Kemerovo

Kemerovo (oroszul: Кемерово) város Oroszország ázsiai részén, Nyugat-Szibériában, a Tom folyó mellett. A Kemerovói terület székhelye, Szibériában a szénfeldolgozó vegyipar egyik legnagyobb bázisa.

Kemerovo (Кемерово)
A városháza
Kemerovo címere Kemerovo zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kemerovói terület
Alapítás éve	1918
Városi jogokat kapott	1918
Polgármester	Ilja Vlagyimirovics Szeregyuk
Irányítószám	650000–650099
Körzethívószám	3842
Testvérvárosok	Lista Salgótarján Billings
Népesség
Teljes népesség	557 119 fő (2021)
Földrajzi adatok
Terület	29 476 ha km²
Időzóna	UTC+7
Elhelyezkedése
Kemerovo Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 20′, k. h. 86° 04′55.333333333333, 86.066666666667
Kemerovo Pozíció a Kemerovói terület térképén
Kemerovo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemerovo témájú médiaállományokat.

Lakossága: 532 981 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése, éghajlata

A Kuznyecki-medence közepén, a Kuznyecki-szénmedence északi részén, a Tom folyó középső szakaszánál, mellékfolyója, az Iszkityim torkolatánál helyezkedik el. A városközpont a bal parton alakult ki, a Tom két partját egy vasúti és két közúti híd köti össze. A városnak öt belső kerülete és további öt úgynevezett lakókerülete van.

A Kuznyecki-medence felszíne hullámos, enyhén felszabdalt dombvidék. Fő ásványkincse a feketeszén, Kemerovo környékén szénbányák és külszíni fejtések működnek. A hegyekkel körülzárt, csak észak felé nyitott medence éghajlata kontinentális. A tél hideg és meglehetősen száraz, a nyár nem nagyon meleg. Kemerovóban a januári középhőmérséklet –18 °C, a júliusi 20 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 420 mm.

Történeti áttekintés

A tobolszki történész-geográfus, Szemjon Remezov 1701-ben készített térképén az (akkor még névtelen) Iszkityim folyó torkolatánál egy apró település, Scseglovo látható. A Tom folyón erre hajózó orosz bárkáról 1721-ben, közvetlenül a vízparton vastag szénréteget fedeztek fel, értesítették is róla a moszkvai illetékes kollégiumot. A szén kitermelése azonban csak jóval később kezdődött el: 1907-ben itt nyitották meg a Kuznyecki-medence első szénbányáját.

A mai város helyén 1859-ben hét lakott hely volt, köztük a bal parti Scseglovo és a jobb parti Kemerovo falu. Scseglovo 1918-ban Scseglovszk néven járási (ujezd) székhely és város lett, később hozzácsatolták a szomszédos bányásztelepüléseket is. Nevét 1932-ben Kemerovóra változtatták.

1922–1927 között külföldi (amerikai, holland) munkások és szakemberek részvételével úgynevezett autonóm ipari kolónia működött a város és a medence területén. A fellendülő szénbányászat és szénfeldolgozás, az 1930-as évektől a kokszra épülő vegyipar képezte azt a gazdasági alapot, amelyen Kemerovo félmilliós nagyvárossá fejlődött. 1943-ban a Kemerovói terület közigazgatási központja lett.

A város ekkor még jobbára földszintes faházakból, barakkokból, elhanyagolt utcákból állt. A későbbi fejlesztések során megváltozott a városkép, kiépültek a közművek, több lakókerületet is kialakítottak. 1979-ben magyar közreműködéssel új, akkor korszerűnek tartott lakótelep (mikrorajon) építését kezdték meg a Lenin-kerületben, melyet Salgótarjánról neveztek el.

2018. március 25-én tragikus tűzvész pusztított Kemerovó Zimnyaja Visnya ('téli meggy') nevű szórakoztató- és bevásárlóközpontjában. Nem végleges adatok szerint a tragédiának 64 halott és 59 nyomtalanul eltűntként nyilvántartott áldozata volt, köztük nagyon sok gyermek.

Gazdaság, közlekedés

A város látképe

Kemerovo a Novokuznyecki-medence egyik legnagyobb nehézipari központja. Szénbányászata, jelentős részben szénre épülő vegyipara országos jelentőségű. A városban van a székhelye a Kemerovói terület szénbányáit, külszíni fejtéseit összefogó konszernnek (Kuzbasszrazrezugol). A kitermelt szén mennyiségét tekintve ez az ország második legnagyobb gazdasági társasága. A feketeszenet energetikai célra, koksz- és vegyi termékek gyártására használják fel. A város hőerőművei is szénnel működnek. Jelentős a gépipar, korábbi súlyából sokat veszített a textilipar. Kiemelkedő jelentőségű iparvállalatok:

Kohászat

• A kohászat óriásvállalata, a kemerovói Koksz Részvénytársaság a korábbi válságos évek után 2010-ben már teljes kapacitással működött. A gyár története 1924-ben indult: Szibériában itt kezdődött el a helyi szénbányák termelésére alapozott kokszgyártás. A Kemerovói Kokszkémiai Gyárat 1992-ben Koksz néven részvénytársasággá alakították. Termékeit Oroszország nagy kohászati kombinátjai használják fel. Éves kapacitása három millió tonna koksz, kohókokszon kívül kőszén-gyantát és benzolt állít elő. Az azonos nevű Koksz-holdinghoz tartozik.

Vegyipar

Hőerőmű Kemerovóban

• Azot. Korábbi neve (1975-ig): Novokemerovói Vegyikombinát. A kemerovói vegyipar legnagyobb vállalata, a SZIBUR-holding része.
• Himprom. Nyugat-Szibéria első igazán nagy vegyipari vállalata volt, nitrogénműtrágyát gyártott. 1938-ban létesítették, 1975-ben nevét Himprom-ra változtatták (az orosz himicseszkaja promislennoszty, vagyis 'vegyipar' rövidítése). Klórt és klóros termékeket, különféle oxidokat (pl. propilén-oxidot), marószódát (nátrium-hidroxid), polietilén termékeket, gépkocsiknál használt számos vegyi terméket (pl. fékolajat) állít elő. 2011-ben kezdték meg a kalcium-klorid gyártását. Ezt az anyagot széles körben alkalmazzák, például utak síkosságmentesítésére, vízpára eltávolítására, cementhez és élelmiszerekhez adalékanyagként használják.
• Tokem. Korábbi neve: Karbolit. 1941 decemberében a német támadás miatt Orehovo-Zujevo város Moszkvai terület „Karbolit” nevű gyárát keletre, Kemerovóba telepítették. Fenol-formaldehid gyantákon alapuló műanyagokat készített a hadiipar számára, később más vegyi termékeket, 1977-től formalint is gyártott. 1991-ben Tokem néven részvénytársasággá alakult, 2004-ben kft lett. Ioncserélő gyantákat, fenol-formaldehid gyantákat, kötőanyagokat, lakkokat állít elő.
• Himvolokno (teljes nevén: Himvolokno AMTEL-Kuzbassz). Fő profilja: kordszövet gyártása a gumiabroncs-ipar céljaira.
• Polimer. Polietilén fóliákat és csomagolóanyagot, polietilén csöveket készít.
• Vika. Az 1995-ben alapított agrokémiai gyár acetont, oldószereket, valamint talajjavítókat, növényvédőszerek gyárt, lakossági fogyasztók számára is.

Gépipar

• Az Altajvagon részvénytársaság leányvállalataként működő vagongyár, (korábbi nevén: Kemerovohimmas) vegyipari gépek gyártására szakosodott. 2008-ban átszervezték, vegyipari profilját részben megtartotta. Vegyi termékek, cseppfolyósított propán-bután gáz szállítására alkalmas vasúti tartálykocsikat, konténer-ciszternákat, földbe süllyeszthető tartályokat gyártanak.
• A Kemerovói Mechanikai Gyárat 1929-ben alapították mechanikai üzemként. 1943-ban a hadiipari számára kezdett termelni. Mezőgazdasági gépekhez, bányagépekhez, szállítóeszközökhöz készít részegységeket, alkatrészeket.
• A KORMZ (rövidítés) szintén gépgyártó vállalat. 1965-ben alapították, akkor még építőipari gépek gyártására. Profilja: többfunkciós útkarbantartó gépek, földgyalura, traktorra szerelhető úttisztító, locsoló, hómaró és egyéb berendezések városi (kommunális) használatra.
• Elektromotor gyár (Kuzbassz-Elektromotor). 1941-ben Harkovból telepítették át Kemerovóba. Porban, gázban működtetett rakodó- és bányagépekhez, szellőzőberendezésekhez speciális motorokat, valamint vegyipari és kőolajfeldolgozó-ipari gépekhez robbanásbiztos aszinkron motorokat gyárt.

Könnyűipar

• Orton. A SZIBUR olajvegyészeti holdinghoz tartozik. Az 1971-ben alapított vállalat sokáig selyemszöveteket gyártott. A Szovjetunió felbomlása után – az ország textilgyáraihoz hasonlóan – válságos éveket élt át. 2010-ben végleg felhagytak a selyemszövet gyártásával. Új profilja: geoszintetikus anyagok: geotextíliák, georácsok, geohálók készítése. Termékeit földmunkáknál utak, töltések, tározómedencék, földgáz távvezetékek építéséhez használják fel.

Építőanyagipar

• Szibirszkij Cement. A vállalatcsoportnak a kemerovói és a kb. 25 km-re fekvő Topki városi cementgyáron kívül Irkutszkban és Krasznojarszkban is vannak cementgyárai. Székhelye Kemerovo.

Közlekedés

1940-ben nyílt meg az első villamos-, 1970-ben az első trolibuszjárat. Napjainkban a városnak öt villamos- és tíz trolibuszvonala van, de a legfontosabb közlekedési eszköz hetven járatával az autóbusz.

Kemerovo a Jurga állomásnál leágazó vasúti szárnyvonallal kapcsolódik – Topki állomáson át – a transzszibériai vasútvonalhoz. Ugyanez a szárnyvonal vezet tovább délre a medence legnépesebb városához, Novokuznyeckhez.

A Tom folyó három hídja közül a Kuznyecki-híd 2006-ban készült el, ezen át vezet az M-53-as jelzésű Moszkva–Novoszibirszk–Irkutszk autópálya.

A nemzetközi státusú repülőtér a városközponttól 11 km-re van, két terminálja közül az egyik a belföldi, a másik a nemzetközi légiközlekedést szolgálja.

Kultúra, felsőoktatás

A Lunacsarszkij Színház épülete

A helytörténeti múzeumot 1929-ben alapították, 1943 óta a Kemerovói terület központi múzeuma, helytörténeti módszertani központja. A múzeum három, egymástól távolabb álló épületben kapott helyet. Állandó kiállítása négy tematikus részre tagolódik: természetraj; 1917 előtti és kortárs történelem; háborús történelem; A. N. Kircsanov emlékmúzeum a festő egykori műtermében. Több gyűjteménye mellett külön kollekció őrzi a Kemerovói terület kormányzója, A. G. Tulejev által 1997 óta kapott ajándéktárgyakat.

Az 1969-ben alapított kemerovói képtárat 1991-ben szépművészeti múzeummá szervezték át. A múzeum nem csak a képzőművészet, hanem az iparművészet és a népművészet alkotásait is gyűjti és kiállításon mutatja be.

A Krasznaja Gorka (Vörös Domb) nevű szabadtéri múzeumot 1991-ben hozták létre a régi szénbánya területén, a Tom folyó meredek partján. A szénmedence és a bányászat helyi történetének emlékeit mutatja be. 2007-ben itt ünnepelték a kemerovói bánya megnyitásának centenáriumát.

A Lunacsarszkij Drámai Színház 1934-ben tartotta első bemutatóját. Sok más mellett bemutatta Katona József Bánk bán-ját is a Szovjetunióban 1979-ben rendezett Magyar Dráma Fesztiválja alkalmából; a darabot Nógrádi Róbert állította színpadra.

Kemerovóban több felsőfokú tanintézet működik, köztük három egyetem:

• Kemerovói Állami Egyetem. Elődjét, a tanítóképzőt 1949-ben alapították. 1974 óta működik egyetemként; tizenkét kara, 70 tanszéke van. Központi intézményein kívül öt kihelyezett tagozata működik a Kemerovói terület különböző városaiban.

Az egyetem intézménye a Szibériai Régészeti, Néprajzi és Ökológiai Múzeum. A gyűjtőmunka az 1970-es évek közepén kezdődött, egyik kezdeményezője az ismert régész-professzor, A. I. Martinov volt. A tanszékek önálló gyűjteményeit 1997-ben egyesítették. Összes gyűjteményei több mint 310 000 darab tárgyat, dokumentumot, fotót, stb. őriznek. Állandó kiállítása két nagy részből áll: 1) Dél-Szibéria régészete és néprajza; 2) Szibéria természetrajza és ökológiája.

• Kemerovói Állami Kulturális és Művészeti Egyetem.
• Kuzbasszi Állami Műszaki Egyetem. 1950-ben bányászati főiskolaként alapították, 1993 óta egyetem. 1995-ben a bányászati karon geológiai múzeumot hoztak létre, ez 2002-ben az egyetem önálló részlege lett.

A város székesegyházát 1989-ben kezdték építeni, alapkővét 1989 decemberében szentelték meg. Az Istenanya a Jel- (Znamenszkij-) székesegyházat 1996-ban II. Alekszij pátriárka szentelte föl.

Közigazgatás

A képviselőtestület (városi tanács) 35 főből áll.

A polgármester Vlagyimir Vasziljevics Mihajlov. A Szovjetunió felbomlásától kezdve áll a város élén. 2008 márciusában további öt évre polgármesternek választották.

Testvérvárosok

• Salgótarján, Magyarország

Források

• szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rossii - Kemerovo (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopedija (1994). ISBN 5 85270 026 6 
• Kemerovo város hivatalos honlapja (orosz nyelven). Kemerovo.ru. [2011. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
• Kemerovói Városi Tanács (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. november 20.)
• Kultúra (orosz nyelven). Kemerovo.ru. [2011. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
• Promislennoszty (orosz nyelven). Kemerovo.ru. [2011. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
• OAO Koksz (orosz nyelven). Ugolnij portal. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 21.)
• O muzeje (orosz nyelven). Krasznaja Gorka. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
• Krajevedcseszkij muzej (orosz nyelven). Kemerovói helytörténeti múzeum. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
• Az egyetem szibériai múzeuma (orosz nyelven). Kemerovói Állami Egyetem. [2012. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 19.)
• A Lunacsarszkij Színház története (orosz nyelven). [2012. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 20.)