A G.91 olasz sugárhajtású vadászbombázó repülőgépet a Fiat Aviazione tervezte és gyártotta.

G.91
Fiat G.91
Fiat G.91

Funkcióvadászbombázó repülőgép
Gyártó
  • Fiat Aviazione
  • Aeritalia
  • Flugzeug-Union Süd
TervezőGiuseppe Gabrielli
Gyártási darabszám770 db

Személyzet1 fő
Első felszállás1956 augusztus 9.
Szolgálatba állítás1958
Méretek
Hossz10,3 m
Fesztáv8,56 m
Magasság4,0 m
Szárnyfelület16,4 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg3100 kg
Max. felszállótömeg5440 kg
Hajtómű
Hajtómű1 × Bristol Siddeley Orpheus 803 gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő22,2 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség1075 km/h
Hatótávolság1150 km
Legnagyobb repülési magasság13 100 m
Emelkedőképesség30 m/s
Szárny felületi terhelése331 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet4 db 12,7 mm-es M2 Browning géppuska
vagy 2db 30 mm-es DEFA gépágyú
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz G.91 Gina témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

A G.91 terve 1953-ban jött létre, válaszul a NATO pályázatára, amely a tagállamok gépparkját volt hivatva egységesíteni. A NATO elvileg egy robusztus, kevés karbantartást igénylő vadászbombázót akart, amely a nem tökéletes, ideiglenes felszállópályákról is képes harci feladatokat végre hajtani, és a szárazföldi csapatokat a levegőből hatékonyan támogatni. A FIAT nyerte a pályázatot, méghozzá a gyorsaságának köszönhetően, mellyel az F-86-ost alapul véve tervezett egy gépet. Ez pedig tökéletesen megfelelt az előírt követelményeknek. Azonban egyelőre csak Németország, Olaszország, később Portugália vásárolta meg, mert számos más állam inkább az amerikai típusokban bízott.

A G.91R változatra alapozva egy igen jó felderítő repülőgép is készült, a G.91T.

A hatvanas években tovább fejlesztették G.91Y néven, de minőségében nem tudott elődei nyomába szegődni ezért csupán 67 darab készült belőle. Az utolsó G.91-el, egy T-géppel az Olasz Légierő repült 1995-ben.

Emlékműve a római Francesco Baracca légitámaszponton

szerkesztés


  • Niccoli, Riccardo. Repülők – A világ legismertebb repülőgéptípusai. Budapest: Magyar Könyvklub (2001). ISBN 963-547-473-3 
  NODES
os 4