Emmanuel Carrère
Emmanuel Carrère (Párizs 16. kerülete, 1957. december 9. –) francia író, forgatókönyvíró és filmrendező.
| Emmanuel Carrère | |
 | |
| Született | 1957. december 9. (67 éves) Párizs, Franciaország |
| Állampolgársága | francia[1] |
| Nemzetisége | francia  |
| Házastársa | Hélène Devynck (2011–2020) |
| Szülei | Hélène Carrère d'Encausse Louis Carrère d'Encausse |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuel Carrère témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésCsaládja
szerkesztésCarrère gazdag családban született Párizs 16. kerületében. Édesapja, Louis Carrère d'Encausse[7] nyugdíjas biztosítási ügyvezető, édesanyja, Hélène Carrère d'Encausse történész (született Hélène Zourabichvili, grúz emigránsok lánya) pedig az Académie Française tagja és örökös titkára, valamint az Európai Parlament korábbi képviselője,[8] és Salome Zourabichvili grúz elnök unokatestvére volt.[9] Carrère-nek két nővére van: Nathalie, aki ügyvéd, és Marina, aki orvos, televíziós műsorvezető és író.[10] Nicolas Zourabichvili zeneszerző unokaöccse és François Zourabichvili filozófus unokatestvére.[9]
Tanulmányai
szerkesztésCarrère a Lycée Janson-de-Sailly-ban és a Sciences Po-ban (a párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében) tanult.[11]
Pályája
szerkesztésA katonai szolgálat alternatívájaként Carrère két évig francia nyelvet tanított az indonéziai Surabayában. Ezután a Télérama és a Positif magazinok filmkritikusa lett.[11] 1982-ben jelent meg első könyve, egy monográfia Werner Herzog filmrendezőről. A következő évben jelent meg első regénye, a L'amie du jaguar, amelyben indonéziai élményeit dolgozta fel.[11] Második regénye, a Bravoure, amely Mary Shelley, Percy Bysshe Shelley, Lord Byron, John Polidori és 1816 nyarán a Genfi-tónál töltött tartózkodásuk történetén alapul, 1984-ben jelent meg. Carrère első és második regénye is irodalmi díjat nyert (1984-ben a Prix Passion, 1985-ben pedig a Prix littéraire de la Vocation), de az 1986-ban megjelent harmadik regénye, La Moustache (A bajusz) volt az, amely a szerzőt szélesebb olvasóközönséggel ismertette meg. Carrère később filmre is adaptálta a könyvet, amelyet ő rendezett, és amely a 2005-ös cannes-i filmfesztiválon elnyerte a Label Europa Cinemas díját. Ugyancsak 1986-ban jelent meg egy esszé, amelyben Carrère az alternatív történelmet vizsgálja, Le détroit de Behring: introduction à l'uchronie címmel. 1988-ban Carrère kiadta a Hors d'atteinte című regényét, amely egy olyan nőről szól, aki a véletlenre bízza az életét. Következő, 1993-ban megjelent műve a Je suis vivant et vous êtes morts, Philip K. Dick amerikai sci-fi író fiktív életrajza. Ezt követte La Classe de neige című regénye, amely 1995-ben elnyerte a Prix Femina díjat, és amelyet Claude Miller megfilmesített.[11]
A La Classe de neige megjelenése után Carrère a gyilkos Jean-Claude Romand ügye[12] felé fordította figyelmét. Levelezett vele a börtönben, és részt vett a tárgyalásán. A 2000-ben kiadott L'Adversaire bestseller lett Franciaországban, és 23 nyelvre fordították le. Nicole Garcia rendezőnő azonos című filmet forgatott belőle.[11]
2007-ben Carrère egy oroszországi látogatásáról és orosz gyökereiről szóló Un roman russe című regényt adott ki. A könyvben elárulta, hogy anyai nagyapja a második világháborúban a megszálló német erőknek dolgozott fordítóként, és 1944-ben eltűnt, feltehetően a francia ellenállás tagjai ölték meg.[13]
Carrère Srí Lankán nyaralt, amikor az Indiai-óceánon szökőár pusztított. A szállodájában tartózkodott, és nem volt személyes veszélyben, de az élményt a következő, 2009-ben megjelent D'autres vies que la mienne című könyvének ihletőjeként használta fel.
2011-ben megjelent Limonov című életrajzi regénye Eduard Limonov orosz íróról és politikai disszidensről szól.[14]
A korai kereszténység kialakulásáról szóló regénye, Le Royaume 2014-ben jelent meg.[15] A könyv botrányt kavart a Steubenville-i Ferences Egyetemen, és az angol tanszék vezetőjét, aki a könyvet egy haladó szeminárium tantervébe foglalta, eltávolították posztjáról.[16]
Carrère 2016-ban adta ki újságírói munkáinak gyűjteményét Il est avantageux d'avoir où aller címmel. Angolul 2019-ben jelent meg 97,196 Words: Essays címmel 2017-ben a The Guardian számára írt, Emmanuel Macronról szóló cikkét tartalmazza.[17]
A 2020-ban megjelent Yoga (Jóga) című könyvében Carrère a depresszióval kapcsolatos tapasztalatairól és a párizsi Sainte-Anne kórházban töltött négy hónapról ír, ahol bipoláris depressziót diagnosztizáltak nála, és ketaminnal, elektrokonvulzív terápiával és lítiummal kezelték.[18][19]
2021 szeptemberétől 2022 júniusáig Carrère a 2015. novemberi párizsi merényletek tárgyalását követte. Heti cikkeit a franciaországi L'Obs, a spanyolországi El País, az olaszországi la Repubblica és a svájci Le Temps közölte.[20] Cikkei 2022 szeptemberében, kiegészítő anyagokkal kiegészítve, könyv formájában jelentek meg V13 címmel. (Franciaországban a per V13 néven ismert, mivel a merényletek pénteken (franciául: vendredi), 13-án történtek).[21] A könyvért elnyerte a 2022-es Prix Aujourd'hui díjat.[22]
Carrère tagja volt a 2010-es cannes-i filmfesztivál nemzetközi zsűrijének,[23] valamint a 2012-es cannes-i filmfesztivál Cinéfoundation és rövidfilmes szekciójának zsűritagja volt.[24] 2015-ben tagja volt a 2015-ös Velencei Filmfesztivál fő versenyprogramja zsűrijének, amelynek elnöke Alfonso Cuarón volt.
Magánélete
szerkesztésCarrère kétszer nősült, egy lánya és két fia van.[11]
Stílus
szerkesztésCarrère művei szabadon mozognak a műfajok között, és az identitás, az illúzió és a valóság témái foglalkoztatják.[25] Prózáját „takarékosnak és hajlékonynak” nevezték.[26]
Díjai
szerkesztés- 1984: Prix Passion
- 1985: Prix littéraire de la vocation
- 1987: Grand Prix de l'imaginaire – Prix spécial
- 1988: Prix Charles-Oulmont
- 1988: Prix Kléber-Haedens
- 1995: Prix Femina
- 2007: Prix Duménil
- 2009: Prix Marie-Claire; prix Crésus
- 2010: Grand prix de littérature Henri-Gal from the Académie française
- 2011: Prix Renaudot; Prix de la langue française
- 2012: Premio Malaparte
- 2014: Prix littéraire du Monde; "Meilleur livre de l'année", awarded by Lire
- 2015: Mondello Prize
- 2016: Tomasi di Lampedusa Literary Prize
- 2017: Prix FIL de littérature en langues romanes.
- 2018: Prix de la Bibliothèque nationale de France (BnF)
- 2019: Premio Hemingway
- 2021: Princess of Asturias Award for Literature; Visions du Réel Honorary Award; Taobuk Award for Literary Excellence; Premio Napoli
- 2022: Prix Aujourd'hui
Könyvei
szerkesztés- Werner Herzog (1982)
- L'Amie du jaguar (The Jaguar's Friend) (1983)
- Bravoure (1984) (translated as Gothic Romance, 1990)
- Le Détroit de Behring (The Behring Strait) (1984) (German: Kleopatras Nase. Kleine Geschichte der Uchronie. Gatza, Berlin 1993.)
- La Moustache (1986) (translated as The Moustache, 1988)
- Hors d'atteinte (Out of Reach) (1988)
- Je suis vivant et vous êtes morts (1993) (I Am Alive and You Are Dead: A Journey into the Mind of Philip K. Dick, translated by Timothy Bent, 2005).
- La Classe de neige (1995) (Class Trip: A Novel, translated by Linda Coverdale, 1997). Winner of the Prix Fémina Adapted in 1998 as the film of the same name directed by Claude Miller.
- L'Adversaire (2000) (The Adversary: A True Story of Monstrous Deception, translated by Linda Coverdale, 2002).
- Un roman russe (2007) (A Russian Novel (UK)/My Life as a Russian Novel (US), translated by Linda Coverdale, 2010)
- D'autres vies que la mienne (2009) (Other Lives But Mine (UK) and Lives Other Than My Own (US), translated by Linda Coverdale, 2012)
- Limonov (2011), a biography of Eduard Limonov (Limonov: The Outrageous Adventures, translated by John Lambert, 2015)
- Le Royaume (2014) (The Kingdom: A Novel, translated by John Lambert, 2017)
- Il est avantageux d'avoir où aller (2016) (97,196 Words: Essays, partial translation into English by John Lambert, 2019)
- Yoga (2020), (translated by John Lambert, 2022)
- V13 (2022)
Magyarul megjelent
szerkesztés- A bajusz (La moustache) – Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2006 · ISBN 963748647X · Fordította: Földes Györgyi
- Isten országa (Le Royaume) – Helikon, Budapest, 2021 · ISBN 9789634791935 · Fordította: Lőrinszky Ildikó
Filmei
szerkesztés- 1996: la Classe de Neige by Claude Miller, Carrère azonos című könyvének adaptációja.
- 2002: L'Adversaire by Nicole Garcia and Daniel Auteuil, screenwriter.
- 2003: Retour à Kotelnitch, director.
- 2005: La moustache, rendező és forgatókönyvíró Emmanuelle Devos és Vincent Lindon mellett.
- 2009: Je suis heureux que ma mère soit vivante, Carrère cikke alapján.
- 2011: Toutes nos envies, a D'autres vies que la mienne című könyvéből adaptálva.
- 2021: Ouistreham, laza adaptáció Florence Aubenas's The Cleaning Lady (A takarítónő) című könyvéből.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a születési helyből következtetve
- ↑ https://www.lexpress.fr/culture/le-premier-prix-des-prix-litteraires-consacre-emmanuel-carrere-et-limonov_1061796.html
- ↑ http://www.lalettredulibraire.com/Palmar%C3%A8s-du-Prix-litt%C3%A9raire-le-Monde
- ↑ Premio FIL de Literatura (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 29.)
- ↑ http://www.lalettredulibraire.com/Palmar%C3%A8s-du-prix-de-la-BnF
- ↑ https://www.fpa.es/es/premios-princesa-de-asturias/premiados/2021-emmanuel-carrere.html?texto=acta&especifica=0, 2022. január 31.
- ↑ A család neve Carrère volt, amelyhez Louis hozzáadta a d'Encausse nevet, anyja Dencausse nevéből.
- ↑ Parker, Ian. Emmanuel Carrère writes his way through a breakdown (2022. július 4.)
- ↑ a b Zourabichvili, François. Deleuze: A philosophy of the event. Edinburgh University Press, 30. o. (2012. december 11.)
- ↑ Mediator : Nathalie et Marina Carrère, les sœurs "ennemies" de l'affaire. Le Monde, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b c d e f Emmanuel Carrère. The Paris Review (2013. december 11.)
- ↑ Jean-Claude Romand (1954. február 11. –) francia ámokfutó és szélhámos, aki 18 éven át orvosnak adta ki magát, majd 1993 januárjában megölte feleségét, gyermekeit és szüleit.
- ↑ Emmanuel Carrère: Betraying confidences. The Guardian, 2010. október 19.
- ↑ Julian Barnes on Limonov by Emmanuel Carrère review – portrait of a political punk. The Guardian, 2014. október 24.
- ↑ Wood, James. The Radical Origins of Christianity (2017. július 3.)
- ↑ Flaherty, Colleen. „Banning a Book, in the Name of 'True Academic Freedom'”, Inside Higher Ed, 2019. január 15. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
- ↑ (2017. október 20.) „Orbiting Jupiter: my week with Emmanuel Macron” (brit angol nyelven). ISSN 0261-3077. (Hozzáférés: 2018. december 6.).
- ↑ Carrère, Emmanuel: 'There are no words for the horror': the story of my madness. The Guardian, 2022. május 19.
- ↑ Domestico, Anthony: Continuing not to die. Commonweal, 2023. február 17.
- ↑ Procès du 13-Novembre : Emmanuel Carrère publiera en septembre ses chroniques judiciaires. ouest-france, 2022. május 17.
- ↑ „Carrère sort le premier livre sur le procès des jihadistes”, Le Matin , 2022. szeptember 1.
- ↑ Emmanuel Carrère, lauréat du prix Aujourd’hui 2022. Le Point, 2022. október 13.
- ↑ „Hollywood Reporter: Cannes Lineup”, hollywoodreporter. [2010. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 15.)
- ↑ The Jury for the Cinéfondation and Short Films. Cannes Film Festival. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 29.)
- ↑ Elkin, Lauren: They were like us and we were like them. The New Inquiry, 2012. július 20.
- ↑ Hughes, Kathryn: 97,196 Words by Emmanuel Carrère review – essays from a French superstar writer. The Guardian, 2019. december 13.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Emmanuel Carrère című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Emmanuel Carrère az Internet Movie Database oldalon (angolul)
