Gránit

A gránit a leggyakoribb mélységi magmás kőzet, a leggyakoribb savanyú kőzet. Neve a latin granum = szemcse szóból származik.

Gránit
Adatok
Képződés típusa	Magmás
Szerkezet	durvakristályos
Szövet	durva-, közép- vagy aprószemű
Ásványos összetétel	főként kvarc, plagioklász és káliföldpát
Fajsúly	átlag: 2750 kg/m³
Előfordulás	A földkéreg számottevő része gránit.
A Wikimédia Commons tartalmaz Gránit témájú médiaállományokat.

Összetétele

Viszonylag könnyű, szilárd, durva kristályos kőzet. Három fő ásványa:

• az áttetsző, szürkés kvarc,
• a fehér vagy sárga plagioklász (oligoklász, illetve albit) és
• a rózsaszínű vagy fehér káliföldpát (ortoklász, néha mikroklin)

Kevesebb kvarcot tartalmazó változata a granoszienit; a kvarc nélkül, döntően földpátokból álló kőzet a szienit. Az olyan, kevés káliumot, de a szokásosnál több nátriumot (és kalciumot) tartalmazó gránitot, amiben káliföldpát nincs vagy mennyisége alárendelt, és helyette plagioklászt találunk, plagiogránitnak nevezzük.

Színét általában a földpátok határozzák meg.

Színes elegyrészként többnyire csillámokat tartalmaz:

• gyakrabban biotitot (biotitgránit),
• ritkábban muszkovitot (muszkovitgránit),
• esetleg mindkettőt (kétcsillámos gránit, mint például a Magas-Tátrában),
• néha-néha lítiumcsillámot.

A csillám helyett vagy mellett kőzetalkotó mennyiségig szaporodhat fel benne az amfibol (a leggyakrabban hornblende) is – ilyenkor amfibolgránitról beszélünk. Jellemző opak ásványa a magnetit (titanomagnetit). A színes és opak ásványok együttes mennyisége 5% körüli;

• ha ennél kevesebb, a gránit leukokrata,
• ha ennél több, a gránit melanokrata.

Ha még több benne a sárga és opak ásvány, továbbá kevesebb a káliföldpát és több, bázikusabb a plagioklász, úgy a kőzetet granodioritnak nevezzük: mint neve is mutatja, ez a gránit és a diorit közötti összetételű, átmeneti kőzet.

Leggyakoribb akcesszórikus ásványai:

• apatit,
• fluorit.

Ritkább akcesszórikus ásványai:

• andaluzit,
• berill,
• topáz,
• epidot,
• klorit,
• pirit,
• kalcit,
• kordierit,
• titanit,
• leukoxén,
• cirkon,
• turmalin (turmalingránit),
• hematit,
• kassziterit,
• grafit;
• nagyon ritka az augit.

Modális kémiai összetétele

• SiO₂ – 72,04%
• Al₂O₃ – 14,42%
• K₂O – 4,12%
• Na₂O – 3,69%
• CaO – 1,82%
• FeO – 1,68%
• Fe₂O₃ – 1,22%
• MgO – 0,71%
• TiO₂ – 0,30%
• P₂O₅ – 0,12%
• MnO – 0,05%

Szövete

A szemcsék mérete szerint lehet durva-, közép- vagy aprószemű – utóbbi az ún. mikrogránit. A szemcsék mérete a magma kihűlésének sebességétől függ: minél lassabban hűl ki, annál nagyobbak a kristályok. Azt a változatát, amelyben az aprószemű szövetben elszórtan nagy (úgynevezett porfíros) szemcsék fordulnak elő, gránitporfírnak nevezzük. Egészen finomszemű, kis mélységben megszilárdult változata a gránitaplit.

A porfíros szövetű gránitban (ritkábban más, de ugyancsak porfíros szövetű magmás kőzetekben is) időnként szélsőségesen durvakristályos, ún. pegmatitos lencséket-fészkeket találhatunk. Ezekben az egyes kristályok akár méteresre is megnőhetnek. A gránitpegmatitok közepén erősen megnyúlt kvarcmagot találunk, és azt veszik körül az óriásira nőtt földpátkristályok.

Kőzettani szempontból a gránitokat a csillámok és egynéhány színes szilikát alapján osztályozzák, így megkülönböztetnek biotit-, biotit-muszkovit-, amfibol- és piroxéngránitokat, éppen úgy mint a gnejszeknél. A luxulian olyan gránitféleség, amelyben a vörös színű földpátok között sok a turmalin és kevés a kvarc; ehhez hasonló összetételűek a turmalinpegmatitok (Toscana Gavorrano, Elba San Piero, Vogesek Chenarupt).

Képződését tekintve metamorf, hidrotermás úton is létrejött, amikor a szükséges anyagok oly zónába jutottak, melyben az elegyrészek kiválására a körülmények együtt voltak, a kvarc volt az utolsó, mely a még meglevő helyet kitöltötte, némely gránitok azonban eruptív módon is keletkezhettek s ezek mind intrúziókat képeznek metamorf palákban és palás meszes kőzetekben is.

Előfordulása

Pandúr-kő a Pákozdi-ingókövek természetvédelmi területen

A gránitok a földkéregnek számot tevő részét teszik úgy egymagukban, mint a gnejsszel és egyéb kristályos palákkal egyetemben, ahol azok magját képezik; a gránithegyek alakja kerekded felületű gömbszelethez hasonlít, vagy pedig több ezer km hosszú fennsíkokat képez, tömeges anyaga az őskori (laurentian-szisztéma) gránitrégióját alkotja, de ismeretesek a szilur, devon, sőt egyes helyeken még a jura földtörténeti korból is (Sziklás-hegység, Sierra Nevada É.-Amerikából és egynéhány európai tartományokból.) Előfordul még mint vándorkő is Németország, Hollandia, Lengyelország, Oroszország lapályán, melyek a gleccserekkel a diluviális korban Svéd- és Finnországból származnak; hasonló vándorkövek ismeretesek Angliában és az Amerikai Egyesült Államok területén is több szövetségi államban.

Magyarországon a legrégibb időkre utaló kőzetünk (1 milliárd éves) a Keleti-Mecsekben található gránit a Mórágyi–Geresd- (másként Baranyai-) röghegységben. A Mórágy-Kecskeméti gránitvonulat 25-30 km széles, 200 km hosszú összefüggő lemez. A felszínen lévő mórágyi gránitrög folytatása nem messze Mórágytól, a Sárközben, Pilis községben 88 m, Bátaszéken 112 m, Szekszárd alatt 882 m, Szegeden már 3500 m mélyen van. Mórágyon korábban felszíni gránitbánya működött (ma természetvédelmi terület), a falu és Bátaapáti között e gránittömbben alakították ki a paksi atomerőmű alacsony radioaktivitású hulladékainak tárolóját. A Velencei-hegységben is előfordul.

Mállása

A fizikai mállás (aprózódás) eredménye a gránitdara. A káliföldpát kémiai mállásának terméke a porcelán készítéséhez használt kaolin.

Felhasználása

A gránitot építőkőnek már az őskorban is használták. Napjainkban leginkább sír- és díszítőköveknek, oszlopoknak, burkolóköveknek, járdaszegélynek stb. dolgozzák fel. A legszebb és legtarkább színűek Svédországból kerülnek ki. Budapesti építkezésekre 1900-as évek elején a meisseni bányából is kerültek gránit építőkövek.

Források

• Pokolné Südi Eszter: Földtörténet-geológia. BME
• A Wikimédia Commons tartalmaz Gránit témájú kategóriát.