Kolophóni Xenophanész
Xenophanész (görögül: Ξενοφάνης Kr. e. 570 körül – Kr. e. 475 körül), Kis-Ázsia görög lakosságú nyugati részén, Kolophón városában született. Vándorköltőként és -énekesként bejárta egész Görögországot, majd Elea városában telepedett le, és az ottani filozófiai iskola előfutárává vált.
| Kolophóni Xenophanész | |
 | |
| Született | i. e. 570 körül Kolophón |
| Elhunyt | i. e. 475 körül Siracusa |
| Foglalkozása | |
| Filozófusi pályafutása | |
| Ókori Görögország – Ókor – | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kolophóni Xenophanész témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nemcsak nézetei különböztek jelentősen a milétosziaktól vagy Hérakleitoszétól és Parmenidészétől, de azok kifejtésének módja is. Alapjában nem filozófus volt, hanem olyan költő, akit különösen érdekelt a vallás és még inkább az istenek. Mélyen felháborította, ahogy korának költői példaképei, Homérosz és Hésziodosz vulgarizálták az isteneket, ezért fellépett ellenük. Xenophanész elsősorban egy eredeti megközelítésű kritikus; nem szaktudós, hanem σοφιστής (szofisztísz), avagy „bölcs”.
Munkássága
szerkesztésTeológiája
szerkesztésKritizálta a görög mítoszok vallási tartalmát. A milétosziak még arra törekedtek, hogy a mitikus tanokat természetfilozófiai elképzelésekkel helyettesítsék, és ezzel kiküszöböljék a hagyományos istenképzeteket. Tőlük eltérően Xenophanész kárhoztatta az istenekről alkotott antropomorf nézeteket. Úgy látta, hogy Homérosz történetei az istenek viselt dolgairól összeférhetetlenek az istenség tökéletességének tanával.
- Az ember úgy tartja, hogy az istenek születnek, ruhát viselnek; s hangjuk és külsejük: akár az embereké. ...
- Bizony, az etiópiaiak istenei feketék és széles orrúak, s a thrákokéinak haja veres, és szemük kék. ...
- Bizony, ha az ökröknek és lovaknak volna kezük, s az emberekhez hasonlóan szobrokat készítenének, a lovak ló alakú isteneket mintáznának, az ökrök pedig ökör alakúakat. ...
- Homérosz és Hésziodosz az isteneket olyan tulajdonságokkal is felruházták, amelyek szégyenteljesek és gyalázatosak az emberek között; tolvajsággal, házasságtöréssel, csalárdsággal és mindenféle törvénytelen cselekedetekkel. ...[1]
A többistenhitet elvetve az istenség egységét hirdette, és határozottan fellépett a homéroszi istenek ellen. Az egyetlen istenség, mint legfőbb lény feltételezésével megalapozta a sokféleség mögött rejtőző változatlan és örök létező elképzelését:
- Senki se tud bizonyost és senki se lesz, aki tudva értse az isteneket s amiről itt szólok: a Mindent; mert ha a teljességre netán el is érne szavával, nem tudná maga sem – hisz mindent elfed a látszat.[2]
- Egy isten, ki az isteni s emberi nem legerősebbje,
- ám halandóknak sem formára, sem észre nem mása[3]
- Egy s ugyanott marad Ő – meg sem mozdulva – örökkön, s össze se fér vele az, hogy majd ide, majd oda menjen.[2]
A mozdulatlan istenség felfogásával szemben felléptek a keresztény egyházatyák, ókeresztény írók. Közülük a legnevezetesebb Lactantius, aki egy teljes művet szentelt Isten haragjának (De Ira Dei).
Kozmogónia és kozmológia
szerkesztésAzt állította, hogy a világon minden földből keletkezett: „Földből lett minden és oda tér meg minden a földbe”[4] és ”Föld és víz minden, ami csak él vagy megterem itten”.[5] Lehet, hogy Xenophanész a Föld alakjáról eleve nem írt semmit, de lehet, hogy ezek az elképzelései egyszerűen elvesztek. Ezekről a nézeteiről annyit tudunk, hogy egyik vége a lábunk alatt kezdődik és innen a végtelenbe nyúlik lefele:Lábunknál jól látszik a földnek e fönti határa: légbe-törő, de alant a határtalanba gyökerezik.[6]
Az égitestekről alkotott elképzeléséről több antik gondolkodó feljegyzései is beszámolnak: Hippolütosz elmondja, hogy Xenophanész szerint a Nap számtalan kis tűzrészecskéből áll, és feltételezte számtalan további nap és hold létezését. Pszeudo-Plutarkhosz és Aethiosz szerint Xenophanész a Napot, a Holdat és a többi égitestet a felhőkből származtatta. Ebben a rendszerben ezek az égitestek nem állandóak és nem anyagi természetűek pusztán a föld lángra lobbant kipárolgásai. A csillagok hajnalra kiégnek, és este az új kigőzölgésekből újra megszületnek, mint ahogyan (az összesűrűsödött szikrákból) a Nap is. A Hold nem más, mint egy összesűrűsödött, fénylő felhő, amely havonta szertefoszlik és újjáalakul. A Föld különböző tájain más és más napok és holdak világolnak: a közös csak az, hogy mindegyik köd, látszat csupán.
Hippolütosz elbeszélése alapján[7] Xenophanész azt gondolta, hogy a kozmosz időközönként elpusztul, pontosabban a föld feloldódik a vízben. Erre a tényre egyrészt alighanem abból következtetett, hogy tengeri élőlények megkövesedett maradványait a tengertől távol is megtalálhatjuk – a másik ok a barlangok faláról csöpögő víz volt. Ezen a ponton Xenophanész egyetért Anaximandrosszal abban, hogy az élőlények az iszapból származnak, de míg Anaximandrosz úgy gondolta, hogy az élőlények a kiszáradás miatt pusztulnak ki időnként, Xenophanész ezt vízözönnel magyarázta. A vízözön gondolata nem állt távol az antik gondolkodástól: több vízözönről szóló történet is fennmaradt, mint Deukalión és Pürrha özönvize, és találhatunk hasonló elméletet az egyiptomiaknál is.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ John Burnet: Early Greek Phylosophy. London 1908
- ↑ a b A vallástörténet klasszikusai, Szerkesztetteː Simon Róbert. Budapest,Osiris Kiadó, 2003. Online elérés
- ↑ Alexandriai Kelemen: Stromata V. 109,1 idézi Xenophanészt
- ↑ Aethios: Placita philosophorum IV. 5.
- ↑ Simplicios: In Aristotelis Physica commentaria 188.32
- ↑ Achilleusz Tatiosz: Introductio in aratum, 4. p. 34, 11
- ↑ Hippolütosz: Refutaio omnium haeresium (Minden eretnekség cáfolata, 264. o.)
Irodalom
szerkesztés
- G. S. Kirk, J. E. Raven, M. Schofield: A preszókratikus filozófusok (ford.Cziszter Kálmán és Steiger Kornél), Atlantisz Könyvkiadó, 1998. A fordítás alapjául szolgáló kiadás: G. S. Kirk, J. E. Raven, M. Schofield: The Presocratic Philosophers Second Edition, Cambridge University Press, Cambridge, 1983.
