Farkasalma

Farkasalma
	A. grandiflora
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Magnoliidae;
Rend:	Borsvirágúak (Piperales);
Család:	Farkasalmafélék (Aristolochiaceae);
Nemzetség:	Aristolochia; L.
Típusfaj
	Aristolochia rotunda; L.
Szinonimák
	Hocquartia Dum.; Isotrema Raf. (disputed);
Fajok
	szövegben
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Farkasalma témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasalma témájú kategóriát.

A farkasalma (Aristolochia) a farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjának névadó nemzetsége, hozzávetőlegesen 500 fajjal.

Származása, elterjedése

A fajok többsége dél-amerikai, de a hideg égöv kivételével az egész Földön elterjedt. Magyarországon egyetlen faj, a közönséges farkasalma (A. clematitis) fordul elő.

Jellemzői

A legtöbbjük kúszónövény, de előfordulnak közöttük cserjék és lágyszárúak is. Egyszerű, váltakozó állású leveleik szív alakúak, nyelesek, ép szélűek. A virágok a levelek hónaljában nyílnak egyesével, vagy többesével. A párta zigomorf, a szirmok összenőttek, alul felfúvódottak, feljebb szűk csövet formálnak, majd fajonként változó méretű és színű nyelvszerű lebenyben végződnek. A porzószálak egymással és a bibével is összenőttek. A magház alsó állású, 4-6 rekeszű.

Megporzása

A farkasalmák virágai speciális rovarcsapdaként működnek. Először a bibe érik meg, eközben a párta csövében lévő szőrök a virág belseje felé törekvő rovarok (elsősorban legyek) elől elhajlanak, de visszafelé már nem engedik őket. A rovarok a magukkal hozott virágporral megtermékenyítik a bibét, majd hosszabb-rövidebb várakozásra kényszerülnek, amíg a porzók is beérnek. Miután ez megtörténik, a pártacsőben lévő szőrök elhervadnak és szabadon engedik az immár friss virágporral behintett rovart.

Felhasználása dísznövényként

Kertekben olykor előfordul az A. durior és a pipavirág (A. macrophylla). Mindkettő magasra kúszó díszcserje.

Élettani hatása

A farkasalmaféléknek erős rákkeltő és vesemérgező hatásuk van. Az ilyen összetevőt tartalmazó termékeket a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) 1-es csoportba tartozó karcinogénekként sorolja be.^[1] Több mint 100 olyan veseelégtelenségi esetet dokumentáltak, amelyet ez a növény okozott.^[2]^[3] Feltételezések szerint a farkasalma magokkal fertőzött gabona fogyasztása ún. balkán nephropathiát okozott főleg Délkelet-Európában.^[4] A negatív hatásokért főleg az ilyen növényekben található arisztolsav (latinul: acidum aristolochicum, angolul: aristolochic acid) tehető felelőssé.

Ismertebb fajok

Jegyzetek

↑ American Cancer Society (2006)
↑ Cosyns, J. P. (2003). Aristolochic acid and 'Chinese herbs nephropathy': a review of the evidence to date. Drug Saf. 26(1):33-48.
↑ Növeli a veserák kockázatát egy népszerű gyógynövény - cikk az Origón.
↑ Grollman, A. P., et al.: Aristolochic acid and the etiology of endemic (Balkan) nephropathy, PNAS, (2007).

Források

Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág. 2012. 75. o. ISBN 978-963-08-4345-4
Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár

Kapcsolódó szócikkek

Farkasalmalepke

Nézd meg a farkasalma címszót a Wikiszótárban!

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] American Cancer Society (2006)

[2] Cosyns, J. P. (2003). Aristolochic acid and 'Chinese herbs nephropathy': a review of the evidence to date. Drug Saf. 26(1):33-48.

[3] Növeli a veserák kockázatát egy népszerű gyógynövény - cikk az Origón.

[4] Grollman, A. P., et al.: Aristolochic acid and the etiology of endemic (Balkan) nephropathy, PNAS, (2007).

[1]

[2]

[3]

[4]