Eukaliptusz

Eukaliptusz
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids II;
Rend:	Mirtuszvirágúak (Myrtales);
Család:	Mirtuszfélék (Myrtaceae);
Alcsalád:	Myrtoideae;
Nemzetség-; csoport:	Eucalypteae;
Nemzetség:	Eucalyptus; L'Hér.
Fajok
	lásd a szövegben
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Eukaliptusz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Eukaliptusz témájú médiaállományokat és Eukaliptusz témájú kategóriát.

Az eukaliptusz (Eucalyptus) a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjának legkiterjedtebb nemzetsége. Több mint hétszáz fajt számlál; ezek többségét Ausztráliából és Tasmaniából írták le. Túlnyomó többségük örökzöld, de vannak lombhullató fajok is.

Elnevezése

Tudományos nevét Linné a görög ευ, „jól”, és καλυπτος, „elrejtve” szavakból származtatta arra utalva, hogy bimbóit rügysapka (operculum) borítja — ez eleinte elrejti a virág részeit.^[1]^[2]

Származása, elterjedése

Az ausztrál flórabirodalomban (Australis) endemikus. A Wallace-vonaltól nyugatra csak a termesztett fajok telepített erdői nőnek.

Megjelenése, felépítése

Hamvaskék vagy hamvaszöld levelei a fiatal hajtásokon levélnyél nélküliek, szárölelők. Az idősebb levelek lándzsásak, illetve sarlósan keskenyek, hosszuk akár a 35–40 cm-t is elérheti. Megdörzsölve vagy szétmorzsolva jellegzetes illatot árasztanak.

Bimbóit csésze és párta helyett rügysapka borítja. Amikor eljön a virágnyílás ideje, a fedőlap lehullik, és dús nyalábban előbukkan a porzók színpompás tömege. Erre azért van szüksége, mert a legtöbb fajt madarak porozzák be, márpedig a madarak szaglása gyönge. Épp ezért az eukaliptusz virágainak szinte alig van szaga – a madarakat a látvány vonzza. Egyes fajait más állatok porozzák be – mint például az oposszumok vagy a repülő róka. A magányosan álló virágok korong alakúak; a legtöbb fajé fehér vagy sárga, de némely fajé (például Eucalyptus caesia) vörös. Az apró magokat a fordított harang alakú, 2–3 cm-es toktermések kiszáradása után a szél szórja szét.

Életmódja, termőhelye

Hosszú, keskeny levelei függőlegesen csüngenek a hajtásokról úgy, hogy élükkel forduljanak a Nap felé, ezért erdei jóformán árnyéktalanok, burjánzik bennük az aljnövényzet. Párologtatását a levelek állásával szabályozhatja, és ez főleg a száraz, forró időszakokban válik előnyére.

A golyós eukaliptusz (lázfa, Eucalyptus globulus) egyéves korában már három méteres, ötévesen 10–15 méter magas, átmérője pedig eléri a 20 cm-t. A harmincéves eukaliptusz akkora, mint a kétszáz éves tölgy. Egy hektár eukaliptusz erdő húsz év alatt 800 köbméter faanyagot is adhat – más fák ezt a mennyiséget 100–120 esztendő alatt állítják elő.

Túlnyomó többségük örökzöld, de tíz, Ausztrália északi részén élő faj a nyári forróságban elhullatja lombját.

A hírhedt ausztrál bozót- és erdőtüzek azért terjednek olyan gyorsan, mert az eukaliptuszolajat tartalmazó hajtások, levek és a lehulló száraz kéregdarabok is könnyen lángra lobbannak. Nagy szárazságok idején különösen könnyen gyúlnak meg a finom, vattaszerű pihék, és a tüzes foszlányokat a szél messze fújhatja. Az 1939-es nagy canberrai tűzvész is úgy keletkezett, hogy a szél izzó kéregfoszlányokat vitt a városba – húsz kilométerről! A tűz ellen a növény tökéletesen védekezik: a megperzselt fák gyakran újra rügyeznek, a hamu alatt maradt magokból pedig kihajt az újulat.

A fagyokat legtöbbjük rosszul viseli, de vannak hidegtűrő fajaik is:

tasmániai havasi eukaliptusz (Eucalyptus gunnii),
ausztrál havasi eukaliptusz (Eucalyptus niphophila),
cserjés eukaliptusz (Eucalyptus coccifera) – megközelítőleg ‒15 °C-ig. Ezt a képességüket jelentősen befolyásolja a mikroklíma, a talaj nedvességtartalma és a növény egészségi állapota.

Levele a közkedvelt koalák egyetlen tápláléka. A koala (a bennszülöttek nyelvén: „vizet nem ivó”) nemcsak éhségét, de szomját is ezzel csillapítja. Sosem iszik: elég neki a levelekben talált nedvesség.

Felhasználása

A több mint félezer faj többsége fontos haszonfa. Egyesek fája tömör, súlyos keményfa, még a tölgyénél és a dióénál is keményebb. Az ilyent a farontó bogarak nem károsítják és alig korhad, ezért előszeretettel használják cölöpnek, telefon- és villanypóznának, építenek belőle hajókat. A legértékesebb fajták fáját ausztráliai mahagóni néven forgalmazzák.

Más, gyorsan növő fajokból papírt gyártanak. A gyors növekedéshez rengeteg vizet párologtat, ezért kimondottan a mocsarak kiszárítására is ültetik – ezt a tulajdonságát (amit az erdők árnyéktalansága is segít) a malária elleni küzdelemben is felhasználják. Hatalmas gyökérrendszerével egy hektárnyi eukaliptusz erdő 12 ezer tonna vizet is fölvesz a talajból egy év alatt.

Az Eucalyptus globulus azért kapta a „lázfa” nevet, mert meghűlésekre használatos illóolajat termel. Más fajok illóolaja riasztja a maláriaszúnyogokat (Anopheles).

A malletfa (Eucalyptus occidentalis) kérgéből festéket nyernek ki, a vörös eukaliptusz (ausztráliai kinó, Eucalyptus rostrata) kérgéből pedig festéket és cserzőanyagot.^[3]

Az eukaliptusz textilipari felhasználásra alkalmas rostokat nem tartalmaz ugyan, de a belőlük kivont cellulózból viszkóz- vagy lyocell-eljárással mesterséges szálasanyagot gyártanak.^[4]

Illóolajának gyógyhatása

Az illóolajok kivonásához vízgőzzel desztillálják a fiatal ágakat és leveleket. Olaja a cineolnak köszönhetően antiszeptikus, nyákoldó és hűsítő hatású, kiváló köptető, görcsoldó. Légúti megbetegedések kezelésében inhalálásra, a fogászatban szájöblítésre használják. Ezzel készül a torokfájásra használatos eukaliptuszcukorka A cineolnak köszönhetően az eukaliptuszolaj baktériumölő hatása vetekszik a karbolsavéval.

Az eukaliptusz illóolaja azon kevés illóolajok közé tartozik, amelyek a vírusokat is ölik (ilyen még a teafa illóolaja is).^[forrás?]

A levelek kivonatával sebeket, keléseket kezelnek, emellett közismert fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő. A brazíliai népi orvoslásban több eukaliptusz fajt meghűlés, nátha és egyéb, lázzal járó légúti fertőzések kezelésére használnak.

Az eukaliptuszligetek illatos levegője aromaterápiára még a fenyvesekénél is egészségesebb. Meleg, verőfényes napokon a levegő egy köbméterében akár 2,5 mg illóolaj is lehet.

Kivonatával az édesiparban cukorkákat ízesítenek.

Az eukaliptusz illóolajában kuminaldehid^[5] található.

Bebizonyosodott, hogy a kuminaldehid, kis molekulaként, gátolja az alfa-szinuklein csomósodását,^[6] amely olyan súlyos neurodegeneratív betegségekben játszik szerepet, mint a Lewy-testek által okozott elmebaj,^[7] Parkinson-kór, és multiszisztémás atrófia.^[8]

Hatóanyagai

A közismert eukaliptuszolaj a levél szövetében lévő kis hólyagokban gyűlik össze, és mennyisége elérheti a levél össztömegének 5%-át. Emellett triterpéneket, floroglucin származékokat, cserzőanyagokat tartalmaz: a golyós eukaliptusz (Eucalyptus globulus) és az Eucalyptus astrigens lehámló kérgének csersavtartalma eléri a 7%-ot – és egy hektárról nemritkán 120 tonna kéreg is összegyűjthető.

Az illóolaj összetétele és aromája fajonként más és más. Így például a citromillatú eukaliptusz (Eucalyptus citriodosa) illóolajának több mint a fele citronellol, és illatát ez a kifejezetten citromszagú anyag határozza meg. A golyós, a hamvas és a vesszős eukaliptusz illóolajának 80%-a (1,8-cineol), más néven eukaliptol. Ez a legismertebb, enyhén kámforos szagú, hűsítő, kesernyés ízű, fertőtlenítő és konzerváló hatású eukaliptuszolaj.

Természetes rovarriasztó készítmények egyik összetevője.

Termesztése

Az európaiak 16. századtól telepítették a Földközi-tenger partvidékén – eleinte csak dísznövényként, majd mind inkább ipari célokra. Manapság különösen sok van Spanyolországban, Brazíliában, Indonéziában, és számos ipari ültetvényen nő Afrikában is. Az Atlanti-óceán szigetein (Madeira stb.) gyakorlatilag felhagytak termesztésével; az egykori ültetvények elvadultak.

A legtöbb faj nem igényel előkezelést, de az alábbi (főleg hidegtűrő) fajokat:

E. coccifera,
hegyi gumifa (E. dalrympleana),
E. elata,
E. glaucescens,
hegyi szürke gumifa (E. goniocalyx),
E. niphophila,
E. perriniana,
E. regnans,
E. stellulata

célszerű 4–6 hetes hidegkezelés (hűtőszekrényben) után vetni. Csíráztató közegnek jó a homok (önmagában vagy kertészeti perlittel 1:3 arányban keverve). Elsődleges szempont a jó vízáteresztő képesség, de ügyelni kell arra is, hogy maradjon nedves, mert a csírázó magok elpusztulhatnak, ha teljesen kiszáradnak. A csírázás ideje rendesen 2-3 hét.

A 4–5 cm-es magoncokat egyesével ültessük külön cserepekbe, laza szerkezetű, homokos talajba. Tartsuk a földjüket nedvesen!

Tavasszal a gyümölcsfákhoz hasonló módon próbálhatjuk őket kiültetni. A nagyon kötött talajok szerkezetét legalább az ültetőgödörben javítsuk, hogy a gyökerek a kezdeti időszakban zavartalanul fejlődhessenek.

Az első télen lehetőleg takarjuk a növényeket. Ha megfelelően gondoskodunk róluk, kellemes eukaliptusz illat lengi be kertünket.

Eukaliptuszt a lakásban is tarthatunk: ott nem nő faóriássá, de a legyeket és a szúnyogokat elkergeti.

Fajai

Bővebben: Eukaliptuszfajok listája

Jegyzetek

↑ Gledhill, David. The Names of Plants, 4, Cambridge University Press, 158. o. (2008). ISBN 978-0-521-86645-3. Hozzáférés ideje: 2014. január 29.
↑ Turcsányi Gábor; Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan: Virágos rendszertan: A mirtuszvirágúak rendje – Myrtales (html). tankonyvtar.hu, 2005. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
↑ Járainé Komlódi Magda: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 24. old.
↑ How sustainable are textiles made from eucalyptus? An investigation into the fiber. (Hozzáférés: 2022. július 5.)
↑ A kuminaldehid megtalálható még a kömény, mirha, fahéj és más illóolajokban is.
↑ Morshedi D, Aliakbari F, (2012. Spring). „The Inhibitory Effects of Cuminaldehyde on Amyloid Fibrillation and Cytotoxicity of Alpha-synuclein”. modares journal of medical sciences: pathobiology 15 (1), 45–60. o.
↑ Arima K, Uéda K, Sunohara N, Hirai S, Izumiyama Y, Tonozuka-Uehara H, Kawai M (1998. October). „Immunoelectron-microscopic demonstration of NACP/alpha-synuclein-epitopes on the filamentous component of Lewy bodies in Parkinson's disease and in dementia with Lewy bodies”. Brain Res. 808 (1), 93–100. o. DOI:10.1016/S0006-8993(98)00734-3. PMID 9795161.
↑ Arima K, Uéda K, Sunohara N, Arakawa K, Hirai S, Nakamura M, Tonozuka-Uehara H, Kawai M (1998. November). „NACP/alpha-synuclein immunoreactivity in fibrillary components of neuronal and oligodendroglial cytoplasmic inclusions in the pontine nuclei in multiple system atrophy”. Acta Neuropathol. 96 (5), 439–44. o. DOI:10.1007/s004010050917. PMID 9829806.

Források

HáziPatika.com: Eukaliptusz
Erősebb a tölgynél, gyorsabban nő bármelyik más fánál (Megszűnt a lap. Te is segíthetsz megfelelő hivatkozást találni!)
Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 566–567. o. ISBN 963-85773-5-5
Óriások és matuzsálemek
Növénykatalógus: Eucalyptus

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Gledhill, David. The Names of Plants, 4, Cambridge University Press, 158. o. (2008). ISBN 978-0-521-86645-3. Hozzáférés ideje: 2014. január 29.

[2] Turcsányi Gábor; Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan: Virágos rendszertan: A mirtuszvirágúak rendje – Myrtales (html). tankonyvtar.hu, 2005. (Hozzáférés: 2014. január 29.)

[3] Járainé Komlódi Magda: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 24. old.

[4] How sustainable are textiles made from eucalyptus? An investigation into the fiber. (Hozzáférés: 2022. július 5.)

[5] A kuminaldehid megtalálható még a kömény, mirha, fahéj és más illóolajokban is.

[6] Morshedi D, Aliakbari F, (2012. Spring). „The Inhibitory Effects of Cuminaldehyde on Amyloid Fibrillation and Cytotoxicity of Alpha-synuclein”. modares journal of medical sciences: pathobiology 15 (1), 45–60. o.

[pmid9795161-7] Arima K, Uéda K, Sunohara N, Hirai S, Izumiyama Y, Tonozuka-Uehara H, Kawai M (1998. October). „Immunoelectron-microscopic demonstration of NACP/alpha-synuclein-epitopes on the filamentous component of Lewy bodies in Parkinson's disease and in dementia with Lewy bodies”. Brain Res. 808 (1), 93–100. o. DOI:10.1016/S0006-8993(98)00734-3. PMID 9795161.

[pmid9829806-8] Arima K, Uéda K, Sunohara N, Arakawa K, Hirai S, Nakamura M, Tonozuka-Uehara H, Kawai M (1998. November). „NACP/alpha-synuclein immunoreactivity in fibrillary components of neuronal and oligodendroglial cytoplasmic inclusions in the pontine nuclei in multiple system atrophy”. Acta Neuropathol. 96 (5), 439–44. o. DOI:10.1007/s004010050917. PMID 9829806.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]