Wikipédia

Fónagy Iván

(1920–2005) nyelvész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 28.

Fónagy Iván (Budapest, 1920. április 8. – Párizs, 2005. április 11.) a nyelvelmélet, a hangtan, a stílus, a költői nyelv és a mélylélektan úttörő kutatója, a nyelvtudományok doktora, az MTA tagja. Nagybátyja Polonyi Elemér zongoraművész, zeneszerző.

Fónagy Iván
Született1920. április 8.[1]
Budapest[2]
Elhunyt2005. április 11. (85 évesen)[1]
Párizs
Állampolgárságamagyar
HázastársaBaráth Judit
(h. 1943–?)[3]
Foglalkozása
  • filológus
  • nyelvész
  • pszichoanalitikus
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Fónagy Iván témában.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Apja Fónagy (Fuchs) Béla (1875–1962) építészmérnök, az OMIKE Műbarátok Körének elnöke,[4] anyja Polonyi Ilona (1885–1937)[5] volt.[6] Középiskolai tanulmányait a budapesti Mátyás Király Gimnáziumban végezte. Európai színvonalú nyelvészeti tudományos iskolázottságát a Pázmány Péter Tudományegyetemen – főként Laziczius Gyulánál, a prágai iskola prominens képviselőjénél –, Kolozsvárott és Párizsban szerezte. A költői nyelv nyelvészeti vizsgálata terén Gáldi László volt a mestere, pszichoanalitikai képzettségét pedig Hermann Imrének köszönhette. 1949-ben fejezte be egyetemi tanulmányait (francia nyelv és irodalom, német nyelv és irodalom, és fonetika szakokon). Lektor és fordító, majd az MTA Titkári Hivatalában dolgozott, 1950-től a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének volt tudományos munkatársa, majd 1959-től 1967-ig osztályvezetője. 1964-65-ben tanulmányúton volt az USA-ban.
1967. augusztus 1-jétől a szegedi József Attila Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékén egyetemi tanár, de ez az 1967/68-as tanév igen rövidre sikerült, mert közben meghívást kapott Párizsba, s 1967-től 1970-ig a Sorbonne vendégtanára. 1970-ben részt vett University of New York, Buffalo, Institute of Linguistics of the Linguistic Society of America tanfolyamán. 1971-ben végleg választott második hazájában, Párizsban telepszik le, nyugdíjba vonulásáig a CNRS kutatóprofesszora (directeur de recherche).

Kapcsolatai nem szűntek meg a hazai tudományos élettel, folyamatosan publikált magyarországi nyelvtudományi, irodalomtudományi könyvsorozatokban, lexikonokban, konferencia-kiadványokban, folyóiratokban, 1989 után pszichoanalitikai kiadványokban is. Az 1980-as évek vége felé közeledve egyre több munkája jelent meg önálló kötetekben Magyarországon is, s azokat jeles szakmai orgánumokban ismertették.[7][8][9] A leglényegesebb természetesen az, hogy tudományos eredményeivel Fónagy hatékony segítséget nyújtott a hazai tudományos közéletben dolgozóknak is. A hatás-vizsgálat nem egy lexikon-cikk feladata, de a téma súlyát alátámasztandó mégis utalunk Lengyel András irodalomtörténész muzeológus két filológiai kutatására, amelyekben Fónagy egyes pszichoanalitikai eredményeire és metafora felfogására is jelentékenyen támaszkodott témái sikeres kibontása érdekében.[10][11] Fónagy előadásokat tartott, részt vett hazai konferenciákon, szakmai megbeszéléseken mind a nyelv- és irodalomtudomány területén, később a pszichoanalízis területén is.[12] Tagja volt számos hazai és külföldi tudományos társaságnak.

A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta külső tagjai közé.[13]

Főbb művei

szerkesztés
 Bővebben: Fónagy Iván műveinek listája
  • A mágia és a titkos tudományok története (1943, 1989, 1999)
  • A mozgalmi nyelvről (J. Soltész Katalinnal, 1954)
  • A hangsúlyról (1958)
  • A költői nyelv hangtanából (1959, 1989)
  • A magyar beszéd dallama (Magdics Klárával, 1967)
  • Füst Milán: Öregség. Dallamfejtés (1974)
  • La métaphore en phonétique (1980)
  • Situation et signification (1982)
  • La repetizione creativa (1982)
  • La vive voix : essais de psycho-phonétique (1983, 1991)
  • La vive voix : doktori értekezés tézisei (1988)
  • A költői nyelv hangtanából; 2. jav. kiad.; Akadémiai, Budapest, 1989
  • Gondolatalakzatok, szövegszerkezet, gondolkodási formák (1990)
  • Le lettere vive. Scritti di semantica (1993)
  • Rögződés és változás a nyelvben (1998)
  • A költői nyelvről (1999)
  • Languages within Language (2001)
  • Dynamique et changement (2006)

Fordítások

szerkesztés
  • Johann Pezzl: A vallás komédiája. – Részlet a "Faustin avagy a filozófia százada" c. regényből.= Álszentek cselekedetei. (1953)
  • Georg Forster: Válogatott írásai (1953)
  • Willi Bredel: Az unokák (1956)
  • Blaise Pascal: Gondolatok (1943, 1944)
  • Bertolt Brecht: Carrar asszony puskái : dráma egy felvonásban (1955)
  • Heine napjai : levelek, cikkek, beszélgetések (1956)[14]
  • Bertolt Brecht: Kalendárium (1958)
  • Jules Lemaitre: A szirén (1957)
  • Prosper Mérimée: Spanyolországi levelek (1957)
  • Honoré de Balzac: Pajzán históriák (1957)[15]
  • Prosper Mérimée: Ördög az asszony avagy Szent Antal megkísértése : elbeszélés (1958)
  • Bertolt Brecht színművei (1964)[16]
  • Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje (1966)
  • Stefan Zweig: Sakknovella (1945)[17]
  • Stefan Zweig: Sakknovella (1976)[18]
  • Stefan Zweig: Sakknovella (1957, 1959, 1996, 2002, 2005)
  • Stefan Zweig: Égő titok. Sakknovella : kisregények (1966)[19]
  • Stefan Zweig: Novellák (1995)[16]
  • Stefan Zweig: Érzések zűrzavara : elbeszélések (1968, 1972, 1977)[16]

Díjai

szerkesztés

Szervezeti tagságai

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  3. ↑ „Házasságkötésük”, Magyar Nemzet, 1943. december 2., 10. oldal (Hozzáférés: 2021. január 28.) 
  4. ↑ Fónagy Béla (1927. október) Mult és Jövő, 17. évfolyam
  5. ↑ Fónagy Béláné halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 524/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 28.)
  6. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 138/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 28.)
  7. ↑ Büky László, a SZTE Magyar Nyelvészeti tanszék vezetője: Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából c. könyvéről (2. jav. kiad. Budapest Akadémiai Kiadó, 1989. 266 p.) = Magyar Tudomány, 1990/2. sz. pp. 234-235.
  8. ↑ Büky László: Fónagy Iván: A költői nyelvről c. könyvéről (Budapest Corvina, 1999. 527 p.) = Édes Anyanyelvünk, 21 (5) 1999, pp.16.
  9. ↑ Büky László: Fónagy Iván: A költői nyelvről c. könyvéről (Budapest Corvina, 1999. 527 p.) = Magyar Nyelv, 96. 2000, pp. 373-376.
  10. ↑ Lengyel András: Kosztolányi, Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-benHollós István és a nyelv pszichoanalitikus felfogása = Új Forrás, 1998
  11. ↑ Lengyel András: Németh László Shylock-metaforája : egy metafóra értelme és eszmetörténeti szerepe. In: Utak és csapdák. Budapest : Tekintet, 1994. pp. 193-223. ISBN 963721724X
  12. ↑ Kiefer Ferenc: Megemlékezés = Magyar Tudomány, 2005 no 9. pp. 1170.
  13. ↑ a b MTA: Az MTA tagjai. [2007. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 6.)
  14. ↑ Heinrich Heine
  15. ↑ Adorján Mihállyal
  16. ↑ a b c et al.
  17. ↑ 77 o.
  18. ↑ 169 o.
  19. ↑ 190 o.

Források

szerkesztés
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 604. o. ISBN 963-05-6805-5  
  • Szegedi egyetemi almanach /JATE Szeged, 1996. 1. köt. ISBN 9634820379 Fónagy Iván szócikk ld. 119. o.
  • Magyar és nemzetközi ki kicsoda (1996): (Több mint 14 000 kortársunk életrajza), főszerk. Hermann Péter, Budapest, Biográf, 1995, ISBN 9637943862 Fónagy Iván szócikkét ld. 307. o.
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 Fónagy Iván szócikkét ld. I. köt. 508. o.
  • Névpont
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fónagy_Iván&oldid=26555326”
  NODES
eth 1