Italo Svevo
Aron Hector Schmitz, ismertebb nevén Italo Svevo (Trieszt, 1861. december 19. – Motta di Livenza, 1928. szeptember 13.) olasz író, üzletember, regényíró, dráma- és novellaíró.[1]
| Italo Svevo | |
 | |
| Született | Aron Ettore Schmitz 1861. december 19. Trieszt, Osztrák Császárság |
| Elhunyt | 1928. szeptember 13. (66 évesen) Motta di Livenza, Veneto,  Olaszország |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | olasz |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | gázolás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Italo Svevo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az ír regényíró és költő, James Joyce[2] közeli barátja, Svevo a lélektani regény úttörőjének számított Olaszországban, és legismertebb klasszikus modernista regénye, a La coscienza di Zeno (1923), amely alkotás mély hatást gyakorolt a mozgalomra. Steno Tedeschi olasz akadémikus unokatestvére volt.[3]
Élete
szerkesztésTriesztben (akkor Osztrák Császárság, 1867 után Osztrák–Magyar Monarchia) született Aron Ettore Schmitz[4] néven zsidó német apától és olasz anyától. Svevo hét gyermek egyike volt, és gyermekkorától kezdve az irodalom iránti szenvedélyben nőtt fel. kor, Goethét, Schillert, Shakespeare-t, valamint a francia és orosz irodalom klasszikusait olvasta.[1][5]
Svevo az Osztrák-Magyar Birodalom polgára volt az első világháború végéig. Második nyelvként beszélt olaszul (általában a trieszti dialektust beszélte). Apja germanofon felmenőinek köszönhetően testvéreivel a németországi Würzburg melletti bentlakásos iskolába került, ahol folyékonyan tanult meg németül.[6]
Miután 1880-ban visszatért Triesztbe, Svevo további két évig folytatta tanulmányait az Istituto Revoltellában, majd kénytelen volt pénzügyi felelősséget vállalni, amikor apja csődöt jelentett, miután egykori sikeres üvegáru-üzlete kudarcot vallott. Ez a 20 éves banktisztviselői időszak a bécsi Unionbanknál ihletet adott első, Una vita (1892) című regényéhez.[5]
A banknál eltöltött ideje alatt Svevo közreműködött a L'Indipendente[7] olasz nyelvű szocialista kiadványban, és színdarabokat kezdett írni (amit ritkán fejezett be), mielőtt 1887-ben elkezdett dolgozni az Una vita-n. Svevo a humanista és demokratikus szocializmushoz ragaszkodott, amely a háború után a pacifizmusra és az európai gazdasági unió támogatására késztette.[8]
Szülei halála után Svevo 1896-ban polgári szertartás keretében feleségül vette unokatestvérét, Livia Venezianit.[1][9] Nem sokkal ezután Livia meggyőzte őt, hogy térjen át katolikus hitre és vegyen részt egy vallási esküvőn (valószínűleg egy aggasztó terhesség után).[10] Személy szerint azonban Svevo ateista volt.[11] Gazdag apósa partnere lett annak festéküzletében, amely a haditengerészeti hadihajókon használt ipari festék gyártására szakosodott. Sikeres lett az üzlet fejlesztésében, majd franciaországi és németországi utazásai után a cég angliai fióktelepét hozta létre.[12]
Svevo élete egy részét Charltonban[13], Délkelet-Londonban élte le, miközben egy családi cégnél dolgozott. Ezt az időszakot dokumentálta a feleségéhez írt leveleiben,[14] amelyek rávilágítottak az Edward korabeli Angliában tapasztalt kulturális különbségekre. Régi otthonán, a Charlton Church Lane 67. szám alatt, most kék emléktábla látható.
Írói pályafutása
szerkesztésSvevo először 1880-ban kezdett el novellákat írni. Első regényének, az Una vita-nak 1892-ben való megjelentetéséhez felvette az "Italo Svevo" (szó szerint "Italus, a sváb") álnevet.[15] A regény nem aratott sikert.[16]
Második regényét, a Senilità-t (1898) szintén rosszul fogadták. 1919-ben kezdett el dolgozni a La coscienza di Zeno-n.
Zénó tudata
szerkesztés1923-ban Italo Svevo kiadta a La coscienza di Zeno című pszichológiai regényt. A mű, amely a szerző érdeklődését mutatja Sigmund Freud elméletei iránt, Zeno Cosini emlékiratai formájában íródott, aki pszichoanalitikusa kérésére írja meg azokat. Svevo regénye akkoriban szinte semmilyen figyelmet nem kapott az olasz olvasóktól és kritikusoktól.[1]
A mű teljesen eltűnhetett volna, ha nem lennének James Joyce erőfeszítései. Joyce 1907-ben találkozott Svevóval, akkor Joyce angolul tanította, miközben a trieszti Berlitznél dolgozott. Joyce elolvasta Svevo korábbi regényeit, az Una vita-t és a Senilità-t.[2] Joyce támogatta a Zeno's Conscience-t, segített franciára lefordítani, majd Párizsban kiadni, ahol a kritikusok pazarul dicsérték. Ez vezette az olasz kritikusokat, köztük Eugenio Montale-t, hogy felfedezzék.[1] Zeno Cosini, a könyv hőse és megbízhatatlan narrátora magát Svevót tükrözte, egy üzletembert, akit lenyűgözött a freudi elmélet. Svevo modellje volt Leopold Bloomnak is, Joyce Ulysses című alapregénye főszereplőjének.[17]
A Zeno's Conscience soha nem tekint túl Trieszt szűk határain, hasonlóan Joyce munkásságához, amely ritkán hagyta el Dublint Írország Egyesült Királyság részeként való utolsó éveiben. Svevo gyakran gunyoros szellemességgel tett megfigyeléseket Triesztről, és különösen hőséről, egy közömbös férfiról, aki megcsalja feleségét, hazudik pszichoanalitikusának, és emlékei felidézésével próbálja megmagyarázni magát pszichoanalitikusának.[1]
Végső kapcsolat van Svevo és Cosini karakter között. Cosini pszichoanalízist keresett, elmondása szerint azért, hogy kiderítse, miért volt nikotinfüggő. Ahogy Svevo emlékirataiban elárulja, minden alkalommal, amikor abbahagyta a dohányzást, azzal a kemény elhatározással, hogy ez lesz az "ultima sigaretta!!", átélte azt a felpezsdítő érzést, hogy most újrakezdheti az életet régi szokásainak és hibáinak terhe nélkül. Ez az érzés azonban olyan erős volt, hogy ellenállhatatlannak találta a dohányzást, már csak azért is, hogy újra abbahagyhassa, hogy újra átélje azt az izgalmat.
Halála
szerkesztésMiután súlyos autóbalesetet szenvedett, a Motta di Livenza-i kórházba szállították, ahol gyorsan megromlott az egészsége. A halál közeledtével cigarettát kért egyik látogatójától. Megtagadták. Svevo azt válaszolta: "Ez lett volna az utolsó."[2] Aznap délután meghalt.[18]
Öröksége
szerkesztés
Svevo Luigi Pirandellóval együtt a 20. század eleji olasz irodalom kiemelkedő alakjának számít, és jelentős hatást gyakorolt az ország későbbi írói nemzedékeire.
Bár csak élete végén ismerték el irodalmi eredményeit, Svevo-t Olaszország egyik legjobb írójaként ünneplik, különösen szülővárosában, Triesztben, és a Természettudományi Múzeum előtt szobrot emeltek a tiszteletére.[19]
Róla nevezték el a következőket:
- Istituto Comprensivo Italo Svevo Triesztben, Olaszországban
- Liceo Italo Svevo Kölnben, Németországban
Művei
szerkesztésRegények
- Una vita (1892). A Life, trans. Archibald Colquhoun (1963).
- Senilità (1898). As a Man Grows Older, trans. Beryl de Zoete (1932); later as Emilio's Carnival, trans. Beth Archer Brombert (2001).
- La coscienza di Zeno (1923). Confessions of Zeno, trans. Beryl de Zoete (1930); later as Zeno's Conscience, trans. William Weaver (2003).
Novellák
- La novella del buon vecchio e della bella fanciulla (1926). The Nice Old Man and the Pretty Girl.
- Una burla riuscita (1926). A Perfect Hoax, trans. J. G. Nichols (2003).
- La novella del buon vecchio e della bella fanciulla, e altre prose inedite e postume (1929, posthumous). The Nice Old Man and the Pretty Girl and Other Stories, trans. L. Collison-Morley (1930).
- Corto viaggio sentimentale e altri racconti inediti (1949, posthumous). Short Sentimental Journey and Other Stories, trans. Beryl de Zoete, L. Collison-Morley and Ben Johnson (1967).
Egyéb
- Saggi e pagine sparse (1954, posthumous). Essays and Scattered Pages.
- Commedie (1960, posthumous). Dramatic works.
- Lettere (1966, posthumous). Correspondence with Eugenio Montale.
- Further Confessions of Zeno (1969, posthumous). Trans. Ben Johnson and P. N. Furbank. Fragments of a sequel to La coscienza di Zeno. Includes: "The Old Old Man", "An Old Man's Confessions", "Umbertino", "A Contract", "This Indolence of Mine", and Regeneration: A Comedy in Three Acts.
- A Very Old Man: Stories (2022, posthumous). Trans. Frederika Randall. Includes: "The Contract", "The Confessions of a Very Old Man", "Umbertino", "My Leisure", and "Foreword".
Magyarul megjelent
szerkesztés- A vénülés évei (Senilità) – Kriterion, Bukarest, 1976 · ISBN 963-07-0510-9 · Fordította: Lontay László, Telegdi Polgár István
- Zeno tudata (La coscienza di Zeno) – Európa, Budapest, 2008 · ISBN 9789630784658 · Fordította: Telegdi Polgár István
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f Costa, Simona. SCHMITZ, Aron Hector, Enciclopedia Treccani 91 (olasz nyelven). Rome: Treccani (2018)
- ↑ a b c Hensher, Philip. The fairy-tale friendship of James Joyce and Italo Svevo (2016. augusztus 13.)
- ↑ Raspa, Venanzio (2010). The Aesthetics of the Graz School. Frankfurt: Ontos Verlag. p. 40. ISBN 978-3-86838-076-7.
- ↑ Születésekor Svevo az "Aron" nevet kapta, Ettore, Schmitz néven szerepel a trieszti zsidó közösség születési anyakönyvében. Barátja, James Joyce leveleket és képeslapokat írt neki Hector Schmitz néven. felesége Livia Veneziani... szintén Hectornak szólította őt." Gatt-Rutter, J & Mulroney, B. "This England is so different" – Italo Svevo's London Writings, p. 4.
- ↑ "Die Zukunft der Erinnerungen": Italo Svevos Schulzeit in Segnitz, 2011. december 16.
- ↑ A L'Indipendente egy olasz nyelvű osztrák-magyar újság, amelyet 1877-ben alapítottak Triesztben.
- ↑ (2011. december 11.) „One Last Austrian Cigarette: Italo Svevo and Habsburg Trieste”. Prospero: Rivista di Letterature Straniere, Comparatistica e Studi Culturali 16, 82–83. o.
- ↑ Livia Veneziani was a quarter Jewish: her father, Gioachino Veneziani, was the son of a Ferrarese Jew and a Catholic mother; Livia's mother, Olga Moravia, was a first cousin of Svevo on his mother's side. See Elizabeth Schächter (2000), Origin And Identity: Essays on Svevo and Trieste, p. 49.
- ↑ Album della famiglia Svevo-Veneziani | Museo Sveviano di Trieste – Realtà Aumentata. www.museosveviano.it . [2018. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Casoli, Giovanni: Vangelo e letteratura. Città Nuova, 2008, p. 90.
- ↑ Italo Svevo biography. Mantex , 2016. február 24. [2016. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 24.)
- ↑ Charlton egy terület London délkeleti részén, Angliában, Greenwich királyi kerületében.
- ↑ "This England is so different" – Italo Svevo's London Writings. John Gatt Rutter & Brian Mulroney. Troubador. ISBN 1-899293-59-0
- ↑ Furbank, Philip Nicholas. Italo Svevo the man and the Writer (angol nyelven). University of California Press (1986. december 11.)
- ↑ Moloney, Brian. Italo Svevo : a critical introd, Internet Archive, Edinburgh : Univ. Press (1974. december 11.)
- ↑ Ellmann, Richard. James Joyce. New York: Oxford University Press, 502–04. o. (1982). ISBN 0-19-503103-2
- ↑ William Weaver, Translator's Introduction page xxii, "Zeno's Conscience" Vintage 2003.
- ↑ Italo Svevo. www.turismoletterario.com . [2016. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 24.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Italo Svevo című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
