Fecskepapagáj

Fecskepapagáj
	Az antwerpeni állatkertben
	Természetvédelmi státusz
	Súlyosan veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae);
Alcsalád:	Rozellaformák (Platycercinae);
Nemzetség:	Rozellarokonúak (Platycercini);
Nem:	Lathamus; Gould, 1840
Faj:	L. discolor;
Tudományos név
	Lathamus discolor; White, 1790
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fecskepapagáj témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fecskepapagáj témájú médiaállományokat és Fecskepapagáj témájú kategóriát.

A fecskepapagáj (Lathamus discolor) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjében a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó Lathamus nem egyetlen faja.^[1]

Elterjedése

Egyike a két, évszakosan vonuló papagájfajnak. Tasmaniaban költ a déli nyár során, míg a telet az Ausztrál kontinensen tölti.

Megjelenése, felépítése

Alakja a rozellaformák és a lórik közötti, átmeneti jellegű: csőre és nyelve a lórikéra emlékeztet, egyéb vonásai azonban a rozellákéra. Egyesek fecskelórinak nevezik.

Alapszíne zöld, homloka, torka és szárnyának orma vörös, a kis szárnyfedők és az evezőtollak egy része világos-, némelyike viszont sötétkék.

Írisze sárga, a csőre barnás, a lába hússzínű.

Életmódja

Gyors röptű, társas madár; szinte megállás nélkül röpköd az erdő lombkoronájában. Jellemzően lágy táplálékon él; széklete is a lórikéhoz hasonlóan lágy.

Szaporodása

Fészkelési ideje mintegy öt hét; ebből kb. 3 hétig költ. Egy fészekalja 2–3 tojás.

Természetvédelmi státusz

A faj demográfiai adatainak modellezése azt találta, hogy a fecskepapagáj súlyosan veszélyeztetett.^[2] További modellezések kimutatták, hogy a nemi arány eltolódása és a tojók több hímmel való kopulációja az előre jelzettnél drasztikusabban csökkenti az egyedszámot.^[3] Genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy csak egyetlen populációja létezik a fajnak a vadonban, így a különböző időpontokban és helyeken előforduló fenyegetések potenciálisan az egész fajt érinthetik.^[4] Szakértői vélemények egyedszámukat körülbelül 2000 egyedre becsülték.^[5] A legújabb populációgenetikai eredmények azt sugallják, hogy ez túlzottan optimista, és a faj egyedszáma inkább a százas nagyságrendben mozoghat.^[6]

A faj költőterületén folyó súlyos erdőirtását régóta elismerik, mint a faj fő veszélyeztető tényezőjének.^[7] A fakitermelés az elmúlt évtizedekben már súlyos hatással volt az élőhelyekre, és bizonyítékok vannak arra, hogy az elmúlt 20 évben a fecskepapagájok költőterületeinek akár 23%-át is kivágták Tasmania déli régiójában.^[8] A behurcolt törpe erszényesmókusok tovább károsítják a fecskepapagájokat, különösen a tojások és a fészekben költő tojók predációja által.^[9]

Tartása

Lágy eleséggel, apró magvakkal, lisztkukaccal etethető.

Jegyzetek

↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. [2023. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. (Hozzáférés: 2023. május 24.)
↑ Heinsohn, Robert, Webb, Matthew; Lacy, Robert; Terauds, Aleks; Alderman, Rachael; Stojanovic, Dejan (2015. június 1.). „A severe predator-induced population decline predicted for endangered, migratory swift parrots ( Lathamus discolor )” (angol nyelven). Biological Conservation 186, 75–82. o. DOI:10.1016/j.biocon.2015.03.006.
↑ Heinsohn, Robert, Olah, George; Webb, Matthew; Peakall, Rod; Stojanovic, Dejan (2019. április 1.). „Sex ratio bias and shared paternity reduce individual fitness and population viability in a critically endangered parrot” (angol nyelven). Journal of Animal Ecology 88 (4), 502–510. o. DOI:10.1111/1365-2656.12922. ISSN 0021-8790.
↑ Stojanovic, D., Olah, G.; Webb, M.; Peakall, R.; Heinsohn, R. (2018. augusztus 1.). „Genetic evidence confirms severe extinction risk for critically endangered swift parrots: implications for conservation management” (angol nyelven). Animal Conservation 21 (4), 313–323. o. DOI:10.1111/acv.12394. ISSN 1367-9430.
↑ Garnett ST, Szabo JK,Dutson G. (2011) Action Plan for Australian Birds 2010. CSIRO, Melbourne
↑ Olah, G., Stojanovic D, Webb M, Waples R, Heinsohn R (2021. június 1.). „Comparison of three techniques for genetic estimation of effective population size in a critically endangered parrot” (angol nyelven). Animal Conservation 24 (3), 491–498. o. DOI:10.1111/acv.12655. ISSN 1367-9430.
↑ Saunders DL,Tzaros C (2011) National Recovery Plan for the Swift Parrot Lathamus discolor. Birds Australia, Melbourne
↑ Webb, Matthew H., Stojanovic, Dejan; Heinsohn, Robert (2019. december 26.). „Policy failure and conservation paralysis for the critically endangered swift parrot” (angol nyelven). Pacific Conservation Biology 25 (2), 116. o. DOI:10.1071/PC18020. ISSN 1038-2097.
↑ Stojanovic, Dejan, Webb, Matthew H.; Alderman, Rachael; Porfirio, Luciana L.; Heinsohn, Robert (2014. október 1.). „Discovery of a novel predator reveals extreme but highly variable mortality for an endangered migratory bird” (angol nyelven). Diversity and Distributions 20 (10), 1200–1207. o. DOI:10.1111/ddi.12214. ISSN 1366-9516.

Források

IUCN Red List: Swift Parrot
Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 78. old. ISBN 963 233 126 5
Hivatalos magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Olah2022-1] Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. [2023. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. (Hozzáférés: 2023. május 24.)

[2] Heinsohn, Robert, Webb, Matthew; Lacy, Robert; Terauds, Aleks; Alderman, Rachael; Stojanovic, Dejan (2015. június 1.). „A severe predator-induced population decline predicted for endangered, migratory swift parrots ( Lathamus discolor )” (angol nyelven). Biological Conservation 186, 75–82. o. DOI:10.1016/j.biocon.2015.03.006.

[3] Heinsohn, Robert, Olah, George; Webb, Matthew; Peakall, Rod; Stojanovic, Dejan (2019. április 1.). „Sex ratio bias and shared paternity reduce individual fitness and population viability in a critically endangered parrot” (angol nyelven). Journal of Animal Ecology 88 (4), 502–510. o. DOI:10.1111/1365-2656.12922. ISSN 0021-8790.

[4] Stojanovic, D., Olah, G.; Webb, M.; Peakall, R.; Heinsohn, R. (2018. augusztus 1.). „Genetic evidence confirms severe extinction risk for critically endangered swift parrots: implications for conservation management” (angol nyelven). Animal Conservation 21 (4), 313–323. o. DOI:10.1111/acv.12394. ISSN 1367-9430.

[5] Garnett ST, Szabo JK,Dutson G. (2011) Action Plan for Australian Birds 2010. CSIRO, Melbourne

[6] Olah, G., Stojanovic D, Webb M, Waples R, Heinsohn R (2021. június 1.). „Comparison of three techniques for genetic estimation of effective population size in a critically endangered parrot” (angol nyelven). Animal Conservation 24 (3), 491–498. o. DOI:10.1111/acv.12655. ISSN 1367-9430.

[7] Saunders DL,Tzaros C (2011) National Recovery Plan for the Swift Parrot Lathamus discolor. Birds Australia, Melbourne

[8] Webb, Matthew H., Stojanovic, Dejan; Heinsohn, Robert (2019. december 26.). „Policy failure and conservation paralysis for the critically endangered swift parrot” (angol nyelven). Pacific Conservation Biology 25 (2), 116. o. DOI:10.1071/PC18020. ISSN 1038-2097.

[9] Stojanovic, Dejan, Webb, Matthew H.; Alderman, Rachael; Porfirio, Luciana L.; Heinsohn, Robert (2014. október 1.). „Discovery of a novel predator reveals extreme but highly variable mortality for an endangered migratory bird” (angol nyelven). Diversity and Distributions 20 (10), 1200–1207. o. DOI:10.1111/ddi.12214. ISSN 1366-9516.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]