Dunkerque
Dunkerque (IPA: ⓘ, németül: Dünkirchen, angolul: Dunkirk, hollandul: Duinkerke, flamandul: Duynkercke vagy Duunkerke) város Franciaország északi részén, Nord-Pas-de-Calais régióban, Nord megyében.
Dunkerque | |||
Beffroi harangtorony | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Franciaország | ||
Régió | Nord-Pas-de-Calais | ||
Megye | Nord | ||
Alapítás éve | 960 | ||
Polgármester | Patrice Vergriete (2014–2020) | ||
INSEE-kód | 59183 | ||
Irányítószám | 59140, 59240, 59640 | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 86 788 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 2082 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 0–17 m | ||
Terület | 37,34 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 51° 02′ 16″, k. h. 2° 22′ 35″51.037778°N 2.376389°EKoordináták: é. sz. 51° 02′ 16″, k. h. 2° 22′ 35″51.037778°N 2.376389°E | |||
Dunkerque weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunkerque témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A város közelében a flandriai tengerpart homokos, dűnés, csak néhány helyen alkalmas kikötőnek. Dunkerque, amelynek flamand neve a dűnék templomát jelenti, ma Franciaország harmadik legnagyobb tengeri kikötője.
Fekvése
szerkesztésTörténete
szerkesztésBirtoklásáért a 17. századig sok csata folyt. A középkorban a Flamand grófság része volt, 1543-ban egész Németalfölddel együtt a Habsburg-ház spanyol ágának birtokába került. Az 1635–1659 között folyó francia–spanyol háború során, 1658. május 25-én Turenne marsall ostrommal bevette. Az 1657-es titkos angol-francia szövetségi szerződés értelmében XIV. Lajos még aznap átadta az angoloknak, helytartója Sir William Lockhart (1621–1675) lett, Oliver Cromwell személyes követe, unokahúgának férje. 1662. október 27-én XIV. Lajos jelentős összegért megvásárolta Angliától, így került végérvényesen francia kézbe. XIV. Lajos várépítője, Vauban marsall sürgősen meg is erődítette. Itt volt a támaszpontja a király szolgálatába szegődött kalóznak, Jean Bartnak.
Dunkerque nevét mindenekelőtt 1940-ben ismerte meg a világ. A második világháborúban a brit és a francia alakulatokat a németek a tengernek szorították. Ekkor Nagy-Britannia lakossága összefogott, és minden elképzelhető vízi járművet elindított a megmentésükre a Dinamó hadművelet keretében. Május 25. és június 4. között mintegy 350 000 katonát és menekültet vittek át a La Manche túloldalára, állandó bombázás, tüzérségi tűz közben. A város szinte teljesen elpusztult a harcokban, de gyorsan újjáépült.
Ipari kikötője alkalmas a legnagyobb kőolajszállító hajók fogadására, de jelentős a halászkikötője is. Innen indulnak komphajók Nagy-Britanniába, elsősorban Ramsgate irányába. Jelentős ipar is települt a kikötő közelébe (kőolaj-feldolgozó, kohászati vállalatok).
Látnivalók
szerkesztés- Port – a hatalmas tengeri kikötő, keleti és nyugati részből áll.
- Hôtel de ville – a 20. század elején épült a városháza. 75 méter magas tornya tetején kilátó van, innen jól át lehet tekinteni a kikötő mozgalmas életét.
- Beffroi – harangtorony, 1440-ben épült, egy 16. században leégett templom tornya volt. Harangjátékának 48 hangja minden órában eljátssza Jean Bart kantátáját.
- Église Saint-Éloi – a 16. században épült templom, beceneve „cathédrale des sables” (a dűnék székesegyháza).
- Lieu d’art et action contemporaine de Dunkerque, korábbi nevén Musée d’Art Contemporain – a Kortárs Művészet Múzeuma, a modern betonépület, üvegcsúcsokkal Jean Willerval alkotása. A múzeum 700 olyan alkotást mutat be, amelyek különböző adók címén kerültek a francia állam tulajdonába, egy részük magángyűjtemény, illetve adomány volt. Közöttük látható Vásárhelyi Győző több műve is.
Galéria
szerkesztés-
Dunkerque 1776-ban
-
A város a tengerről nézve
Testvérvárosi és partnerrégiós kapcsolatok
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Populations légales 2021
Források
szerkesztés- A város hivatalos honlapja Archiválva 2011. május 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Dunkirk Tourism Office