José Zorrilla

spanyol költő és drámaíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. július 24.

José Zorrilla y Moral (Valladolid, 1817. február 21.Madrid, 1893. január 23.) spanyol romantikus költő és drámaíró.

José Zorrilla y Moral
Élete
Született1817. február 21.
Valladolid, Spanyolország
Elhunyt1893. január 23. (75 évesen)
Madrid, Spanyolország
Sírhely
  • San Justo Cemetery
  • Panteón de Hijos Vallisoletanos Ilustres
Nemzetiségspanyol
HázastársaFlorentina O'Reilly
Pályafutása
Irodalmi irányzatromantika
José Zorrilla y Moral aláírása
José Zorrilla y Moral aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz José Zorrilla y Moral témájú médiaállományokat.

Valladolidban született. Családja néhány évet Burgosban és Sevillában töltött, majd Madridba költöztek, ahol édesapja a rendőrségen dolgozott. José a jezsuiták Seminario de Nobles iskolájában tanult. Édesapja a karlista mozgalom tagja volt, ezért 1833-ban, VII. Ferdinánd halála után száműzték Lermába.

José jogi tanulmányokba kezdett a toledói egyetemen, de hamarosan abbahagyta őket, és Madridba ment, ahol pénzszűkében is bohém életet élt. Költőként akkor vált ismertté, amikor Marioano José de Larra író temetésén elszavalta néhány versét. 1837-ben jelent meg első verseskötete, amely nagy sikert aratott, költeményein Alphonse de Lamartine és Victor Hugo hatása érződött.

Huszonkét éves korában feleségül vette a nála tizenhat évvel idősebb ír származású özvegyet, Florentina O'Reillyt, aki egy fiúgyermeket hozott a házasságba. Egy közös gyermekük is született, de korán meghalt. Florentina féltékenysége elől Zorrilla kétszer is Franciaországba menekült (1845-ben és 1851-ben), ott ismerkedett meg Id. Alexandre Dumas-val, Théophile Gautier-vel, Alfred de Musset-vel, George Sand-nal és Victor Hugóval. 1853-ban Londonban, 1854 és 1866 között Mexikóban, közben 1858-ban rövid ideig Kubában élt. Mexikóban I. Miksa védence lett, ennek köszönhetően színházigazgatói állást kapott.

1866-ban, felesége halála után Zorrilla visszatért hazájába, ahol 1869-ben ismét megnősült. Újra anyagi gondok gyötörték, ezért 5 évre Rómába költözött. 1885-ben a Spanyol Királyi Akadémia tagjává választotta, 1889-ben Granadában a nemzet költőjévé avatták.[1] Élete vége felé állami nyugdíjban részesült Emilio Castelar politikus és újságíró közbenjárására. 1893-ban hunyt el egy agyműtét után. Szülőháza Valladolidban múzeumként működik.

 
José Zorrilla Múzeum
  • Don Juan Tenorio
  • El puñal del godo
  • La reina y los favoritos
  • Traidor, inconfeso y mártir
  • Amor y arte
  • Pilatos

Verses elbeszélések

szerkesztés
  • Leyendas
  • La Leyenda del Cid
  • A buen juez mejor testigo
  • Para verdades el tiempo y para justicias Dios
  • El capitán Montoya
  • Margarita la tornera
  • La pasionaria
  • La azucena silvestre
  • Cantos del trovador 1840
  • Granada

Önéletrajzi írás

szerkesztés
  • Recuerdos del tiempo viejo 1880-83

Magyarul megjelent művei

szerkesztés
  • Isten a legjobb tanú. Toledói legenda; ford. Kőrösi Albin; Szt. István Társulat, Bp., 1897 (A Szent-István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből)
  • Bikaviadal (ford. Gáspár Endre), Világirodalmi antológia IV. (Egyetemi segédkönyv / A világirodalom a XIX. században), Budapest, Tankönyvkiadó, 1956
  • Csempész (A mi urunk Don Quijote. Spanyol költők antológiája) Kolozsvár, Dácia Könyvkiadó, 1998 ISBN 973-35-0666-4
  • A vihar (Lyra hispanica. 500 év spanyol költészete), Ampelos Könyvek, Debrecen, 1944

További információk

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a José Zorrilla y Moral című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  NODES
Project 1