Doráti Antal
Doráti Antal KBE, születési és 1933-ig használt nevén Deutsch Antal (Budapest, Terézváros, 1906. április 9.[8] – Zürich, 1988. november 13.) karmester, zeneszerző, Bartók–Pásztory-díjas (1986).
| Doráti Antal | |
 | |
| Született | Deutsch Antal 1906. április 9.[1][2][3][4][5] Budapest[6] |
| Elhunyt | 1988. november 13. (82 évesen)[1][2][3][4][5] Gerzensee |
| Művészneve | Antal Doráti KBE |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Tonina Dorati |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola (–1921) |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Doráti Antal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésApja Deutsch Sándor (1872–1949)[9] az Operaház zenekarának tagja, anyja Kunwald Margit volt.[10] 1911-től zongorázott, első tanára Braun Paula volt. 1928-ban Stravinsky Petruskájának zongoraszólóját játszotta. Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja volt, ahol kamarazenét tanult. Kodály Zoltánnál 1920-ban felvételizett, s 1921-ben elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt. A csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban. 1925–1927 között a Operaház korrepetitora. 1928–1929-ben Fritz Busch asszisztense volt a drezdai Semperoperben. 1929–1933 között a münsteri Városi Színház karmester-zeneigazgatója volt. Párizsban zenekart szervezett, betanította, előadatta Mozart és Gluck kisoperáit. 1933-tól a Ballets Russes de Monte-Carlo karmestere volt. Turnézott Franciaországban, Spanyolországban, USA-ban, Monte-Carlóban, Londonban és New Yorkban is. 1938-ban Ausztráliában zenekart szervezett. 1939-ben az USA-ba utazott. New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió-hangverseny vezénylésére. Yehudi Menuhinnal Bartók Hegedűversenyét 40-szer játszották együtt, 3-szor lemezre vették. 1941–1944 között a New York-i „Ballet Theatre” zeneigazgatója volt, s a New Opera Company zenei vezetője is. 1945–1949 között létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart. 1948-ban a budapesti Bartók Fesztiválon a Concertót vezényelte. 1948–1949 között volt az utolsó dallasi évada: fénypontja Bartók: A kékszakállú herceg vára bemutatója volt. 1949–1960 között a Minneapolisi Szimfonikusok vezetője; művészi fejlődésének, kialakulásának legfontosabb évei voltak ezek. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött. 1960–1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Rendszeresen hangversenyezett Párizsban, az NSZK-ban, majd Prágában, Varsóban, Bukarestben, Budapesten, Koppenhágában és Brüsszelben. Izraelben 1960-ban járt először, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is vezényelte. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963–1965 között a BBC Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt. 1965–1974 között a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. Közben vezényelte a chicagói, a bostoni, a Los Angeles-i és a washingtoni szimfonikus zenekarokat. 1966-tól rendszeresen hazajárt. 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. 1974-től a londoni Royal Filharmonikus Zenekar vezetője, „örökös karnagy”-a, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is.
1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített. Egész életében Bartók Béla propagátora volt; de Kodály Zoltán, Stravinsky, Liszt Ferenc, valamint klasszikus szerzők műveit (némelyiket többször is) lemezre vette. Csajkovszkij-felvételei közül számos etalonná vált. Az ő zenéje állt legközelebb hozzá.
Művei
szerkesztésTöbb mint 26 kompozíció.
- Az út (kantáta Paul Claudel poémájára)
- I. szimfónia, Missa Brevis
- Magdalena (balett)
- Vonós-oktett
- Madrigálszvit
- Kamarazene (dalciklus James Joyce verseire)
- Zongoraverseny
- Gordonkaverseny
- Oboaverseny
- Békemise
- The Voices (szimfonikus dalciklus Rainer Maria Rilke verseire)
Írása
szerkesztés- Önéletrajza: Notes of Seven Decades. London–Sydney–Auckland–Toronto, 1979. Hodder and Stoughton.
- Magyarul: Egy élet muzsikája. Ford. Gergely Pál. Budapest. Zeneműkiadó. 1. kiad. (1981): ISBN 9633304083 2. kiad.(1985): ISBN 9633305578 [előszóval a magyar olvasóknak]
Irodalom
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 14.)
- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2013. január 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 972/1906. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Doráti Sándor halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 119/1949. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 687/1905. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Richard Chlupaty. Antal Doráti and the joy of making music. Bournemouth: The Antal Dorati Centenary Society. ISBN 9780955246906 (2006). OCLC 81249116
- ↑ Richard Chlupaty. Antal Doráti and his recorded legacy. Bournemouth: The Antal Dorati Centenary Society. ISBN 9780955246913 (2013). OCLC 853247311
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Sulinet.hu
