Katakana
A katakana (japán: カタカナ vagy かたかな „töredékes kana”) a kínai normál írás jeleinek leegyszerűsítésével, a 11. században kialakított szótagírás.[1]
Önmagában a katakana is elég lenne a japán nyelv írásban való rögzítésére, de a hangalakjában azonos, jelentésében viszont eltérő fogalmak közti különbségek érzékeltetésére alkalmatlan.
Kialakulás
szerkesztésA kínai hatás századokon át erősen rányomta bélyegét a japán kultúrára. Japán és Kína a 4. századtól kezdve szoros kapcsolatban álltak. A japánok kínai mintákat követtek az államigazgatásban, az irodalmi és a képzőművészeti alkotásokban. Ebben az időben vették át és alkalmazták a kínai szóírás jeleit a japán beszéd írásban való rögzítésére. A kínai és japán nyelvek azonban alapvetően különböznek egymástól. A kínai izoláló nyelv, nem ismeri a ragozást, a japán ezzel szemben agglutináló, ragozó nyelv. A kínai írásjegyeket változtatás nélkül vették át a japánok, majd a 8-9. században a kínai fű-írás jeleiből kialakították a hiragana elnevezésű szótagírást. A hiraganának köszönhetően létrejött a japán nyelvhez idomított sajátos írás, és ez lehetővé tette a nemzeti irodalom kialakulását. A kínai normál írás jeleiből a 11. század végén alakították ki második szótagírásukat, a katakanát. Ennek jelei a hiragana ívelt formáitól eltérően szögletesek.[2] A jelek alapvető formai különbségei alól kivételt képez két szótag, a „ri” és a „he”, melyek hiragana és katakana jele azonos.
Felépítése
szerkesztésA katakana szótagírás jeleinek tanítását általában a magánhangzókkal kezdik. A japán nyelvben csupán öt magánhangzó van, ezek az a, i, u, e, o. Az öt magánhangzóhoz és negyven szótagjelhez két diakritikus jelet kapcsolhatunk, a nigorit: ” és a marut: °. A mássalhangzók lágyítását értjük nigorizáláson. (Így képezhetünk például a ka-ból ga-t, a sa-ból za-t, a ta-ból da-t stb.) A maru kis karikajele félnigorizálást eredményez és csupán a h mássalhangzóval kombinálják. (Ezzel képzünk ha-ból pa-t, hi-ből pi-t, fu-ből pu-t, he-ből pe-t és ho-ból po-t.) A jelek sorát egy önálló szótagértékű mássalhangzó zárja, az n.[3]
N-nel jelölt hang: a japánban önálló szótagot alkotó nazális szonáns, mindig magánhangzó után áll. Magyarban mindig n-nel jelöljük, p, b, m előtt m-nek ejtjük.
„Gégezárhang” jelölése kettős mássalhangzóval: A japánban nincs mássalhangzó kettőzés. A latinbetűs átírásokban duplázott mássalhangzóval jelölt hangoknál valójában a mássalhangzó artikulációs formáját képezve egy szótagnyi légzésszünet van.
A magánhangzók nyújtása nem hosszú magánhangzóval egyenértékű, hanem az előző magánhangzó egy szótagnyi időtartamú nyújtását jelenti. A japán nyelvben nincs hosszú magánhangzó. A magyar átírás megtévesztő lehet, mivel ott hosszú magánhangzóval jelöljük. A hyoujun-shiki kettőzéssel vagy vízszintes vonallal jelöli. A latinbetűs átírások gyakran elhagyják a nyújtás jelölését, pedig a japánban, a magyarhoz hasonlóan, értelemmegkülönböztető szerepe van, tehát fontos.[4]
Átírás latin betűre
szerkesztésHyoujun-shiki: J. C. Hepburn amerikai missziós orvos 1867-ben készített japán-angol szótárában alkalmazott angolos átírási rendszer javított változata. Francia és német nyelvterületen is egyre gyakrabban használják.
Nihon-shiki: Tanakadate Aikicu fizikus vezetésével 1905-ben kialakított rendszer.
1954-es kormányrendszer: A korábbi, 1937-es kiadású kormányrendszer, a Kunrei-shiki megjegyzésekkel kiegészített átírási rendszer. (A Nihon-shiki és a Hepburn-rendszer keverékének mondható.)
Orosz: A japán-orosz nagyszótár átírása. ([Bolsoj japonszko-russzkij szlovar], 1-2. kötet, Moszkva 1970)
Magyar: A magyar és japán fonetika, a magyar helyesírás szabályai, valamint az ELTE japán kurzusán Jamadzsi Maszanori által alkalmazott magyaros átírási rendszer alapján készült.[5]
Felhasználása
szerkesztésA napjainkban használt japán írás alapvetően a kandzsi és a hiragana kombinációjából épül fel. A katakanát leginkább az idegen kifejezések átírására használják, de (főként tudományos művekben) a növények és állatok neveit is katakanával írják akkor is, ha a név nem idegen eredetű.[6] A II. világháborúig a kínai írás mellett a kandzsi-katakana kombinációs írás dominált. A hat elemi osztály és a középiskola három alsó osztályának elvégzése mindenki számára kötelező Japánban. A gyerekek az elemi iskola első osztályában tanulják a hiraganát, a másodikban a katakanát és közben a fogalomírás jeleivel is folyamatosan megismerkednek.[7]
Katakana-táblázatok
szerkesztésEgyjegyűek (godzsúon) | Kétjegyűek (jóon) | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
a | i | u | e | o | ja | ju | jo | |
∅ | ア a |
イ i |
ウ u |
エ e |
オ o |
|||
K | カ ka |
キ ki |
ク ku |
ケ ke |
コ ko |
キャ kja/kya |
キュ kju/kyu |
キョ kjo/kyo |
S | サ sza/sa |
シ si/shi |
ス szu/su |
セ sze/se |
ソ szo/so |
シャ sa/sha |
シュ su/shu |
ショ so/sho |
T | タ ta |
チ csi/chi |
ツ cu/tsu |
テ te |
ト to |
チャ csa/cha |
チュ csu/chu |
チョ cso/cho |
N | ナ na |
ニ ni |
ヌ nu |
ネ ne |
ノ no |
ニャ nja/nya |
ニュ nju/nyu |
ニョ njo/nyo |
H | ハ ha |
ヒ hi |
フ fu |
ヘ he |
ホ ho |
ヒャ hja/hya |
ヒュ hju/hyu |
ヒョ hjo/hyo |
M | マ ma |
ミ mi |
ム mu |
メ me |
モ mo |
ミャ mja/mya |
ミュ mju/myu |
ミョ mjo/myo |
J | ヤ ja/ya |
ユ ju/yu |
ヨ jo/yo |
|||||
R | ラ ra |
リ ri |
ル ru |
レ re |
ロ ro |
リャ rja/rya |
リュ rju/ryu |
リョ rjo/ryo |
V | ワ va/wa |
ヲ o/vo/wo |
||||||
* | ン n |
ー (magánhangzónyújtás jele) | ||||||
Mellékjelek | Kétjegyűek mellékjelekkel | |||||||
a | i | u | e | o | ja | ju | jo | |
G | ガ ga |
ギ gi |
グ gu |
ゲ ge |
ゴ go |
ギャ gja/gya |
ギュ gju/gyu |
ギョ gjo/gyo |
Z | ザ za |
ジ dzsi/ji |
ズ zu |
ゼ ze |
ゾ zo |
ジャ dzsa/ja |
ジュ dzsu/ju |
ジョ dzso/jo |
D | ダ da |
ヂ dzsi/ji |
ヅ zu |
デ de |
ド do |
ヂャ dzsa/ja |
ヂュ dzsu/ju |
ヂョ dzso/jo |
B | バ ba |
ビ bi |
ブ bu |
ベ be |
ボ bo |
ビャ bja/bya |
ビュ bju/byu |
ビョ bjo/byo |
P | パ pa |
ピ pi |
プ pu |
ペ pe |
ポ po |
ピャ pja/pya |
ピュ pju/pyu |
ピョ pjo/pyo |
Kiegészített katakana | ||||||||
a | i | u | e | o | ja/ya | ju/yu | jo/yo | |
J/Y | イィ ji/yi |
イェ je/ye |
||||||
V/W | ウァ va/wa |
ウィ vi/wi |
ウゥ vu/wu |
ウェ ve/we |
ウォ vo/wo |
ウュ vju/wyu |
||
V/W* | (ヷ) ヴァ va/wa |
(ヸ) ヴィ vi/wi |
ヴ vu/wu |
(ヹ) ヴェ ve/we |
(ヺ) ヴォ vo/wo |
ヴャ vja/wya |
ヴュ vju/wyu |
ヴョ vjo/wyo |
Vj/Wy | ヴィェ vje/wye |
|||||||
Kj/Ky | キェ kje/kye |
|||||||
Gj/Gy | ギェ gje/gye |
|||||||
Kv/Kw | (クヮ) クァ kva/kwa |
クィ kvi/kwi |
クェ kve/kwe |
クォ kvo/kwo |
||||
Gv/Gw | (グヮ) グァ gva/gwa |
グィ gvi/gwi |
グェ gve/gwe |
グォ gvo/gwo |
||||
S/Sh | シェ se/she |
|||||||
Dzs/J | ジェ dzse/je |
|||||||
Sz/S | スィ szi/si |
|||||||
Z | ズィ zi |
|||||||
Cs/Ch | チェ cse/che |
|||||||
C/Ts | ツァ ca/tsa |
ツィ ci/tsi |
ツェ ce/tse |
ツォ co/tso |
ツュ cju/tsyu |
|||
T | ティ ti |
トゥ tu |
テュ tju/tyu |
|||||
D | ディ di |
ドゥ du |
デュ dju/dyu |
|||||
Nj/Ny | ニェ nje/nye |
|||||||
Hj/Hy | ヒェ hje/hye |
|||||||
Bj/By | ビェ bje/bye |
|||||||
Pj/Py | ピェ pje/pye |
|||||||
F | ファ fa |
フィ fi |
フェ fe |
フォ fo |
フャ fja/fya |
フュ fju/fyu |
フョ fjo/fyo | |
Fj/Fy | フィェ fje/fye |
|||||||
H | ホゥ hu |
|||||||
Mj/My | ミェ mje/mye |
|||||||
Rj/Ry | リェ rje/rye |
|||||||
L | ラ゜ la |
リ゜ li |
ル゜ lu |
レ゜ le |
ロ゜ lo |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kéki Béla, Az írás története, Budapest : Gondolat, 1975, p. 67.
- ↑ Kéki Béla: Az írás története (Gondolat, 1975) 68. o.
- ↑ Kéki Béla, Az írás története, Budapest : Gondolat, 1975, p. 69.
- ↑ Jamadzsi Maszanori, Japán - Történelem és hagyományok, Budapest : Gondolat, 1989, p. 103.
- ↑ Jamadzsi Maszanori, Japán - Történelem és hagyományok, Budapest : Gondolat, 1989, p. 101.
- ↑ 生物の名前はカタカナで書くべきか、漢字で書くべきか? (japán nyelven). (Hozzáférés: 2015. szeptember 8.)
- ↑ Jamadzsi Maszanori: Japán nyelvkönyv (Tankönyvkiadó, 1990) 15. o.