Kockás piton
A kockás piton (Malayopython reticulatus) a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.[2] Élőhelye Délkelet-Ázsia. A kifejlett példányok akár 6,95 méter hosszúságúra is megnőhetnek,[3] de átlagos hosszuk 3-6 méter. A világ leghosszabb, bár nem a legerősebb testalkatú kígyója és hüllője. A pitonfélékhez hasonlóan nincs méregfoguk, általában nem tartják az emberre nézve veszélyesnek. Bár legnagyobb egyedei képesek lennének egy felnőtt ember megölésére, a jelentések ritkán szólnak ilyen támadásokról. Kitűnő úszó, megfigyelték már a tengerparttól nagy távolságban is, elterjedési területén számos kisebb szigetre betelepült. A faj neve, mely az állat bonyolult színmintázatára utal, a latin „hálószerű” kifejezésből ered.[4]
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Malayopython reticulatus (Schneider, 1801) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kockás piton témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kockás piton témájú médiaállományokat és Kockás piton témájú kategóriát. |
Megjelenése
szerkesztés
A kifejlett egyedek akár a 6,95 m hosszúságot is elérhetik,[3] így ezek a világ leghosszabb kígyói. Egyes becslések szerint akár a 9 m hosszúságot is elérhetik[5][6] Hosszúságához képest azonban viszonylag karcsú, testfelépítése nem a legerősebb a kígyók között.[7] A zöld anakonda (Eunectes murinus) nagyobbra nőhet nála.[6] A Pittsburghi Állatkertben az 1950-es években élt Colossus hossza állítólag 8,7 m volt, de végül is 6,35 méteresnek bizonyult.[8] Az egyik legnagyobb ténylegesen lemért példány 6,95 m hosszú és 59 kg tömegű volt, miután közel 3 hónapig nem evett.[3] Számos jelentés érkezett ennél nagyobb példányokról, de mivel ezeket szakember nem mérte meg, a jelentéseket nem bizonyítottaknak, illetve téveseknek értékelik. Bár a New York-i Zoológiai Társaság által felajánlott 50 000 dolláros díj, melyet egy élő, 9,14 méteres vagy hosszabb kígyóért ajánlottak fel, jelenleg is érvényben van, mindezidáig senki sem jelentkezett a díjért.[5]
A legnagyobb valaha élt kígyófajnak a Földön a fosszilíákból ismert titánboa tekinthető, amelynek átlagos mérete 12,8 m lehetett.
Kültakarója bonyolult geometriai mintázattal díszített, melyben többféle szín is megtalálható. A hátát általában szabálytalan, rombusz alakú minták díszítik, melyeket kisebb, világosabb közepű alakzatok vesznek körül. A faj nagy elterjedési területén a méretek, színek és alakzatok sokféle változata fordul elő. Az állatkertekben a színmintázat élénknek tűnhet, de árnyas dzsungelkörnyezetben, avar és földre hullott faágak közt a kígyó szinte teljesen láthatatlan. Ez a rejtőszín segít a ragadozóktól való rejtőzködésben és a zsákmányuk észrevétlen megközelítésében.[6]
Alfajai
szerkesztés- M. r. reticulatus, Schneider (1801).
- M. r. jampeanus, Auliya et al. (2002).[9]
- M. r. saputrai, Auliya et al. (2002)
Ez utóbbi kettő törpe alfaj izolált zsugorodással alakult ki. A Celebesztől északra fekvő Sangir-szigeteken egy másik alfaj is él, de ezt még hivatalosan nem írták le.[10]
A javasolt dalegibbonsi, euanedwardsi, haydnmacphiei, neilsonnemani, patrickcouperi és stuartbigmorei[11][12] alfajok nem találtak általános elfogadtatásra.
Egy új keletű filogenetikai tanulmány szerint[13] a kockás piton és a timori piton közelebbi kapcsolatban áll az ausztrálázsiai pitonokkal, mint a piton nemzetség többi tagja, ezért egy külön nemzetségbe, a Broghammerus nemzetségbe kellene helyezni. Ezt azonban számos herpetológus elutasítja, mivel a javaslat felvetőjének, Raymond Hosernek szakértelmét nem fogadják el.
Előfordulása
szerkesztésA kockás piton Délkelet-Ázsiában él, megtalálható a Nikobár-szigeteken, Bangladesben, Mianmarban, Thaiföldön, Laoszban, Kambodzsában, Vietnámban, Malajziában, Szingapúrban, innen keletre Indonéziában, (Szumátrán, a Mentawai-szigeteken, a Natuna-szigeteken, Borneón, Celebeszen, Jáván, Lombokon, Sumbawán, Sumbán, Floresen, Timoron, a Maluku-szigeteken, a Tanimbar-szigeteken) és a Fülöp-szigeteken (Basilan, Bohol, Cebu, Leyte, Luzon, Mindanao, Mindoro, Negros, Palawan, Panay, Polillo, Samar és a Tawi-Tawi szigeteken).[1]
Élőhelye
szerkesztésA kockás piton esőerdőkben, erdős területeken és az azokat övező füves szegélyeken él. Jól megtalálja helyét folyókban és tavakban is. Kitűnő úszó, a tengerparttól távol is észlelték, így könnyen betelepülhetett kisebb szigetekre is.[6] A 20. század elején még Bangkok sűrűn lakott részeiből is szóltak róla jelentések, időnként háziállatokat is megevett.[7]
Táplálkozása
szerkesztésTermészetes étrendjét emlősök és időnként madarak alkotják. A kisebb – 3–4 méteres – példányok jobbára rágcsálókkal, például patkányokkal táplálkoznak, míg a nagyobb egyedek megeszik a cibetmacskaféléket (például a petymeget vagy a binturongot), sőt majmokat vagy disznókat is. Az emberi települések környékén ismert, hogy alkalmanként elkapják a csirkéket, macskákat és kutyákat is. A legnagyobb dokumentált zsákmányok közé tartozott egy kiéhezett, 23 kg súlyú maláj medve, melyet egy 6,95 méter hosszúságú kockás piton fogyasztott el, és aztán tíz héten át emésztett; valamint 60 kg-nál nehezebb disznók is. Őzekkel, szarvasokkal is táplálkozik, de olykor az ember is áldozatául esik.[14] Általános szabályként elmondható, hogy a kockás pitonok saját hosszuknak egynegyedét elérő, és saját súlyukkal megegyező súlyú zsákmányt képesek elfogyasztani.[3] Mint a pitonok általában, a kockás piton is lesből támad, addig várakozik, amíg zsákmánya elérhető távolságba kerül, majd a zsákmányra tekeredve megfojtja azt.
Szaporodása
szerkesztésA kockás piton tojásrakó, a nőstény 15-80 tojást rak fészkenként. Optimális 31–32 °C-os kelési hőmérsékleten a tojásokból átlagosan 88 nap alatt kelnek ki az utódok.[9] A tojásból kikelő utódok elérik a 61 cm hosszúságot.[7]
Emberekre jelentett veszélye
szerkesztésA kockás piton ritkán támad emberre, de több végzetes esetről létezik feljegyzés, mind a természetben élő, mind fogságban tartott egyedek esetében. Azok közé a kígyók közé tartozik, melyeket emberevőnek tartanak, bár csak néhány esetben fordult elő, hogy ténylegesen el is fogyasztotta zsákmányát.[3][5][15][16][17][18][19]
Fogságban
szerkesztésA kockás piton népszerű háziállattá vált, különösen az albinó- és a tigrismintás változatai. Fogságban jól tartható, de ilyen méretű hüllő tartásához tapasztalatra van szükség, mind az állat mind a gondozó biztonsága érdekében, mivel egyesek szerint kiszámíthatatlanok.[20][21] Emberre nem támadnak, de haraphatnak ha fenyegetve érzik magukat, vagy ha a kezet tápláléknak vélik. Bár méregfoguk nincs, harapásuk súlyos sérüléseket okozhat.
Nagy méretük és feltűnő mintázatuk miatt az állatkertek hüllőházának kedvelt kígyója, többről állítják, hogy hossza meghaladja a 6 métert és hogy a fogságban tartott leghosszabb kígyó.[22][23][24][25][26][27] Mindamellett hatalmas méretük, óriási erejük, agresszív viselkedésük és bőrüknek testükhöz képesti mozgása miatt nagyon nehéz pontos hosszméretet venni róluk, súlyuk pedig nem ad a fajról jó értéket, mivel a fogságban tartott egyedek gyakorta elhíznak.[5] Az állatkertek és állatparkok méretükre vonatkozó állításai néha túlzóak, ilyen volt Colossus és az állítólagos 14,85 méteres kígyó Indonéziában, mely végül is 6,5–7 méteresnek bizonyult.[28][29]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 30.)
- ↑ a b c d e Fredriksson, G. M. (2005). „Predation on Sun Bears by Reticulated Python in East Kalimantan, Indonesian Borneo”. Raffles Bulletin of Zoology 53 (1), 165–168. o.
- ↑ Gotch AF. 1986. Reptiles -- Their Latin Names Explained. Poole, UK: Blandford Press. 176 pp. ISBN 0-7137-1704-1.
- ↑ a b c d Murphy JC, Henderson RW. 1997. Tales of Giant Snakes: A Historical Natural History of Anacondas and Pythons. Krieger Pub. Co. 221 pp. ISBN 0-89464-995-7.
- ↑ a b c d Mehrtens JM. 1987. Living Snakes of the World in Color. New York: Sterling Publishers. 480 pp. ISBN 0-8069-6460-X.
- ↑ a b c Stidworthy J. 1974. Snakes of the World. Grosset & Dunlap Inc. 160 pp. ISBN 0-448-11856-4.
- ↑ Barker, David G.; Barten, Stephen L.; Ehrsam, Jonas P.; and Daddono, Louis (2012). „The Corrected Lengths of Two Well-known Giant Pythons and the Establishment of a new Maximum Length Record for Burmese Pythons, Python bivittatus”. Bull. Chicago Herp. Soc. 47 (1), 1–6. o.
- ↑ a b Mattison, Christopher (1999): Snake. DK Publishing. ISBN 0-7894-4660-X.
- ↑ Auliya M, Mausfeld P, Schmitz A, Böhme W. 2002. Review of the reticulated python (Python reticulatus Schneider, 1801) with the description of new subspecies from Indonesia. Naturwissenschaften 89: 201–213
- ↑ Hoser, Raymond (2003): A Reclassification of the Pythoninae Including the Descriptions of Two New Genera, Two New Species, and Nine New Subspecies. Part I. Crocodilian 4(3): 31-37. HTML fulltext
- ↑ Hoser, Raymond (2004): A Reclassification of the Pythoninae Including the Descriptions of Two New Genera, Two New Species, and Nine New Subspecies. Part II. Crocodilian 4(4): 21-40. HTML fulltext
- ↑ Rawlings, L.H., Rabosky, D.L., Donnellan, S.C. & Hutchinson, M.N. (2008) Python phylogenetics: inference from morphology and mitochondrial DNA. Biological Journal of the Linnean Society 93: 603-629.
- ↑ http://www.origo.hu/tudomany/20171005-ember-es-piton-bizarr-eset-amikor-a-vadasz-valik-zsakmannya.html
- ↑ Kobis I. 1995. Giant python killed after trying to swallow man. The Star (Malaysian English newspaper), 16 September 1995.
- ↑ Kopstein, F. (1927): Over het verslinden van menschen door Python reticulatus ["On the swallowing of humans by P. reticulatus"]. Tropische Natuur 4: 65–67. [Article in Dutch]
- ↑ Bruno, Silvio (1998): I serpenti giganti ["The giant snakes"]. Criptozoologia 4: 16–29. [Article in Italian] HTML fulltext Archiválva 2007. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Woman killed by pet 13-foot python at UPI. Accessed 27 October 2008.
- ↑ In Las Vegas, python vs. angry mom with a knife at Las Vegas Sun. Accessed 23 January 2009.
- ↑ Reticulated Python Care (Python reticulatus) - Eco Terrarium Supply. [2008. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 6.)
- ↑ Reticulated Pythons - Boatips.com. [2012. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 6.)
- ↑ „Columbus Zoo Pays to Keep Largest Snake in Captivity on Permanent Display”, Fox News, 2008. január 14.. [2009. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. október 30.)
- ↑ http://cbs5.com/watercooler/python.snake.fluffy.2.628677.html[halott link]
- ↑ Prony! The largest Reticulated Python in the Philippines... Archiválva 2011. július 15-i dátummal a Wayback Machine-benProny - the famous Bohol Python
- ↑ 'Orlando News: 22-Foot Python In Fla. Is World's Largest. [2011. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 30.)
- ↑ Rimba Reptil ( Rimba Reptile Park ). [2010. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 30.)
- ↑ New York Time: Never Leather, Samantha The Python Dies at the Zoo (November 22, 2002)
- ↑ Aglionby, John (2004-01-05) Stay still, will you?. Guardian. Hozzáférés ideje: 2012-08-21.
- ↑ China Daily: World's 'longest snake' comes up short
Irodalom
szerkesztés- Auliya, M.A. (2003): Taxonomy, Life History and Conservation of Giant Reptiles in West Kalimantan. Ph.D. thesis, University of Bonn.
- Auliya, M.A.; Mausfeld, P.; Schmitz, A. & Böhme, W. (2002): Review of the reticulated python (Python reticulatus Schneider, 1801[sic]) with the description of new subspecies from Indonesia. Naturwissenschaften 89(5): 201-213. doi:10.1007/s00114-002-0320-4 (HTML abstract, electronic supplement available to subscribers)
- Raven, H.C. (1946): Adventures in python country. Natural History (magazine) 55: 38-41.
- Shine R, Ambariyanto, Harlow PS, Mumpuni. Reticulated pythons in Sumatra: biology, harvesting and sustainability. Biol. conserv. ISSN 0006-3207. Abstract at CAT.INIST. Accessed 12 September 2007.
További információk
szerkesztés- Python reticulatus az Exotic-pets.eu oldalon
- Reticulated python Archiválva 2016. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben az Answers.com oldalon
- Reticulated python life history a Reticulatedpython.info oldalon.
