Wikipédia

I. Rákóczi György

(1593–1648) erdélyi fejedelem
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 29.

Felsővadászi I. (Öreg) Rákóczi György (Szerencs, 1593. június 8. – Gyulafehérvár, 1648. október 11.) erdélyi fejedelem 1630-tól haláláig. Uralkodása alatt Erdély gazdaságilag és politikailag is megerősödött. Sokat tett a református egyház és iskoláztatás felvirágoztatása érdekében.

I. Rákóczi György
Felsővadászi I. (Öreg) Rákóczi György
erdélyi fejedelem
Uralkodási ideje
1630. december 1. – 1648. október 11.
ElődjeBethlen István
UtódjaII. Rákóczi György
Életrajzi adatok
UralkodóházRákóczi család
Született1593. június 8.
Szerencs
Elhunyt1648. október 11. (55 évesen)
Gyulafehérvár
NyughelyeGyulafehérvári érseki székesegyház
ÉdesapjaRákóczi Zsigmond
ÉdesanyjaGerendi Anna
Testvére(i)
HázastársaBethlen Katalin (?), Lorántffy Zsuzsanna (1616)
GyermekeiRákóczi Sámuel (1617–1618)
II. Rákóczi György (1621–1660)
Rákóczi Zsigmond (1622–1652)
Rákóczi Ferenc (1624–1632)
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Rákóczi György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés
 
 
I. Rákóczi György

Édesapja a Rákóczi-ház felemelkedését elindító Rákóczi Zsigmond fejedelem; anyja Rákóczi második felesége, Gerendi Anna volt.

Rákóczi Györgyöt az apja már 1605-ben apródnak adta Bocskai István kassai udvarába, ahol megismerkedett a szintén ott szolgáló 16 éves Báthory Gáborral és a náluk idősebb Bethlen Gáborral. Tanuló- és gyermekéveiről más információk nem állnak rendelkezésre. Bocskai 1606-ban bekövetkezett halála után valószínűleg visszaköltözött apjához, akit az erdélyi rendek ekkor, 1607-ben választották meg erdélyi fejedelemmé. Báthory Gábor fejedelemsége alatt feltehetően magyarországi birtokain tartózkodott, a politikai életben – részben fiatal kora miatt – nem vett részt. 1615-ben Borsod vármegye főispánja, ezek után királyi étekfogó mester és az ónodi vár kapitánya lett. 1616. április 18-án vette feleségül Lorántffy Zsuzsannát, az új feleség hozományaként megkapta a sárospataki uradalmat is, ami a későbbiekben – Munkács mellett – a Rákóczi-birtokok legfontosabbika lett.

1619-ben elsők között csatlakozott Bethlen Gáborhoz, aki többek között az ő támogatására indított azonnali támadást II. Ferdinánd király ellen. A felső-magyarországi rendek kassai gyűlése még ebben az évben Felső-Magyarország kapitányává választották Rákóczit. Bethlen magyarországi hadjárataiban azt a feladatot kapta, hogy biztosítsa az előrenyomuló erdélyi seregek hátországát, de amikor Homonnai Drugeth György túlerőben lévő kozákjaitól vereséget szenvedett, 1619. november 23-án Bethlen felhagyott bécsi ostromával és visszafordult Magyarországra. Leváltotta főkapitányi tisztéből Rákóczit, de kárpótlásul a fejedelmi tanácsnokok sorába emelte. Rákóczi mindvégig kitartott Bethlen mellett. 1625-ben ő kapta a feladatot, hogy Bethlen követeként kérje meg Brandenburgi Katalin kezét, és hozza Erdélybe a fiatal menyasszonyt.

Bethlen halála után Brandenburgi Katalin és a kormányzónak kinevezett idősebb Bethlen István mellett Rákóczi György is esélyes volt a fejedelmi székre, ráadásul őt még a hajdú katonaság is támogatta. 1630. december 1-jén a segesvári országgyűlés választotta fejedelemmé. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi-család vagyonát gyarapította. A fejedelmi birtokokra alapozta keménykezű uralmát. 1636-ban Bethlen szövetkezett a budai pasával ellene, de a nagyszalontai csatában Rákóczi legyőzte a törököket.[1]

1644-ben, a harmincéves háború keretében, szövetségben a Svéd Királysággal megindította hadait III. Ferdinánd ellen. A váltakozó sikereket hozó első év után, 1645-ben Munkácson szövetséget kötött XIV. Lajos francia királlyal és Brünn mellett csatlakozott a svéd hadsereghez. A szultán azonban visszaparancsolta Rákóczi hadait a Magyar Királyság keleti részére, így a fejedelem inkább a békekötést választotta. 1645-ben, a linzi békében megkapta Abaúj, Bereg, Borsod, Ung és Zemplén vármegyéket haláláig; Szabolcs és Szatmár vármegyéket pedig fiai is örökölhették. A linzi béke ugyancsak megerősítette a magyarországi protestánsok szabad vallásgyakorlatát és megadta a parasztságnak a szabad templomhasználat jogát, amely megakadályozta, hogy a földesúr, élve kegyúri jogával, a jobbágyaival ellenkező vallású papot helyezzen a település templomába.

Uralma alatt Erdély békében fejlődött: buzgó református volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására, de az ortodoxia szellemében szemben állva a haladóbb puritánus irányzattal s ellenségeként az unitáriusoknak és főleg a szombatosoknak. Ő indíttatta el 1638-ban a szombatosok ellen a dési terminusnak nevezett pert, amelynek során az áttérni nem akarókat fej- és vagyonvesztéssel büntették.[2]

Az ő megbízásából és költségén adták ki 1648-ban az első román nyelvű teljes Újszövetség-fordítást, a Rákóczi-bibliának is nevezett Gyulafehérvári Újszövetséget.[3]

1648. október 11-én hunyt el, a gyulafehérvári székesegyházban nyugszik.

Szövegkiadások

szerkesztés
  • Rákóczy és Pázmány; levelezés, okmánytár sajtó alá rend. Szilágyi Sándor; Pfeifer, Pest, 1870
  • Okmánytár I. Rákóczy György svéd és franczia szövetkezéseinek történetéhez; szerk., jegyz. Szilágyi Sándor; Akadémia, Bp., 1873 (Magyar történelmi emlékek 1. oszt. Okmánytárak)
  • A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése. I. Rákóczy György, II. Rákóczy György; szerk. Szilágyi Sándor; Ráth, Bp., 1875
  • Okirattár Strassburg Pál 1631–1633-iki követsége és I. Rákóczy György első diplomácziai összeköttetései történetéhez; szerk. Szilágyi Sándor; Akadémia, Bp., 1882 (Magyar történelmi emlékek 1. oszt. Okmánytárak)
  • Beke Antal: Pázmány Péter, Lippay György és Eszterházy Miklós levelezése I. Rákóczy Györgygyel; Athenaeum Ny., Bp., 1882
  • Levelek és okiratok I. Rákóczy György keleti összeköttetései történetéhez; szerk. Szilágyi Sándor; Knoll, Bp., 1883
  • I. Rákóczy György és a porta. Levelek és okiratok; szerk. Beke Antal, Barabás Samu; MTA, Bp., 1888
  • I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. 1631–1648; sajtó alá rend., bev. Makkai László, szerk. Wittman Tibor; Akadémiai, Bp., 1954
  • Molnár Dávid: "...az nagy tengerből való folyóvíznek sebessége...". Kolozsvári unitárius levéltári dokumentumok és nyomtatványok gyűjteménye Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek korából, 1613–1648; Magyar Unitárius Egyház, Kolozsvár, 2015 (A Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai)

Házassága

szerkesztés

1616. április 16-án Sárospatakon kötött házasságot Lorántffy Zsuzsannával, Lorántffy Mihály zempléni nagybirtokos és Zeleméri Borbála leányával. Gyermekeik:

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ László Andor 2019: Darvak a csatatéren. Napi Történelmi Forrás
  2. ↑ Szabó András Péter: A dési per történeti háttere. Egyháztörténeti Szemle, IV. évf. 2. sz. (2003) arch Hozzáférés: 2023. július 13.
  3. ↑ Nagy Levente: A román reformáció, mint magyar-román kulturális és irodalmi transzferjelenség a 16-17. században [Akadémiai nagydoktori thesis]. real-d.mtak.hu (2018) (Hozzáférés: 2023. május 25.)

További információk

szerkesztés
  • Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György 1593–1648. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1893
  • Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György és a diplomácia; Akadémia, Bp., 1878 (Értekezések a történelmi tudományok köréből)
  • Szilágyi Sándor: I. Rákóczi György első összeköttetései a svédekkel; Akadémia, Bp., 1883 (Értekezések a történelmi tudományok köréből)
  • Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György 1593–1648; Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1893 (Magyar történeti életrajzok)
  • Lukinich Imre: I. Rákóczi György és a lengyel királyság; Akadémia, Bp., 1907 (Értekezések a történeti tudományok köréből)
  • Szmuk Ottilia: I. Rákóczi György pénzügyeiből. 1630–1648; Goldfinger Ny., Bp., 1919
  • Apa és fiú. 1630–1661. Szalárdi János írásaiból; bev. Asztalos Miklós; Franklin, Bp., 1942 (Erdély öröksége)
  • Nagy László: A „bibliás őrálló” fejedelem: I. Rákóczi György a magyar históriában. Budapest: Magvető, 1984
  • Péter Katalin: A fejedelemség virágkora (1606–1660). In: Makkai László – Szász Zoltán (szerk.): Erdély története II. 1606-tól 1830-ig. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988, 617-783. o.
  • "Számos dicsőségű első Rákóczi György", a nagy fejedelem; szerk. Csorba Csaba; Kazinczy Ferenc Társaság–Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Szerencs–Miskolc, 1993
  • Nagy Magdolna: Rákóczi György és Borsod vármegye, 1644–1648; Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 1998 (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltári füzetek)
  • Művelődésünk múltjából. Comenius, I. Rákóczi György és más tanulmányok; szerk. Csorba Csaba, Földy Ferenc, Ködömöcz József; Magyar Comenius Társaság, Sárospatak, 1999 (Bibliotheca Comeniana)
  • Tüdős S. Kinga: Erdélyi hétköznapo. I. Rákóczi György hadiszemléje a Székelyföldön, 1635; Osiris, Bp., 2001
  • Ringer István: I. Rákóczi György ágyúöntő műhelye. Vezető a MNM Rákóczi Múzeuma állandó kiállításához; MNM, Bp., 2014
  • Cum grano salis. Rákóczi György (1593–1648) fejedelem és felesége, Lorántffy Zsuzsanna (1600–1660) nagyasszony konyhája; receptek Márki Bertalan István, Kövér Zsolt; 2. bőv. kiad.; Sárospataki Református Egyházközség, Sárospatak, 2016
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Czigány István 2017: I. Rákóczi György erdélyi fejedelem királyellenes hadjárata a harmincéves háborúban (1644-1645). Acta Academiae Agriensis, Sectio Historiae XLIV, 75-96.


Előző uralkodó:
Bethlen István 		Következő uralkodó:
II. Rákóczi György
  1. ↑ Miroslav Marek: Rákóczi 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 23. (Hozzáférés: 2012. október 4.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Rákóczi_György&oldid=27248644”
  NODES
todo 1