Háromujjú jakamár
A háromujjú jakamár (Jacamaralcyon tridactyla) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a jakamárfélék (Galbulidae) családjába tartozó faj.[2]
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Ágon ülő példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Jacamaralcyon tridactyla (Vieillot, 1817) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Háromujjú jakamár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Háromujjú jakamár témájú kategóriát. |
Rendszertani besorolása és neve
szerkesztésNemének az egyetlen faja.[3] Egyike a 18 jakamárfélének; nincsen alfaja.[4] Ezt a madarat, először 1807-ben, François Levaillant francia természettudós írta le. Levaillant a „jacamaralcion” nevet adta a madárnak; ez a név a jacamar = „jakamár” és alcyon = „jégmadár” szavak összevonásából jött létre.[5] 1817-ben, Louis Pierre Vieillot szintén francia ornitológus, áthelyezte a madarat, a Galbula nembe, Galbula tridactyla néven. 1830-ban, René Primevère Lesson egy harmadik francia ornitológus megalkotta ennek a fajnak a saját, monotipikus nemét,[6] a Jacamaralcyon-t, Levaillant korábbi megnevezését használva.[5] A fajneve, a tridactyla a görög tri = „három” és dactulos = „lábujjak” szavak összevonásából született.[7]
Előfordulása
szerkesztésA háromujjú jakamár Brazília endemikus madara. Az előfordulási területe Brazília délkeleti részén van, az úgynevezett Atlanti-parti esőerdők környékén.[8] Nem vándormadár, azonban a felnőttek meg-megtesznek rövidebb távokat, és a frissen kirepült fiókák is más területekre repülnek el.[9]
A trópusok szárazabb erdeiben és az alföldi esőerdőkben található meg. Az ültetvényeken is megél. Az élőhelyeinek elvesztése veszélyezteti. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint, már csak 350-1500 példánya létezik.[8]
Megjelenése
szerkesztésA külön nembe való besorolását és a nevét, annak a tulajdonságának köszönheti, melyben a lábfejei nem négy ujjban – mint ahogy az más harkályalakúnál van –, hanem csak háromban végződnek.[9] A lábai és szárnyai rövidek. Az ágakon pihenéskor, felegyenesedett a testtartása; hosszú csőre felfelé mutat, míg hosszú farktollai lelógnak.[9] Közepes méretű madár, körülbelül 18 centiméteres hosszal[8] és 17,4–19,3 grammos testtömeggel. A tojók átlagosan nehezebbek a hímeknél.[10] A két nem tollazata hasonló; felül szürkésfekete bronzos-zöld árnyalattal, míg alul világosabb. a has és a begy közepe fehérek. A felnőttnél fejtető barnásszürke és a torok fekete, a pofán és a fejoldalakon rozsdás sávozással. A csőre fekete és a lábai szürkések.[1]
Életmódja
szerkesztésMint minden jakamár, ez is rovarevő; gyakran más madarakkal társulva keresi táplálékát.[9] Főleg lepkékkel és molyokkal, de hártyásszárnyúakkal is táplálkozik; étlapját kétszárnyúakkal, szitakötőkkel, bogarakkal, félfedelesszárnyúakkal és termeszekkel egészíti ki.[8] Az erdők alsóbb szintjeinél és az erdőszéleken vadászik. Általában röptében kapja el a zsákmányát. Miután elkapta a rovart, egy ághoz dörzsöli, hogy leverje a tüskéjét és szárnyait.[11]
Szaporodása
szerkesztésA költési időszaka az esős évszakban van, vagyis azon a helyen szeptember és február között.[11] Udvarláskor 2-6 hím énekel egy helyen. Éneklés közben szárnyaikat és farktollaikat mozgassák. A fészket üregekbe készítik. A múzeumokban levő, törött csőrű tojó példányok arra hagynak következtetni, hogy az üreg vájást főleg a tojók végzik. Az üreg általában 6 centiméter széles, 6-9 centiméter magas és 72 centiméter mély. A fészekalj, körülbelül 2-4 tojásból áll. Kolóniákban költ, a folyópartok meredek falában.[9][11]
Jegyzetek
szerkesztés
- ↑ a b c d e f Catalog of the Birds in the British Museum. London, UK: The British Museum, 174–5. o. (1891)
- ↑ 'Jacamaralcyon tridactyla'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
- ↑ ITIS Report: Jacamaralcyon'. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
- ↑ ITIS Report: Jacamaralcyon tridactyla'. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
- ↑ a b Jobling (2010), p. 210.
- ↑ Chenu, Jean Charles. Encyclopédie d'histoire naturelle ou Traité complet de cette science, d'après les travaux des naturalistes les plus éminents de tous les pays et de toutes les époques: Oiseaux (french nyelven). Paris, France: Marescq, 38. o. (1860)
- ↑ Jobling (2010), p. 390.
- ↑ a b c d BirdLife Species Factsheet: Three-toed Jacamar (Jacamaralcyon tridactyla)'. BirdLife International. [2009. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
- ↑ a b c d e National Geographic Complete Birds of the World. Washington, DC, US: National Geographic Society, 185–6. o. (2009). ISBN 978-1-4262-0403-6
- ↑ Dunning Jr., John B.. CRC Handbook of Avian Body Masses, 2nd, Boca Raton, FL, US: CRC Press, 224. o. (2008). ISBN 978-1-4200-6445-2
- ↑ a b c Silveira, Luís Fábio (Spring 1998). „New records of Three-toed Jacamar, Jacamaralcyon tridactyla, in Minas Gerais, Brazil, with some notes on its biology”. Cotinga 9, 47–51. o. [2017. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1353-985X. (Hozzáférés: 2017. április 8.)
Források
szerkesztés- Jobling, James A.. The Helm Dictionary of Scientific Names. London, UK: Christopher Helm (2010). ISBN 978-1-4081-2501-4
- Nouveau Dictionnaire d'Histoire Naturelle Appliquée Aux Arts, principalement à l'Agriculture et à l'Economie rurale et domestique par une société de naturalistes et d'agriculteurs, avec des figures tirées des trois règnes de la nature. 16 p. 445
- Lesson, R.P. 1830–1831. Traité d'ornithologie, ou, Tableau méthodique des ordres, sous-ordres, familles, tribus, genres, sous-genres et races d'oiseaux : ouvrage entièrement neuf, formant le catalogue le plus complet des espèces réunies dans les collections publiques de la France. F. G. Levrault, Paris. Vol. 1: pp. i–xxxii, 1–659. BHL Reference page. [original description: p. 235
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Three-toed jacamar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Three-toed jacamar photo gallery at VIREO (Drexel University)
- "Three-toed jacamar media". Internet Bird Collection.
- Audio recordings of three-toed jacamar on Xeno-canto.
