdonald, D.: The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 500–503. o. (1984). ISBN 0-87196-871-1

[4] Van der Made, 2010, p. 115

[5] Grubb, 2005; McKenna and Bell, 1997, pp. 393–397; Orliac et al., 2010

[Maeva2010-6] (2010) „Phylogenetic relationships of the Suidae (Mammalia, Cetartiodactyla): new insights on the relationships within Suoidea”. Zoologica Scripta 39 (4), 315–330. o. DOI:10.1111/j.1463-6409.2010.00431.x.

[Maeva2009-7] (2009) „The differentiation of bunodont Listriodontinae (Mammalia, Suidae) of Africa: new data from Kalodirr and Moruorot, Kenya”. Zoological Journal of the Linnean Society 157 (3), 653–678. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.2008.00525.x.

[8] McKenna and Bell, 1997, pp. 394–397

[9] Grubb, 2005

[Funk2007-10] (2007) „The pygmy hog is a unique genus: 19th century taxonomists got it right first time round”. Molecular Phylogenetics and Evolution 45 (2), 427–436. o. DOI:10.1016/j.ympev.2007.08.007. PMID 17905601.

[Htike2005-11] (2005) „A revision of Tetraconodon (Mammalia, Artiodactyla, Suidae) from the Miocene of Myanmar and description of a new species”. Paleontological Research 9 (3), 243–254. o. DOI:10.2517/prpsj.9.243.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]