Júcar
A Júcar (valenciai nyelven: Xúquer) Spanyolország egyik jelentős folyója.
| Júcar | |
| Xúquer | |
 | |
| A folyó Alarcónnál | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Spanyolország |
| Autonóm közösség | Kasztília-La Mancha, Valencia |
| Tartomány | Cuenca, Albacete, Valencia |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 497,5 km |
| Vízgyűjtő terület | 22 436 km² |
| Forrás | Ojos de Valdeminguete (Tragacete közelében) |
 é. sz. 40° 23′ 28″, ny. h. 1° 50′ 30″40.391200°N 1.841700°W | |
| Torkolat | Földközi-tenger (Cullera közelében) |
| é. sz. 39° 09′ 04″, ny. h. 0° 14′ 11″39.151100°N 0.236300°W | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Júcar témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Földrajz
szerkesztésA Júcar Cuenca tartományban, egy Ojos de Valdeminguete nevű helyen ered a Montes Universales hegységben, 1506 m-es tengerszint feletti magasságban. Közel 500 km hosszú utat tesz meg, mire Cullera mellett eléri a Földközi-tengert: ezalatt fő folyásiránya kezdetben dél, később kelet, de mindvégig erősen kanyarog. Medre elsősorban felső folyásán, a hegyvidéki területeken többször összeszűkül és kiszélesedik, időnként mély kanyonokban folyik: ezek közül a leglátványosabb az Albacete tartományban található Júcar-kanyon, ahol a folyót kísérő sziklafalak akár a 100 méteres magasságot is elérik. A Júcaron számos gátat építettek, víztározókat kialakítva: ezeket egyrészt áramtermelésre, másrészt öntözésre, harmadrészt a települések (főleg Valencia) ivóvízellátására hasznosítják. A La Ribera-i síkságon (Alberique és a La Albufera-i tó között) főként narancs- és rizsültetvényeket lát el vízzel.[1]
Vízhozama tavasszal a legmagasabb, amikor mellékfolyóin keresztül a hegyekben olvadó hóból nagy mennyiségű víz érkezik bele.[1]
Legjelentősebb mellékfolyója a Cabriel, további fontos mellékvizei jobb oldalon a Cantabant, az Escalona, a Belmontejo, a Sellent, az Albaida és a Magro, bal oldalon a Huécar, a Moscas, a Valdemembra és az Abengibre.[1]
Élővilág
szerkesztésA folyópartot sokhelyütt erdők kísérik, a magasabb részeken leginkább fehér nyárasok, az alacsonyabbakon füzek, de jelen vannak az égerek, a szilek és a fekete nyárak is, a tengerhez közelebbi részeken pedig a leanderek és a tamariskák.[1]
A torkolat közelében, ahol a tenger miatt sósabb a talaj, szárazság- és/vagy sótűrő növények jellemzők, például a homoknád, az Euphorbia paralias nevű kutyatej, a Sporobolus pungens nevű perjeféle, a tengeri nárcisz, az Ononis natrix nevű hüvelyes, a Thymelaea hirsuta nevű mályvavirágú és a tollfű, de megjelenik a ritka Limoniastrum monopetalum nevű ólomgyökérféle is. A nedvesebb, termékenyebb talajú részek jellemző növényei a közönséges nád és a sövényszulák, a még vizesebb területeken pedig az éles télisás, valamint egyéb sás- és gyékényfajok telepedtek meg. (Ezekből a helyiek régen gyakran fontak kosarakat, szőnyegeket és székeket.) A torkolatvidéken 1986-ban hozták létre a mintegy 7800 hektáros Júcar-delta Natúrpark nevű természetvédelmi területet.[1]
A Júcar messze földön ismert nagy halállományáról, emiatt rengeteg horgász érkezik ide. A fő halfajok közé tartoznak a pontyok, a harcsák, a fogasok és a fekete sügérek. A torkolattól Albacetéig tengeri halak (például farkassügér és közönséges villásmakréla) is előfordulnak a folyóban.[1]
Története
szerkesztés1982. október 20-án[2] a Júcar folyón található Tousi-víztározó gátja átszakadt, másodpercenként mintegy 16 000 m³ vízzel árasztva el a völgyet. Spanyolország történetének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófájában több mint 30 ember halt meg.[1]
Képek
szerkesztés-
Mély folyóvölgy Alarcón közelében -
A Júcar alsó folyása Fortaleny térségében -
Az El Molinar-víztározó -
„Az ördög ablaka” kilátóhely a folyó fölött (Villalba de la Sierra mellett)
Források
szerkesztés- ↑ a b c d e f g Río Júcar: nacimiento, recorrido, y todo lo que necesitas saber (spanyol nyelven). Ríos del Planeta. (Hozzáférés: 2021. augusztus 12.)
- ↑ 20 de octubre: 35 años de la trágica pantanada de Tous (spanyol nyelven). ABC, 2017. október 20. (Hozzáférés: 2021. augusztus 12.)
