Farkosférgek

Farkosférgek
	Evolúciós időszak: Kambrium – jelenkor
	Ottoia prolifica lenyomata
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Alország:	ParaHoxozoa;
Alországág:	Valódi szövetes állatok (Eumetazoa);
Csoport:	Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria);
Csoport:	Eubilateria;
Csoport:	Ősszájúak (Protostomia);
Főtörzs:	Vedlő állatok (Ecdysozoa);
Csoport:	Scalidophora;
Törzs:	Farkosférgek (Priapulida); Théel, 1906
Rendek
	Halicryptomorpha; Meiopriapulomorpha; †Ottoiomorpha; Priapulomorpha; †Selkirkiomorpha; Seticoronaria rendbe sorolatlan, kihalt nem: †Eximipriapulus; ;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Farkosférgek témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Farkosférgek témájú kategóriát.

A farkosférgek (péniszférgek, Priapulida) a kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) közé sorolt ősszájúak (Protostomia) főtörzsében a Scalidophora klád három törzsének egyike.

Nevük arra utal, hogy egyes fajok kinyújtható, tüskés ormánya az emberi péniszhez hasonló alakú lehet. A 21. század elején a teljes törzsnek összesen 18 faja ismert.^[1]

Származásuk, elterjedésük

A klád három törzse^[2] közül először a páncélosférgek (Loricifera) váltak külön, így a farkosférgek az övesférgecskék (Kinorhyncha) testvércsoportja. Hosszú evolúciós idejük miatt képviselői a Föld valamennyi tengerében megtalálhatóak.

A Burgess-pala leletei alapján recens fajaikat egy egykor jóval jelentősebb törzs túlélő maradékának tekinthetjük. Első fosszíliák a középső kambrium időszakból kerültek elő; valószínűleg ők voltak e kor fő ragadozói.^[1]

Megjelenésük, felépítésük

Néhány centiméter hosszú testük előtörzsre és a tulajdonképpeni törzsre tagolódik; utóbbin 25 hosszanti borda húzódik végig. Sajátosságuk, hogy az előtörzs a testüregbe visszahúzható és onnan (táplálkozás céljából) kidugható.^[1]

Nevüket onnan kapták, hogy törzsük lebenyes szerkezetű farokfüggelékben végződik. Szelvényezettséget nem mutatnak.

Nincsenek véredényeik és ezzel keringési rendszerük, de testfolyadékukban előfordulhat egy, a gáz szállítására alkalmas színanyag, a hemerythrin.

Életmódjuk, élőhelyük

Kizárólag tengerekben fordulnak elő, ahol a parthoz közel, az iszapban élnek. Lassan mozgó gerinctelen állatokkal, például soksertéjűekkel (Polychaeta) táplálkoznak.^[1]

Igen érzékenyek a víz oxigéntartalmának változására, ezért ezt jelző indikátorszervezeteknek tekintik őket. Posztembrionális fejlődésük módja az úgynevezett kifejlés. A lárvák sokszor évek alatt, számos vedlés után érik el az ivarérett állapotot.

A nagyobb termetű fajok ragadozók.^[1]

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e Állatfajták listája
↑ Telford MJ, Bourlat SJ, Economou A, Papillon D, Rota-Stabelli O (2008. April). „The evolution of the Ecdysozoa”. Philos. Trans. R. Soc. Lond., B, Biol. Sci. 363 (1496), 1529–37. o. DOI:10.1098/rstb.2007.2243. PMID 18192181. PMC 2614232.

Források

Lőrinczi–Torma: Lőrinczi Gábor, Torma Attila, 2019: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. p. 15.
Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor: Állattan Archiválva 2021. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑ Állatfajták listája: AlegsaOnline: A priapulida

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[L-1] Állatfajták listája

[pmid18192181-2] Telford MJ, Bourlat SJ, Economou A, Papillon D, Rota-Stabelli O (2008. April). „The evolution of the Ecdysozoa”. Philos. Trans. R. Soc. Lond., B, Biol. Sci. 363 (1496), 1529–37. o. DOI:10.1098/rstb.2007.2243. PMID 18192181. PMC 2614232.

[1]

[2]