Festő pipitér

Festő pipitér
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Rend:	Fészkesvirágzatúak (Asterales);
Család:	Őszirózsafélék (Asteraceae);
Nemzetség:	Pipitér (Anthemis);
Faj:	A. tinctoria;
Tudományos név
	Anthemis tinctoria; L., 1753.
Szinonimák
	Cota tinctoria (L.) J. Gay ex Guss.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Festő pipitér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Festő pipitér témájú médiaállományokat és Festő pipitér témájú kategóriát.

A festő pipitér (Anthemis tinctoria) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó növényfaj.

Származása, elterjedése

Európában és Nyugat-Ázsiában honos, így hazánkban is. Észak felé egészen Skandináviáig hatol. Angliába és az Egyesült Államokba úgy hurcolták be.

Felépítése, megjelenése

Bokrosan növekedő, többnyire 20–50 cm magas, ritkábban akár 60–70 cm-re is megnövő, gyengén szőrös szárú gyomnövény.

Szárnyasan osztott lomblevelei elliptikusak, többnyire ülők, gyéren szőrösek, a fonákjuk szürkészöld. A szeletek lándzsásak, előre néző fogakkal.

Virágzata hosszú kocsányon fejlődő, mintegy 3 cm széles, magányos fészkekből áll. A vacok félgömb alakú, a pelyvalevelek lándzsásak, a fészekpikkelyek nemezesen szőrösek. A 12–25, aranysárga nyelves virág legfeljebb 10 mm hosszú. A csöves virágok hímnősek, öt összeforrt sziromlevéllel – porzólevelük is öt van. A magház alsó állású.

A 2–4 mm hosszú kaszattermések kopaszok, mindkét oldalukon 5–7 hosszanti bordával.

Életmódja, termőhelye

Kétéves vagy évelő.

Fénykedvelő pionír növény. Hazánk domb- és hegyvidékein leginkább száraz réteken, szántóföldeken, utak mentén, töltéseken, rézsűkön nő. A száraz, nyáron meleg, humuszban szegény, sekély rétegű, homokos vagy köves talajokon is jól fejlődik. Az agyagos, kötött talajon nem él meg. A szárazságot jól tűri. Árnyékos helyen nem él meg, a sós tengerparti levegőt jól viseli.

Júniustól egészen augusztusig virágzik; öntermékeny, rovarok porozzák be. Magvai augusztustól szeptemberig érnek be.

Felhasználása

Régebben festőnövénynek használták (timsóval pácolt virágaiból sárga festéket nyertek); újabban sziklakertekbe ültetik.

A népi gyógyászatban korlátozottan terjedt el:

a magvaiból készült olajjal Észak-Amerikában fülbetegséget, süketséget kezeltek;
a zöld növényi részek hatóanyagai gyulladáscsökkentők és serkentik a havi vérzést.

Gondozása

A téli hideg beállta előtt célszerű a tövét visszavágni, majd faforgáccsal vagy falevelekkel betakarni, mert kissé fagyérzékeny.

Források

Festő pipitér
Chr. Grey-Wilson, V. Goaman: Kerti Virágok. Fürkész könyvek. Gondolat, Budapest, 1990. pp. 60–61.
J-D. Godet: Európa virágai: Lágyszárúak. Officina Nova, Budapest, 1992. p. 136.
Gyógy- és fűszernövények
Festőnövények
Plants for a Future: Anthemis tinctoria

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap